Kultúra

Büszkeség a Petőfi utcában lakni – régi fotókon a költőóriás emlékezete

Urbán Tamás / Fortepan
Urbán Tamás / Fortepan
Petőfi Sándor népszerűségét költőként, forradalmárként és a nép fiaként is jól jelzi, hogy az ő neve bukkan fel leggyakrabban a magyarországi utcanévtáblákon. A nevéhez fűződő emlékezeti tőke olyan erős, hogy a politikai hatalom birtokosai és a mindenkori ellenzék is előnyt igyekezett kovácsolni belőle.

„Jogszabályban rögzítették, hogy egy városban egy nevet csak egy utca viselhet. Új Petőfi-pör várható, ha rendezni akarják az ügyet, jóllehet a tér, út, utca, köz, sugárút megkülönböztet. Budapesten Petőfi Sándorról húsz út, utca stb. van elnevezve. Ebből Petőfi tér hat, Petőfi utca tíz, Petőfi Sándor utca három, Petőfi Sándor út pedig egy van” – írta a Képes7 magazinban Szitányi György 1989-ben. Petőfi nevét azóta is több utca viseli Budapesten, a rendezni kívánt „ügy” ebben az értelemben tehát rendezetlen maradt. Az utcanévadói versenyben Petőfi politikai rendszerektől függetlenül verte a mezőnyt, köztük olyan indulókat, mint a magazincikkben szintén említett Kossuth Lajos. A HVG hetilapban 2008-ban a témában megjelent Ténytár szerint 297 város közül mindössze négyben, Kazincbarcikán, Nagymaroson, Visegrádon és Komáromban nincs Petőfi utca. Valójában Komárom Szőny városrészében, ami 1977-ben vált önálló településből Komárom részévé, ugyancsak van Petőfi utca, ezzel technikailag Komárom sincs Petőfi utca híján.

Klösz György | Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.023 / Budapest Főváros Levéltára / Fortepan Piac a budapesti Petőfi téren 1874–1882 között. Balra a háttérben a Lánchíd, jobbra a Nagyboldogasszony ortodox székesegyház.
Fortepan Petőfi Sándor szobra (Huszár Andor, 1882) a budapesti Petőfi téren 1953-ban.

A magyarországi települések igyekeztek legalább egy közterületet a forradalmár költőről elnevezni, és ahogy például a Veszprémi Napló olvasói rovatából is kiderül, ahol véletlenül mégsem volt Petőfi utca, ott sokszor a helyiek próbáltak gondoskodni róla, hogy legyen. A megyei lap 1974. januári számában Kiss Lajos méltatlankodott azon, hogy „Alsóörsön, amikor elnevezték az utcákat, elfelejtkeztek világviszonylatban is elismert költőnkről, Petőfi Sándorról. Már a falugyűlésen, a Hazafias Népfront ülésein is javasoltam, hogy nevezzenek el egy utcát nálunk a nagy költőről. Igaz, van Petőfi köz. De ez talán nem ok arra, hogy ne legyen egy utca is elnevezve Petőfiről.” A próbálkozás persze nem mindig járt sikerrel, a balatoni településen a mai napig csak egy köz viseli a forradalmár költő nevét. A HVG már idézett számában ugyanakkor, a TeleTár országos CD-telefonkönyv elemzésével arra jutottak, hogy a több mint 3 ezer hazai település, városok és falvak mintegy 85 százalékában van Petőfi utca. Ezzel a forradalmár költő olyan poétákat utasított maga mögé, mint Ady Endre, Arany János vagy éppen József Attila.

Erky-Nagy Tibor / Fortepan Kormos szíjártó mester műhelye a dombóvári Petőfi utcában 1908-ban.
Kovácsné Farkas Judit / Fortepan A borsodnádasdi Lemezgyártelep a Petőfi Sándor téren 1927-ben. Balra az Olvasó Egylet épülete, szemben a Tiszti Kaszinó.
Péterffy István / Fortepan A monori Széchenyi és Petőfi Sándor utca sarka 1969-ben. Jobbra a pénzügyőrség, a mai óvoda épülete.

