Gróf Apponyi Albert, a dualizmus korának egyik legjelentősebb politikusa 1933. február 7-én hunyt el. Legnagyobb érdemei közé tartozik az 1907. évi oktatási törvény bevezetése, illetve hogy ő vezette a párizsi békekonferencián részt vevő magyar békedelegációt – derül ki a Rubicon cikkéből.
Sikeres politikai pálya
Gróf nagyapponyi Apponyi Albert György Gyula Mária 1846-ban született, fiatalon jogot tanult Bécsben és Budapesten, majd Deák Ferenc tolmácsaként kezdte meg karrierjét. 1872-ben került be az országgyűlésbe, ahol komoly hírnevet szerzett szónoki képességeivel, később pedig az ellenzék egyik vezéralakja lett.
Pályafutása során a nemzeti jogok megőrzését, a közigazgatás reformját, illetve az állam és az egyház szétválasztását szorgalmazta.
A vesztes világháború után
Az első világháború elvesztése után rá bízták Párizsba küldött békedelegáció vezetését, mivel számos nyelven beszélt és szónoki tehetségéről messze földön híres volt. Híres 1920. január 16-i beszédében mesterien érvelt az ezeréves magyar állam integritásának megőrzése mellett, de a nagyhatalmak képviselőinek döntését nem tudta megváltoztatni. Miután a delegáció februárban kézhez kapta a június 4-e után életbe lépő békefeltételeket, Apponyi lemondott vezetői pozíciójáról.
A Horthy-korszakban már nem jutott neki nagy politikai szerep, személyes tekintélye azonban megmaradt, amit a revízió érdekében próbált felhasználni. 1923 őszén például körutazásra indult az Egyesült Államokba, ahol a „magyar ügy” népszerűsítésére törekedett.
Apponyi élete végéig kitartóan harcolt a párizsi békerendszer revíziója, illetve a határon kívül ragadt 3,5 millió magyar helyzetének népszavazás útján történő rendezése érdekében, de munkája nem hozott sikert.