Röviddel nyolcvankilencedik születésnapja előtt elhunyt Kévés György, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Ybl-díjas és Kossuth-díjas magyar építész, a MÉSZ tagja – tette közzé Facebook-oldalán a Magyar Építőművészek Szövetsége.
A XX. század második felének egyik legfontosabb építőművésze a Kádár-kor határait feszegető munkáival, az állami tervezőirodáktól függetlenedni tudó maszek építészek egyik első képviselőjeként hosszú évtizedeken át ontotta magából a kitűnő házakat: a Kádár-kor legérdekesebb nyaralójának tartott mátyáshegyi csigaházat (1972), az esztergomi Tökházat (a Labor Műszeripari Művek vállalati kultúrterme, étterme és konyhája, Tokár Györggyel, 1969-1971), valamint a Meredek utcai teraszházakat (1966-1968).
Kévés György 1935. március 20-án született Ősiben. Iskoláit háborús menekültként előbb Székesfehérváron, majd Budapesten, Kassán, Jászón, Tökön, Zsámbékon majd Sopronban végezte. Egyetemi tanulmányait 1956-ig Sopronban, majd (a forradalmat követő, családjával együtt való disszidálásból három nap után visszatérve) dr. Kiss Tibor műegyetemi professzor segítségével, a Budapesti Műszaki Egyetem építész karán folytatta.
Ennek lezárásaként 1959-ben szerzett diplomát, majd az Agroterv, illetve az Élterv foglalkoztatta. 1961-ben az Ipari Épülettervező Vállalat (Iparterv) munkatársa lett, ahol számtalan fontos, környezetében meghatározó épület hagyta el a tervasztalát.
1964-ben feleségével, Földvári Évával saját irodát nyitott, de 1983-ig az Iparterv csapatát is erősítette.
1983-1985 között az általa alapított és vezetett Stúdió R, 1987-től öt éven át a szintén saját KÁVA, majd 1992-től a Kévés és Építészársai Rt. vezetője volt – közülük leginkább az utóbbi írta be magát a magyar építészettörténet, illetve városfejlesztés nagykönyvébe, hiszen saját finanszírozásban kezdték meg az Orczy téri városközpont létrehozását.
A hosszú időn át a Budapesti Műszaki Egyetemen (1963-1976), a MÉSZ Mesteriskolájában (1974-1984), illetve rövid ideig a St. Louis-i Washingtoni Egyetemen (1983, 1991) tanító Kévés György 1999-ben létrehozta a Kévés Stúdió Galériát is, ami az elmúlt két évtizedben számos tárlatnak és előadásnak adott otthont.
Legfontosabb épületei
- a Kohó- és Gépipari Minisztérium egykori Margit körúti tömbje (Farkas Ipollyal és Mészáros Gézával, 1964-1968; helyén ma a Széllkapu áll),
- a XI. Meredek utcai teraszházak (1966-1968),
- az esztergomi Tökház (1969-1971),
- az Óbudai Művelődési Központ (eredetileg Úttörő és Ifjúsági Ház, 1973),
- az Orczy Fórum Városközpont épületei, köztük iroda- és lakóházak, valamint a földalatti kápolna (1994-2006).
Tervasztalon maradt épületei is szót érdemelnek: az elmúlt tíz évben
Életművét 1973-ban Ybl-, 1998-ban és 2009-ben FIABCI-, 2007-ben pedig Kossuth- és Príma-díjjal ismerték el, 2022-ben pedig A Nemzet Művészeinek sorába került.