Kié itt a tér?

Az utcaneveknek egészen a kiegyezésig nem volt emlékmegőrző szerepe, a köztereket a legfőbb jellemzőikről, például az ott élők nemzetiségi hovatartozásáról, munkájáról, az utcában lévő jellegzetes épületekről, esetleg szobrokról nevezték el. A 19. század derekán Európa-szerte erősödő nacionalista tendenciák azonban az utcanévadást a nemzeti emlékezetkultúra és identitásépítés szolgálatába állították, így az utcanévadás jellege és célja teljesen átalakult  – írja Szívós Erika történész Utcanevek és utcanév változások: Térpolitika, érzelmi kötődés és generációs azonosulás című 2021-es tanulmányában. Az 1870-es években már nemcsak a magyar történelem legendás vezéreiről, középkori királyokról és más történelmi figurákról neveztek el utcákat, hanem az 1848-as forradalom hősei, köztük legelsősorban Petőfi Sándor neve is egyre-másra bukkant fel az utcanévtáblákon.

Erdélyi Mór cége / Magyar Földrajzi Múzeum / Fortepan A Petőfi Sándor utca Csíkszeredában 1914-ben. Balra a Gál Sándor utca torkolata.
Dienes Balázs / Fortepan Petőfi Sándor szülőháza Kiskőrösön a Petőfi Sándor tér 1. alatt 1969-ben.

Petőfi minden más magyar író és költő tiszteletét felülmúló hazai kultusza már a dualizmus időszakában, alig két és fél évtizeddel a halála után elkezdődött. Nevét a hivatalos propaganda kormányokon átívelő módon éppúgy használta a saját céljaira, mint a mindenkori ellenzék. Március 15-e például annak ellenére vált már a 19. század végére a legnagyobb nemzeti ünneppé, hogy Petőfi rövid, de annál nagyobb hatást kiváltó irodalmi munkássága alatt sorra ontotta magából a király- és rendszerellenes verseket. Az első teljes Petőfi-összes 1874-ben jelent meg, és kiadását például azért kísérte heves viták egész sora, mert a kötet szerkesztői ki akarták hagyni az olyan rendszerkritikus verseket, mint az Akasszátok fel a királyokat című költemény, valamint nem nagyon akarták szerepeltetni a kötetben a Petőfi nacionalista eszméiből fakadó, nemzetiségekkel szembeni uszító verseit sem – mondta el Margócsy István irodalomtörténész a Blinken OSA Archívum Petőfi születésének 200. évfordulójára rendezett beszélgetéssorozatának március 22-i kerekasztal-beszélgetésén.

Galéria
Bojár Sándor / Fortepan
A Lidó Szálló a siófoki Petőfi sétányon 1965-ben.    

 

Petőfi olyannyira hatalmas tőkét jelentett minden rendszerben, hogy abból bárki tudott előnyt kovácsolni, ezért is lehetséges, hogy miközben a 20. század folyamán több rendszerváltás is zajlott Magyarországon, a Petőfi utcák mindenhol maradtak. Pedig az I. világháború után, majd a Rákosi-korszakban, valamint az 1990-es években óriási utcanév-átnevezési hullámok söpörtek végig a hazai településeken, de Petőfi nevét – a Habsburg uralkodókéval, Károlyi Mihályéval, vagy épp Majakovszkijéval ellentétben – senki nem akarta lecserélni, mondta kérdésünkre Csunderlik Péter történész, a Blinken OSA Archívum által szervezett kerekasztal-besélgetés másik résztvevője.

Urbán Tamás / Fortepan Bánk József megyéspüspök búcsú alkalmával mondott ünnepi szentmiséje a Petőfiszálláshoz tartozó Pálosszentkút kegyhelyen 1969-ben.
Bauer Sándor / Fortepan A Hungária út felé vezető Kós-kapu a Kós Károly (a kép készítésekor még Petőfi) téren a Wekerletelepen 1964-ben.

