Az időszámítás kezdőpontjának kijelölése önkényes döntés, amit minden nép logikusan egy-egy maghatározó múltbéli eseményhez kötött. A görögök például az első ismert olimpia évét, Kr.e. 776-ot választották. A rómaiak a város alapításától, Kr.e. 754-től számították az időt, míg a zsidók a Biblia alapján kiszámították a világ teremtésének idejét – Kr.e. 3761 -, és ezt tették meg kezdőpontnak. A keresztények Jézus születésére, a mohamedánok Mohamed Mekkából Medinába költözésére, azaz Kr.u. 600-ra tekintenek “kezdőpontként”.
Caesar rendet tett
Mivel az ember által számított idő és a valós csillagászati idő közti eltérés hosszú távon komoly kavarodást okozott, időről-időre korrekciókra volt szükség. A ma használt időszámítási rendszerünket a Julius Caesar megbízásából dolgozó egyiptomi csillagásznak, Szoszigenésznek köszönhetjük.
A Krisztus előtti 46. évbe két rendkívüli hónapot iktatott, hogy kiküszöbölje a napév és a holdév közti különbséget. Így ez az év 445 napból állt. Az évente jelentkező negyednapos csúszást Szoszigenész négyévente szökőnapok és szökőévek beiktatásával oldotta meg. Ez lett a julianusi naptár, amely január 1-jére tette az év kezdőnapját. Kiváló munka volt, de mégsem tökéletes, így is megmaradt évente 11 perc és 12 másodperc különbség.
XIII. Gergely pápa
Évi 11 percet kellett helyre tenni
A középkorra már nyilvánvaló volt az ismételt reform szükségessége, amelyre több nagy tudós is kísérletet tett. Végül XIII. Gergely pápa kezdeményezésére korrigálták ismét a naptár és a csillagászati év közötti csúszást 1582-ben. Október 4. után azonnal 15. következett, és a további hibák kiküszöbölésére megreformálták a szökőévek rendszerét is.
A Szoszigenész által meghagyott apróeltérés 128 évente tesz ki egy napot, 400 évente pedig hármat. A pápa ezért úgy rendelkezett, hogy az évszázadok végén csak a 400-zal maradéktalanul oszthatók legyenek szökőévek: 1700, 1800 és 1900 nem volt szökőév, míg 2000 az volt. Magyarországon az 1588-as országgyűlés iktatta törvénybe a gregoriánus naptárt.
Gergely óta január 1.
Más kérdés az év kezdőnapja, ami már független az egzakt tudományoktól, csakis elhatározás kérdése. A babiloni naptárban például egymás mellett két, őszi és tavaszi évkezdetet tartottak nyilván. A zsidó naptárban a hónapok sora a tavaszi Niszán hóval kezdődik, az újévet azonban a hetedik hónap (Tisri) 1. napján ünneplik. Rómában Ianuarius volt a Kezdet istenének hónapja, a consuli évek azonban március 15-én kezdődtek – írja Hahn István.
Itt is a juliánusi naptár után igyekeztek rendet tenni, amikor a naptári évet a január 1-jén kezdődő és december 31-ig tartó periódusban jelölték meg. Az első napon Janus tiszteletére nagy ünnepségeket, lakomákat tartottak, a keresztény egyház pedig e napot Krisztus körülmetélésének ünnepévé tette. Az évkezdet természetesen Jézus december 25-ei születése volt. Január 1-je évkezdet a Gergely-féle naptárreform óta vált általánossá, véglegesen pedig XI. Ince pápa tette e napot a polgári év kezdetévé 1691-ben.
