Az Országgyűlésnek már csak pár hete van arra, hogy elfogadja a minősített adat védelméről szóló törvényt. Ennek megfelelően a tervezetet sürgősséggel tárgyalják a parlament bizottságai, hogy még ebben a ciklusban megszavazzák. A gyors tempó azonban a minőség rovására mehet. Legalábbis így gondolkozik három civilszervezet – a Sajtószabadság Központ, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) és a Védegylet is -, akik felszólították a kormányt, hogy vonja vissza a törvényjavaslatot, s kezdjen széles körű társadalmi egyeztetésbe. Indoklásuk szerint ugyanis a tervezethez tartozó titokköri jegyzék méltatlan egy demokratikus jogállamhoz. „A minősíthető adatkörök jegyzékének az összeállításánál a kormány figyelmen kívül hagyta a szükségesség és arányosság alkotmányos követelményét” – áll a civilszervezetek közösen kiadott közleményében.
A titoktörvény
A minősített adat védelméről szóló (T/18708) törvénytervezetet – más néven
titoktörvényt – 2005 decemberében terjesztette az Országgyűlés elé Kiss
Péter kancelláriaminiszter. Ha hatályba lép, akkor az az
államtitkokról és szolgálati titkokról szóló 1995. évi LXV. törvényt váltja majd fel. Az indoklás szerint erre azért van szükség, mert N ATO- és EU-csatlakozásunk
miatt újra kell fogalmazni. Abban minden szakértő egyetért, hogy a jelenlegi szabályozás rossz, nem összefogott, s így rengeteg a kiskapu.
A vita azonban leginkább a Btk. 221-es, 222-es és 223-as paragrafusának
módosítása körül folyik, amely kimondja: azon személy, aki minősített adatot
hoz nyilvánosságra – a titok súlyosságától függően – akár nyolc évig terjedő
szabadságvesztéssel is büntethető. A Btk. pedig azt is szankcionálja, aki
úgy használ egy ilyen adatot, hogy nincs tudatában annak minősítéséről.
EU-konform vagy rossz tervezet?
„A módosítás célja az, hogy a magyar szabályozást hozzáigazítsa az Európai Unió és a NATO előírásaihoz. A lényeg, hogy korszerű titokvédelmi rendszerünk legyen, kevesebb titokkal” – indokolta a törvény elfogadásának sürgősségét a Kormányszóvivői Iroda. A hivatal közleménye szerint tervezetüket 2005 júniusában elküldték a TASZ-nak véleményezésre, de észrevétel, javaslat és vélemény nem érkezett vissza. Schiffer András, a civilszervezet ügyvivője a FigyelőNet kérdésére mindezt megerősítette, majd hozzátette: véleményük szerint a tervezet szemlélete teljes egészében nem stimmel. Így nem javítható, s nem is módosítható. „Körülbelül a felét át kellene írni. Továbbá nem is egyezett az elküldött normaszöveg a jelenlegi tervezettel” – véli a TASZ szakértője. Schiffer András szerint lehet, hogy matematikailag ki lehet hozni, hogy a titkosítható adatok köre szűkült a szerkezeti előrelépés kapcsán, ám a fejlődés véleménye szerint annyit ér, mint a titkosítható idő 90 évről 80-ra való leszállítása. Schiffer András ugyanakkor elismerte, hogy a hatályban lévő titokvédelmi törvény rosszabb, mint a tervezett. „Volt egy uniós felhívás, amely miatt lehet, hogy sürgőssé vált a törvény meghozatala, ám szükséges lenne a társadalmi szervezetekkel való egyeztetés” – tette hozzá.
Veszélyeztetett újságírók?
A liberális párt a MÚOSZ-hoz hasonló véleményt fogalmazott meg. A törvény számukra azért elfogadhatatlan, mert rossz és antidemokratikus megoldást javasol, amikor az állami felelősség helyett a sajtót kívánja büntetni. A TASZ szerint is az egyik fő probléma az újságírók fenyegetettsége, hiszen a törvényjavaslat érintetlenül hagyja a Büntető törvénykönyv (Btk.) idevonatkozó rendelkezéseit. A civilek szerint elfogadhatatlan, hogy a törvény súlyos börtönbüntetéssel fenyegeti a titkosított dokumentumok nyilvánosságra hozatalát akkor is, ha az újságíró számára nem derül ki egyértelműen az adat minősége. „Jogászként evidencia számomra, hogy a Btk. illeszkedő részeit módosítani kell” – nyilatkozta a FigyelőNetnek Péterfalvi Attila, adatvédelmi ombudsman.
