Hagyó Miklóst szerdán hallgatták volna meg a BKV-nál történt szabálytalanságok miatt, de a volt főpolgármester-helyettes nem vett részt az ülésen, mert a bizottsági eljárásban nem kívánt „biodíszletként” szerepelni. Akkor ígérte, hogy levelet ír, mert 23 kérdést intéztek hozzá.
A levél a bizottság elnökéhez, a fideszes György Istvánhoz jutott el először. Ebben Hagyó leírja, hogy „politikusként van felelőssége, de mindenben törvényesen járt el, ezért nem is lehet jogi felelőssége” a BKV-ügyben. „Sem Balogh Zsolttól, sem mástól soha, semmilyen formában, sem hivatalban, sem máshol, sem dobozban, sem táskában nem vettem át és nem fogadtam el ‘bűnös’ pénzt” – teszi hozzá.
A hatvani Szabó Jánosról is kérdezték, ezért elárulta, hogy jó emberi kapcsolatot ápolt vele, de feladatot nem adott neki sem a BKV-nál, sem más fővárosi cégnél. „Én soha senkinek nem adtam felhatalmazást, hogy a nevemben és helyettem eljárjon” – írja. Arra is emlékeztet, hogy Demszky Gábor főpolgármesterrel és Ikvai-Szabó Imre
főpolgármester-helyettessel 2008. februárjában közösen írtak valamennyi fővárosi cég vezetőjének, az igazgatótanács elnökeinek,
illetve a felügyelő bizottság elnökeinek arról, hogy elejét kell
venni annak, hogy főpolgármesteri felhatalmazás nélkül fogalmazzanak meg akár szóbeli, akár írásos utasítást. Hagyó Miklós azt is felidézi, hogy munkaköri leírása egyértelműen
rögzíti, hogy a főpolgármester-helyettesnek (…) sem utasítási, sem
döntési jogköre nem volt.
Arra a kérdésre, hogy Demszky Gábortól kapott-e egyedi ügyekben instrukciókat, úgy válaszolt: „egyedi ügyekben nem kaptam instrukciókat, utasításokat”. Beszámol arról, hogy több szakmai kérdésben ütköztették a véleményüket, de Demszky -ahogy azt egy levélben meg is fogalmazta- nem vitatta, és most sem vitatja eddigi szakmai munkáját, inkább eredményesnek tartja.
Hagyó Miklós azt is írja, hogy a végkielégítések mértékét is megvitatta a vezérigazgatóval; a cég igazgatóságának elnökével és tagjaival pedig csak levélben és csak indokolt esetben tartotta a kapcsolatot. Nyomatékosítja azt is, minden, hozzá érkezett, bűncselekményre vagy visszaélésre utaló írásos bejelentést kivizsgáltatott.
Arra a kérdésre, hogy a BKV vezetése felé fogalmazott-e meg személyt, vagy külső céget preferáló kérést, nemmel válaszolt, állítása szerint Balogh Zsolttal pedig több alkalommal tárgyalt, „mindig akkor, amikor az adott ügy megkívánta”.
Horváth Éváról is szót ejt; közli, hogy a DBR Metró Projektigazgatóság munkatársaként ismert meg és soha nem kérte arra, hogy kéréseit, utasításait közvetítse a BKV vezetése felé. Hozzáteszi, hogy Lelovics Ottó kommunikációs szakembernek sem adott utasítást arra, hogy a BKV vezetőségével felvegye a kapcsolatot, csak a beszédeihez, interjúihoz kért, kérhetett háttéranyagokat.
A BKV végkielégítési gyakorlatáról isnkérdezték, ezért kijelentette, hogy a javadalmazási rendszert szerette volna átstrukturálni és erről 2008. januárjában Tóth Falusi György akkori igazgatósági elnöknek is írt levelet. Ebben a vezetői prémium- és kritériumrendszer kidolgozását is kérte.
A szakszervezeti vezetőkkel való kapcsolatáról úgy nyilatkozik: velük hivatalos tárgyalásokon , és sztrájkfenyegetettség idején találkozott, utóbbi alkalmából Ikvai-Szabó Imre is jelen volt.
Hagyó kitér arra is, hogy a fővárosi cégek igazgatóságába és felügyelő bizottságába delegálható személyekről a koalíciós partnerek között voltak egyeztetések, ezeken részt vett Steiner Pál, Ikvai-Szabó Imre és Mesterházy Ernő is.
A volt főpolgármester-helyettes a leveléhez több, a munkaviszonyával kapcsolatos dokumentumot is csatolt.
