A dombon nyolc fehér sírtábla pásztázza a zord kelet-lengyelországi tájat. Egy muszlim temetőben állunk, mely a kevesebb mint száz főt számláló bohoniki tatár közösséghez tartozik. A tatárok már több mint hatszáz éve élnek Kelet-Lengyelországban, még Sobieski János telepítette őket a mai Podlasiei vajdaság területére. A nyolc sírtábla azonban nem a fogyatkozó tatárokhoz tartozik: közel-keleti migránsok nyugszanak itt,
A volt szovjet tagállamot lassan harminc éve vasököllel irányító Aljakszandr Lukasenka, akit a Bush-adminisztráció külügyminisztere, Condoleezza Rice is Európa utolsó diktátorának nevezett, unortodox módszerrel kívánt nyomást gyakorolni az Európai Unióra az országára kivetett szankciók miatt: a bevándorlást kezdte használni politikai nyomásgyakorló eszközként.
A bevándorlás politikai célokra való felhasználása – amikor egy ország mesterségesen migrációs hullámot hoz létre a szomszédja határán, hogy kikényszerítsen valamit – nem újdonság. Nem közvetlen agresszió, de barátságos húzásnak semmiképpen sem nevezhető, hiszen a bevándorlási hullám alacsony rezgésekkel ugyan, de mindenképpen kikezdi a szomszédos ország szuverenitását.
Lukasenka játszmájában azonban nem csak Lengyelország az áldozat. A bevándorlók is azok, akiknek fogalmuk sincs, hogy fegyverként használják őket.
Azoknak az országoknak, amelyek ilyen hibrid támadás alá kerülnek, komoly dilemmával kell szembenézniük: elfogadják a nemzetközi emberi jogi dokumentumokat, például az 1951. évi menekültügyi egyezményt, és ennek szellemében kezelik a határainál feltorlódott bevándorló tömegeket, vagy a nemzeti szuverenitás jegyében megvédik határaikat? 2021 óta ez Lengyelországban sincs másképp.
A Kelet-európai-síkvidéken feltorlódott, zömében közel-keletiekből és észak-afrikaiakból álló bevándorló tömegek fagypont alatti hőmérsékleten várják a lengyel döntést:
Eddig csaknem negyven migráns fagyott halálra a két állam határán. A halottak nagy része muszlim. A legközelebbi muszlim közösség, a bohoniki tatárok temették el őket a saját temetőjükben, iszlám előírások szerint. A tatárok gesztusa miatt az álmos kis kelet-lengyelországi falut, Bohonikit, a nemzetközi médiának köszönhetően az egész világ megismerte.
Kerítésépítési verseny
Lukasenka hibrid hadműveletére természetesen nem késett a lengyel válasz. A határon kialakult helyzetet Lengyelország nem migrációs válságként kezeli. A hivatalos álláspont nevén nevezi a gyereket: Belarusz hibrid hadműveletet folytat az Európai Unió keleti határain, elsősorban Lengyelország, Litvánia és Lettország ellen.
2022-ben Lengyelország fizikai határzár építésébe kezdett, ami 2023-ra meg is akasztotta a Belarusz által szervezett mesterséges bevándorlási hullámot. A hirtelen felhúzott fizikai határzárnak köszönhetően kezdetben jelentősen csökkent a migrációs nyomás a határon, de 2023-ra újra emelkedni kezdett. A lengyel határőrség adatai szerint 2022-ben mindössze 15 700-an kísérelték meg átlépni illegálisan Belarusz felől a határt, de 2023-ban ez a szám 25 ezerre nőtt.
Arra, hogy mi okozza a növekedést az illegális migránsok számában, Katarzyna Zdanowicz őrnagy, a lengyel határőrség szóvivője válaszolt. Elmondása szerint Lukasenka hibrid hadműveletébe napjainkra Moszkva is bekapcsolódott.
„Új migrációszervezési procedúra kibontakozásának vagyunk szemtanúi – mondta a szóvivő. – Amíg 2021-ben közvetlen, államilag szervezett Belavia-járatokkal jutottak el a migránsok Minszkbe, ahonnan a hatóságok kísérték őket a lengyel, litván és lett határokhoz, ez az Európai Unió tiltakozásának köszönhetően megváltozott. Több közel-keleti ország, például a jelentős kibocsátónak számító Irak, beszűntette az útvonal működtetését – magyarul nem engedték állampolgáraikat Belaruszba utazni. A belorusz hatóságok, érzékelve a kibocsátó államok elutasítását, persze nem fejezték be a hibrid hadműveletet, hanem új útvonalat alakítottak ki, amiben Oroszország kulcsfontosságú partnerré lépett elő. Már Moszkvába reptetik az illegális bevándorlókat, ahonnan az orosz hatóságok biztosítják számukra az átjutást az EU keleti határszakaszához.”
Zavar az erőben
Bár a határon a helyzet változatlan, az októberi választás átrajzolta a lengyel politikai erőviszonyokat. A Jog és Igazságosság, amely az elmúlt években sikeresen kezelte az országra nehezedő migrációs nyomást, nem tudott újra kormányt alakítani. Bár a leköszönő nemzeti konzervatív kormány központi szlogenné emelte választási kampányában, hogy az ellenzéki összefogás fenyegetés a határbiztonságra, és amennyiben Donald Tusk kerül hatalomra, első lépésük lesz a határzár lebontása, Varsó pedig azonnal „behódol” az Európai Unió befogadó politikájának, ez nem volt elég meggyőző a lengyel választók számára.
A Polgári Koalíciót vezető, politikai veteránnak számító Tusknak sikerült, ami néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlennek tűnt a lengyel belpolitikai porondon: össze tudta fogni az ellenzéket, és sikeresen alakított kormányt a Lengyelország 2050-nel, a Lengyel Néppárttal és a Baloldallal közösen.
A lengyel-belorusz határon pedig nem látni változás jeleit a migránspolitikában. Arra a kérdésünkre, hogy mire számíthat Lengyelország a következő négy évben, a határőrség nem tudott válaszolni: az új kormány december 13-án állt csak fel, politikai elképzeléseikből még semmi sem csorgott le a biztonsági szervekhez. Ugyanakkor a határőrség szóvivője felhívta a figyelmünket arra, hogy az új kormány nem csökkentette a határvédelem 2024-es költségvetését, igaz, az előző kormányfő, Mateusz Morawiecki által beígért extra erőforrásokat sem teljesítette.
Mindebből azonban korai bármilyen következtetést levonni.
A lengyel belpolitika, de a lakosság nagy része is, a belorusz hibrid hadműveletet Lengyelország destabilizációjának kísérleteként éli meg – és ez napi szinten meg is jelenik a lengyel közbeszédben.
A Tusk-kormánynak, mely a kezdetektől elkötelezett Ukrajna mellett, és oroszbarátnak a legkevésbé sem nevezhető, akkor sincs komoly politikai mozgástere, ha radikálisan mást gondol a migráció kérdéséről, mint a nemzeti konzervatívok. A védekezés tehát a keleti határon változatlanul folytatódni fog.
Gönczi Róbert, a Migrációkutató Intézet kutatója