A Kormányszóvivői Iroda tájékoztatása szerint azonban a kormány tervei között eredetileg nem szerepelt a Btk. módosítása, bár mint mondták, nem fog elzárkózni ez elől, ha a parlamentben lesznek olyan indítványok, amelyek erre tesznek javaslatot. A hivatal kiemelte: céljuk az, hogy az olyan információkat, amelyekről teljesen egyértelmű, hogy a tartalma miatt államtitok, és az is kiderül, hogy azt titkosították, senki se hozhassa nyilvánosságra büntetlenül. A gondatlanság pedig a Kormányszóvivői Iroda szerint nehezen merülhet fel, ugyanis a törvény világosan rögzíti, hogy milyen tartalmi és formai követelményei vannak a titkosításnak. „Fontos tehát, hogy ha valami csak tartalmilag államtitok, de formailag nem az, akkor annak nyilvánosságra hozatala más megítélés alá esik” – véli a Kormányszóvivői Iroda.
Minden titkosítható?
A TASZ szerint ugyanakkor további probléma a titkosítható adatok köre. Véleményük szerint a törvényjavaslathoz tartozó titokköri jegyzék méltatlan egy demokratikus jogállamhoz és a titokminősítésre jogosultak köre is túlzottan széles. Állásfoglalásuk szerint például a ma élő felnőtt állampolgárok talán sohasem fogják megismerni, hogy a pénzügyi tárca milyen információk alapján döntött egyedi állami támogatásokról.
Schiffer András, a TASZ ügyvivője szerint, ha a törvény életbe lépne, akkor könnyen előfordulhatna, hogy a Pénzügyminisztérium több olyan intézkedés dokumentumainak az adatait titkosíthatná, amely hiányában nem indulhatna el egy társadalmi vita a sajtóban. „Az információáramlás így komolyan sérül a társadalomban, amely elfogadhatatlan” – mondta Schiffer András a FigyelőNetnek. „A költségvetés például 80 évre titkosítható. Képzeljük el, hogy ha a törvény már régóta hatályban lenne, akkor ma nem ismerhetnénk meg az 1928-as költségvetés főbb stratégiai elemeit, vagy például nem tudhatnánk, hogy miért is léptünk be a Varsói Szerződésbe” – hozott fel egy extrém példát a szakértő. A TASZ ügyvivője kiemelte, hogy egy titkosítás esetén nem számíthatunk érdemi vitára, s nem is merülhetnek fel alternatívák. Az adatvédelmi ombudsman szerint azonban kár erről vitázni, hiszen lehet a gazdaságpolitika egyes elemeit titkosítani, mégis túlnyomó részük megjelenik határozatokban, törvényekben, s magában a kormányprogramban is. A Kormányszóvivői Iroda tájékoztatása szerint pedig a javaslat nemhogy bővítené, de szűkítené azoknak az információknak a körét, amit titkosítani lehet. Számításaik szerint mindez egy 30 százalékos csökkenést eredményezne.
Jogszabályi környezet
Péterfalvi Attila elismerte, hogy a törvénytervezet a titkosítható adatok körét meglehetősen tágan határozza meg, de a szolgálati titokköri jegyzékek megszűnésével nem jelenthető ki, hogy a titkosítható adatok köre nőni fog. „A törvény egy jogszabályi környezetbe illeszkedik. Nem szabad elfeledkezni az elektronikus információszabadságról és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvényről sem, amelyek pontosan elrendelik, hogy mely adatok nem minősíthetők. A közérdekű adatok titkosítása pedig e törvények értelmében bűncselekménynek számít” – mondta az adatvédelmi biztos a FigyelőNetnek. Az ombudsman szerint tehát attól, hogy valamely dokumentum beleillik a titkosítható adatok körébe, nem teszi még feltétlenül indokolttá annak minősített adattá való nyilvánítását. Péterfalvi Attila ugyanakkor kiemelte a minősítő felelőségét, hiszen a tervezet szerint a titkosítónak nem kell feltétlenül indokolnia döntését az ombudsman felé.
