Kultúra

Csinos volt a röszkei vasútállomás, de aztán jött a MÁV, és vaníliás tortaszeletté szigetelte

G. Garitan / Wikimedia Commons, ill. Szűcs Dániel / Szegeder
G. Garitan / Wikimedia Commons, ill. Szűcs Dániel / Szegeder
Viszlát, nyerstégla-burkolat.

A magyar vasúti építészet korai korszakából kevés épület maradt talpon: ilyen a Szeged és Szabadka között rövidesen újrainduló személyforgalomban érintett Röszke állomása is, aminek nyerstégla falai már 1870-ben büszkén hirdették a magyar vasút erejét.

Ez az erő a szárnyvonalak sorozatos megszűnésének, illetve a számos esetben még mindig kis híján kőkorszaki állapotoknak köszönhetően már rég a múlté, az elmúlt években pedig a MÁV-hoz kapcsolódó épített örökségre is rájárt a rúd: a budapesti Déli pályaudvart csak a Szentlélek tartja egyben – a hetvenes évek belsőpítészetében fontos szerepet elfoglaló étterembelsője pedig részben hosszú ideje pusztul, részben pedig vécévé alakul –, Székesfehérváron 2016-ban eltűnt az építészet- és közlekedéstörténeti szempontból egyaránt fontos irányítótorony, Szegeden pedig egy közel százéves víztornyot szeretnének elbontani.

Ehhez a sorhoz csatlakozott nemrégiben a már említett röszkei állomás, amit a mai kor kihívásai előtt fejet hajtva nyilvánvalóan szigetelni kellett, ennek módját azonban nem találták el.

G. Garitan / Wikimedia Commons

Az októberben indult munkák során

a vágányok felőli oldaláról előbb ugyanis eltűntek a fák, majd megindult a szigetelést adó hungarocell-táblákkal való lefedése, amit a szocializmus évtizedeiben folyt műemlékfelújításoknál is jól megszokott sárga színre való festés, illetve a főépület sarkainak kiemelése követett,

így a homlokzatok ma már semmiben sem különböznek a MÁV számos másik állomásának építésekor használt típustervektől

vette észre a Szegeder.

Szűcs Dániel / Szegeder

Az elhanyagolás mellett a felújítás a modern épített örökség fő ellensége – írtuk korábban, ez az állítás azonban a XIX. századi, illetve a századforduló utáni évek nyerstégla-épületeire is igaz, hiszen a munkák során igen kevésszer gondolnak arra, hogy a távlati kép ne változzon, így az eredeti téglaburkolatot a munkák utolsó szakaszában semmilyen formában nem idézik vissza.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik