81 éves korában meghalt András Ferenc, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és Balázs Béla-díjas magyar filmrendező, forgatókönyvíró, producer, akinek a nevéhez olyan filmek fűződnek, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. Halálának hírét a Magyar Filmakadémia jelentette be.
András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten. A Magyar Művészeti Akadémiára feltöltött életrajza szerint gyermekkora, nevelődése a Balaton-felvidékhez, jelesül Sümeg városához köti, amelynek vidéke sokszor megjelent filmjeiben is. Első mozgóképes élményeit is Sümegen szerezte. Később, amikor a fővárosba kerülve már önállóan járt moziba, a korabeli magyar filmsikerek (pl. Mágnás Miska, Liliomfi) mellett az olasz neorealizmus alkotásai hatottak rá nagy erővel. Legjelentősebb élménye mégis egy lengyel film volt: Andrzej Wajda Hamu és gyémánt című remekműve.
András Ferenc a négy gimnáziumi éve alatt több tanintézetben megfordult, koraérett kamaszként sokat olvasott, és olykor iskola helyett is moziba járt. Mivel az érettségi vizsgája nem sikerült, egyetemre nem mehetett, gyári segéd-, majd betanított munkásként helyezkedett el.
Megfordult a fejében, hogy filmszínész legyen. Kiskamaszként jelentkezett gyerekszereplőnek Ranódy László A tettes ismeretlen című filmjébe. Statisztaként szerepelt a Két emelet boldogság című, 1960-ban bemutatott vígjátékban. A filmművészet iránti fokozott érdeklődése előbb a televízióba vezette – 1962 és 1966 között dolgozott ott –, majd 1966-ban a filmgyárba került, ahol az I. Stúdióban rendezőasszisztens lett. Forgatott többek között Ranódy László, Fábri Zoltán, Máriássy Félix, és Sára Sándor mellett. A felsoroltakon kívül Makk Károly gyakorolt hatást későbbi rendezői pályafutására.
A szakmai műhelyek mellett nem elhanyagolható módon befolyásolta életét, nevelődését, kulturálódását az ún. Muskátli-kör, amely egy Váci utcai presszóról kapta a nevét. Az ott megforduló, önálló gondolkodású, a hatalomhoz nem dörgölődző, olykor ellenzéki fiatal művészek és értelmiségiek jelentősen hatottak világképe formálódására, kialakulására. Ugyancsak fontos szerepet vitt az életében az Egyetemi Színpad és annak hatvanas évekbeli nyitott szellemű műsorpolitikája.
1969-ben felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1973-ban szerzett rendezői diplomát. Bekapcsolódott a Balázs Béla Stúdió munkájába; ott rendezte Dózsa népe című ironikus szemléletű rövidfilmjét. Első egész estét betöltő filmjét (Veri az ördög a feleségét) meglehetősen mostoha körülmények között forgatta, például nem kapott elegendő nyersanyagot, minden centiméternyi celluloiddal takarékoskodnia kellett a stábnak.
A televízióban is sokat forgatott, legsikeresebb ottani produkciója a Végkiárusítás lett. 1977-ben aláírta az ún. Demokratikus Chartát, amelyben magyar értelmiségiek és művészek tiltakoztak a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen. Emiatt több évig nem forgathatott újabb játékfilmet.
A nyolcvanas években egy ideig a Mafilm önálló színésztársulatának vezetője volt. Később a Dialóg Filmstúdiót vezette. 1991-től producerként is lehetett olvasni a nevét játékfilmek főcímén. Amikor a Sára Sándor irányította Duna tv önálló szinkronműhelyt alapított, vezetésével őt bízták meg (1998). Írótársával, Munkácsi Miklóssal elkészítette az első filmje folytatásának szánt Még mindig veri az ördög a feleségét című forgatókönyvet, de a kivitelezésre már nem került sor.
Alkotásaival számos hazai és nemzetközi filmdíjat nyert el. 2013–2024 közt a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja volt.
