Januárban derült ki, hogy Csézy lesz a TISZA képviselőjelöltje a mezőkövesdi központú Borsod-Abaúj-Zemplén megyei 7-es választókerületben. Az április 12-ei választásokon jól is szerepelt, 53,04 százalékkal nyert a körzetében.
Az elmúlt időszakkal kapcsolatban nemrég a Story magazinnak adott interjút az énekesnő – aki politikai feladatai miatt hónapok óta nem lépett fel, és ruhát sem tervezett, pedig korábban például Karikó Katalin is érdeklődött a tervezései iránt.
A beszélgetés alkalmával Csézy elmondta, hogy lassan visszatér majd a szalonjába, és vállalni fog fellépéseket is, egyetlen körzetet kivéve.
Kizártnak tartom, hogy a következő négy évben engem fellépni lássanak Mezőkövesden és környékén, hacsak nem jótékonyságról lesz szó. A térség képviselőjeként pénzt szeretnék adni ennek a vidéknek, és nem áll szándékomban elvenni belőle azzal, hogy fellépési díjat kérek a koncertekért
– jelentette ki az énekesnő, hozzátéve: születése óta a kislánya, Elizabeth a legfontosabb számára, akinek január 21-én ünnepelték az egyéves születésnapját. Akkor még nem is gondolta, hogy ezen a napon egy csapásra megváltozik a család élete.
Ekkor kaptam ugyanis a telefonhívást, hogy a TISZA színeiben képviseljem Mezőkövesdet és az egész dél-borsodi régiót, mind az 54 településével együtt. Három nap gondolkodási időt kértem. Aki ismer, tudja, amióta énekesnő vagyok, nem volt olyan interjú, amiben ne említettem volna a vidéket, ahol felnőttem, illetve ahol jelenleg is élünk. Ráadásul nem szeretném, hogy Elizabetnél egyszer opció legyen, hogy külföldre költözik. Így abban maradtunk, mi soha nem szeretnénk azzal a tudattal felébredni, hogy volt rá lehetőségünk, mégsem tettünk semmit a változásért. A boldogságtól sírva mondtunk igent, úgy, hogy a férjem közben fogta a kezem. Hiszen tudtuk, ezt együtt kell elvállalnunk. Ha nem vagyunk benne mindnyájan, nem fog működni.
Csézyék ezután újraszervezték a jól megszokott életüket: a napi logisztikába a nagyszülőket, a keresztszülőket és a barátnőket is bevonták. Kislánya korábban egy napot sem töltött nélküle, így először azt kellett megszoknia, hogy hetente három napot mások vigyáznak rá, legalább öten.
De megérte. Ha ránézek a most 14 hónapos gyerekemre, ugyanazt a boldog mosolyt látom az arcán, mint régen. Szóval azt hiszem, jól csináltunk eddig mindent. És igaza volt mindenkinek, akik azt mondták: ahogy nőni fog, egyre több társaságra lesz igénye. A dolgot persze nehezítette, amikor váratlanul akut vakbélgyulladással megműtöttek. Három napot töltöttem kórházban. Szerencsére minden rendben volt. Elizabet is jól vette az akadályokat.
Mint mondja, az elmúlt hetekben hatalmas energialöketet kapott: kilépett az anyai feladatokból, így azt az időt is jobban értékeli, amit a lányával tölt.
A januári felkérést megelőzően már voltak időszakok az életemben, amikor annyira elfáradtam a gyerekneveléssel együtt járó monotonitásban, hogy nem éreztem magam száz százalékig a topon. De most újra értékelem az együtt töltött időt, ezáltal szerintem jobb anyává váltam, mint amilyen egy fél évvel ezelőtt voltam. Heti két napot ezentúl is a fővárosban töltök, ahogy eddig, csak a Parlamentben kezdek, és nem a szalonban. A férjem is velem tart majd a kislányommal együtt, amikor csak tud.
Nagyon várja már az ültetésszezont is: bár lehet, hogy megint csak éjjel, elemlámpával lesz majd ideje locsolni, azt mondja, aki kertészkedik, tudja, hogy a saját zöldség és gyümölcs ízének nincs párja.
Hiszen a lényeg nem változott, ma is legfontosabb a gyerek. Épp miatta nem hagyok el semmit a korábbi életünkből. Amire a legbüszkébb vagyok, hogy a küszöbön kívül tudjuk hagyni a férjemmel a munkánkból eredő feszültségeket, az otthonunk így továbbra is a béke szigete.
