A dalai láma lúdtalpbetétje – ima közben

„A lámát a Szentendrei úton, egy katolikus imaházban szállásolták el. A biztonsági főnöke – kétméteres tibeti srác -, az érkezés előtt leült velünk beszélgetni. Megnéztük egymás felszerelését, egyeztettük a programot. A találkozó végén mélyen a szemünkbe nézett, és azt mondta: ‘Fiúk, semmin se lepődjetek meg.’ Visszakérdeztünk: mi a baj, talán beteg őszentsége, netán titkos szertartásokat celebrál? ‘Nagyon játékos ember.’ Nem értettük, miért baj az. ‘Imádja a technikai eszközöket. Semmi ilyet ne hagyjatok elől. Jó, ha tudjátok, az autó gombjait is előszeretettel nyomkodja.’ (…) A gombnyomkodásra felkészítettem a társaimat. Így aztán amint beültek az autóba, a jobb elsőn lévő testőr – a sebességváltó melletti kapcsolóval – azonnal bezárta az ajtókat, és letiltotta az ablakemelőket. Az első úton aztán percekig hallgatta, ahogy ‘kattog’ hátul a láma, majd csalódottan feladja a küzdelmet. Másnapra őszentsége kifigyelte, a magyar testőr hogyan rontja el az ő játékát. És mi történt? Kollégám egyszer csak azt vette észre a szeme sarkából, hogy hátulról óvatosan csúszik előre egy kis kéz a gomb felé. Automatikusan odacsapott, s ugyan félúton észbekapott, de így is csattant a lapátnyi tenyér azon a hurkapálcányi karon. A láma kuncogott, a testőr zavarában annyit tudott kinyögni, hogy ‘te, te, te, ne csináld’.”

A fenti sztori egy kommandós visszaemlékezéseiben olvasható. A történet sok évvel ezelőtt játszódott, alanya a 14. dalai láma, aki most ismét Budapestre látogatott.

A lámára még ma, a valláspluralizmus idején is afféle csodabogárként tekint az átlagmagyar. A rendszerváltás előtt különösen így volt ez.
„- Én vagyok az új igazgató.
– Ja, én meg a dalai láma.„
A közbeszédben jobbára a fenti dialógushoz hasonló kontextusban került elő a tibeti egyházi vezető neve.

Kattintson a dalai lámáért és a szabad Tibetért – képgaléria (Fotó: MTI)

A nyolcvanas évek közepén a Rádiókabaré is a szájára vette őt. Az egykori egrijánosos tévévetélkedő, a Lehet egy kérdéssel több? ma már klasszikusnak számító paródiájában a C-válasz így hangzott: a dalai láma lúdtalpbetétje ima közben. Tessék meghallgatni, érdemes: itt.

Vicceskedés után kis kultúra

Ha túlvannak ezen a hat és fél percen, itt az ideje a művelődésnek. A sok okosság javát Porció Tibortól, az Szegedi Tudományegyetem vallástudományi tanszékének kapjuk.

Szóval.

A dalai szó jelentése tenger. Szabadabban értelmezve: akinek szellemi és világi hatalma tengernyi. A jelenlegi dalai láma szerzetesi neve Bstan-dzin rgya-‘tsho, ha nagyon le akarnánk fordítani: a Tant fenntartó Tenger. A dalai mongol cím, a 16. században Altan kán adta a hozzá látogató egyik tekintélyes és az udvarban politikai támogatást kereső tibeti szerzetesnek, Bsod-rnams rgya-‘tsho-nak. Bár ő az első, aki a dalai láma titulust birtokolta, mégis „csupán” 3. dalai lámaként jegyzik, ugyanis ő egy „leszármazási vonal” harmadik tagja volt. A két megelőző címet posztumusz adományozták a korábbi inkarnációinak.
A dalai lámát az Együttérzés Buddhájának újjászületéseként tisztelik. Ha egy dalai láma meghal, szerzetesei kutatni kezdik reinkarnációját. Magyarán: járják az országot, és vizsgálják a kisdedeket. A reinkarnáció fő jelének azt tartják, ha a gyermek felismeri a megelőző dalai láma személyes tárgyait. Ha megvan az emberük, magukhoz veszik, tanítják.

A mostani, a 14. dalai láma 1935. július 6-án született egy földműves család gyermekeként Takcer nevű tibeti faluban, szülei Lhamo Dhondupnak nevezték el. A reinkarnációt kereső szerzetesek kétéves korában lelték fel, ötévesen koronázták meg.

A dalai lámák jelentős szerepet játszottak Tibet történelmében, gyakorlatilag ők uralkodtak az országban. Sorrendben az 5. dalai láma volt az, aki egyesítette az országot, utódai egészen 1949-ig gyakoroltál a hatalmat, amikor is a Kínai Népköztársaság megszállta a régiót. A dalai láma (van pancsen láma is, de ő egy egész más történet) 1959-ben, egy vérbefojtott, kilencvenezer áldozatot követelő felkelés után Indiába menekült, ahol Nehru elnök Dharamszalában biztosított menedéket neki és követőinek. A láma itt alapította meg a Központi Tibeti Adminisztrációt, és azóta is küzd „Free Tibet”-ért.

Pontosabban: újabban már kevesebbel is beérné.

Az 1988 júniusában az Európai Parlament elé terjesztett nyilatkozatában a külügyeket és honvédelem feladatát átengedné a kínaiaknak, cserébe azonban a tibeti nép és kultúra fennmaradását biztosító valóságos és teljes autonómiát követelt Tibetnek.

Majd ő megmondja, hol születik újjá

„Mindezek a fokozatos kompromisszumos javaslatok nem váltottak ki önfeledt lelkendezést a radikálisabb tibeti fiatalok körében – fejtegeti nekünk Porció tanár úr. – Mert mit is látnak ők? A dalai láma által következetesen vallott és képviselt politika, amelynek lényege az erőszakmentesség és kompromisszumkeresés, számukra totális kudarcnak tűnik. A helyzet kialakulásában az úgynevezett demokratikus nyugat felelőssége sem kerülhető meg. Kicsit hasonlatosan ahhoz a szerephez, amit a magyar ’56-os események alatt képviseltek: kitartásra ösztönöznek, fennkölt szózatokkal hitegetnek, szép szavakat mondanak emberi jogokról meg önrendelkezésről, aztán az aktuális érdekek mindent felülírnak. Ne lepődjünk meg, ha a ‘radikálisabb’ tibetiek cserbenhagyva érzik magukat. Ráadásul látják azt is, hogy máshol, akár az ír kérdésben, akár a palesztinokéban nem éppen az erőszakmentes politika volt az, ami végül is tárgyalóasztalhoz ültette a feleket. Nem csoda, hogy számukra az erőszak hatékonyabb eszköznek látszik, s ez intő jel mindannyiunk számára.”

A jelenlegi dalai láma többször kijelentette: kizárt, hogy Kína által ellenőrzött területen szülessen újjá. Megesett, azt sugallta, dönthet úgy is, hogy egyáltalán nem születik újjá.
„Az elhatározás lényege: olyan Tibetben ne keressék az utódját, ahol nem a tibetiek jogosultak eldönteni, hogy kit tekintenek hiteles inkarnációnak – folytatja Porció Tibor. – A kínai keményvonalasok szerint a tibetiek megtörésének a jelenlegi dalai láma a legfőbb akadálya. Abban reménykednek, a Tibet-kérdés egy csapásra megoldódik a jelenlegi dalai láma halálával. Illetve azzal, hogy az utódját majd ők választják ki, és bábfiguraként irányítják. Tévednek. A dalai láma tisztség, noha világi hatalmat is jelentett, legitimációja végső soron vallási eredetű. Ahhoz, hogy ez a politikai eredményes legyen, az kellene, hogy a tibetiek elismerjék a Kínai Kommunista Pártot, mint a tibeti buddhizmus letéteményesét, ami nonszensz.”

Kérdeztük az adjunktust, a szimbolikus jelentőségén túl van-e „reálpolitikai” súlya is a lámának.

„A megszálló ország, Kína, a világ egyik meghatározó nagyhatalma, ami nagyon leszűkíti a láma politikai mozgásterét és lehetőségeit. A mérleg másik serpenyőjében azonban, ha jóval kisebb súllyal is, de ott van, hogy egy Nobel-békedíjas személyről van szó, akit a világ számos vezető politikusa fogadott: mindkét Bush, Clinton, és persze Vaclav Hável, aki volt szocialista országbéli államfők közül egyedüliként meghívta őt. A találkozók mögött az áll, hogy a láma népszerű ember, különösen a vezető nyugati országokban. Egyébként a ‘szimbolikus jelentőség’ sem lebecsülendő, ezt jelzi az is, hogy Kína menetrendszerűen tiltakozik és fenyegetőzik, ha egy ország beengedi a dalai lámát. Kína számára különösen zavaró, hogy az 1950-es megszállás óta tibetiek nemzedékei nőttek fel úgy, hogy a hivatalos propagandákban, médiában és iskolákban a dalai láma nevét szinte csak szitokszóként hallották, és hallják mai is, s mégis a tibetiek önazonosságának a dalai láma tisztelete, kultusza, ma is elválaszthatatlan része. Vagyis a ‘szimbolikus jelentőség’ akár a ‘reálpolitikainál’ is erősebb lehet.”

Mit keres a láma a Kárpát-Medencében? És egyáltalán: mi a célja a gyakori utazásainak? Erre is van válasza szakértőnknek.
„Ez egy vallási rendezvény. A dalai láma egyébként mindig gondosan ügyel rá, hogy ne keverje vallási szerepét a politikaival, mert különben kényes helyzetbe hozhatja a vendéglátóit, s esetleg magát az országot is. Ugyanakkor nem lehet a szemére vetni, hogy ha Tibetről kérdezik, akkor védi a tibetiek érdekét. Ami az utazásainak gyakoriságát és azok célját illeti: tudva azt, hogy nem szeret repülőre ülni – kevés vallási vezetőről mondható el, hogy jobb’ szeret két lábbal a földön járni -, aligha úgy szervezi az előadásait, hogy egy világtérlép előtt meditálva rábök a térképre, és szól a titkárának, hogy csomagoljon. Valószínűbb, hogy meghívják. Ő pedig tanít arról, aminek az életét szentelte, a buddhizmusról. Ahogy ő maga vallja: elsősorban az emberi közösség egy tagja, ezen belül egyszerű buddhista szerzetes ő, aki történetesen a legfőbb tibeti méltóság viselője, annak minden terhével és felelősségével.”

Porció tanár úr többször találkozott a lámával: „Indiában és Európában, meg persze idehaza is többször volt alkalmam látni, hallgatni őt. Igazi karizmatikus személyiségnek tartom. Személy szerint különösen nagyra értékelem szerénységét és kitűnő humorát.”

Zárjuk még egy idézettel a kommandós könyvből.
„Azt is mondta a komor testőr, hogy őszentsége szereti megtréfálni a körülötte dolgozókat. Na, de hogyan? ‘Például el szokott bújni.’ (…) Az egyik pillanatban tényleg nagy gyerek, a másikban viszont profi politikusként tárgyal, viselkedik. Kiszúrta magának két munkatársamat, természetesen a két legmagasabbat. Ha lépcsőhöz értek, maga mellé kérte őket, az egyiket a jobboldalára, a másikat balra, rámarkolt a srácok alkarjára, kinyomta magát, úgy kellett fölvinni, hogy a lába nem érte a földet. És közben kacagott, mint egy óvodás. Nem lehetett nem szeretni.”

Isten hozta Őszentségét.