Annyira szerették, hogy mindenki használni akarta

A 19. század végére nemcsak a politikai hatalom birtokosai jöttek rá, hogy Petőfi nevéből hatalmas tőkét lehet kovácsolni: 1898-ban a Pesti Hírlapban egy kiskőrösi olvasó például azon méltatlankodik, hogy „Petőfiről jobbára a nevéhez nem méltó utcák, kávéházak, vendéglők vannak elnevezve. Budapesten például a Petőfi utca ronda kis utca, de legalább van egy szép tér a nevéről elnevezve. A nagy nemzeti költő mindenesetre jobbat érdemelne. A dolog magyarázata egyébiránt részben Petőfi igen nagy népszerűsége. Éppen ezért választják a kisebb kávéházak és vendéglők is szívesen az ő nevét cégérül.”

Bejczy Sándor / Fortepan A Petőfi-kilátó Bálványtetőn, a Bükkben 1955-ben.
Vajszada Károly / Zsanda Zsolt / Fortepan A Petőfi utca Pilisszentlászlón 1967-ben.
Lissák Tivadar / Fortepan A petőfibányai drótkötélpálya Lőrinci közelében 1944-ben.

Bár Petőfi mellett a szabadságharc bukása után vértanúként kivégzett Batthyány Lajos, Magyarország első alkotmányos miniszterelnöke, valamint 1894-es halála után Kossuth Lajos neve is igen hamar és óriási volumenben került a hazai városok településeinek utcanévtábláira, az 1848/49-es szabadságharcnak nem minden ismert szereplőjének állítottak ilyen formában emléket. A világosi fegyverletétel miatt Kossuth által árulónak tekintett és közmegvetés tárgyává tett Görgey Artúr nevét például Kosáry Domokos, Széchenyi-díjas történész, az MTA egykori elnöke rehabilitálta az 1930-as években, nevének csak ezután állítottak utcanévtáblák formájában is emléket – mondta el kérdésünkre Gyarmati György, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának egykori főigazgatója, aki több könyvet írt az 1848/49-es szabadságharc hazai utóéletéről és az azt övező kultuszról. Görgey neve viszont nemhogy a falvakban, de még a nagyvárosokban sem mindenhol került utcanévtáblákra: Budapesten, Nyíregyházán, Miskolcon és Veszprémben például van, Debrecenben, Egerben vagy Szekszárdon azonban nincs Görgey Artúrról utca elnevezve.

Galéria
Kovács Márton Ernő / Fortepan
Történészhallgatók a Petőfi-kollégium társalgójában a XIV. kerületi Stefánia (Vorosilov) úton 1949-ben.  

Bár azt Magyarországon senki nem kutatta célzottan, pontosan hogyan és mikor vált általánossá, hogy Petőfinek szinte minden magyar településen jutott utca, valószínűsíthető, hogy például Petőfi születésének centenáriumán, 1923-ban több városban és faluban kaphatott a forradalmár költő utcanevet. Budapesten például ekkor keresztelték át Petőfi nevére az V. kerületi Koronaherceg utcát. A Budapest Lexikon ezt úgy rögzítette, hogy „az 1800-as évek elején Urak utcája. 1874-ben a Koronaherceg u. nevet kapta, 1918-ban Hajnóczy u., 1923-tól, a Petőfi-centenárium óta viseli a Petőfi Sándor utca nevet.”

Vaskapu utca / Fortepan Az V. kerületi Petőfi Sándor utca a Kossuth Lajos utca felől nézve 1942 körül.
Vörös Hadsereg / Fortepan A budapesti Petőfi Sándor utca 17. 1945-ben.

Pejtsik Árpád a Magyar Nemzet 1974. márciusi számában azonban fontosnak tartotta hozzáfűzni, hogy az utcát eredetileg nem Petőfiről szándékozták elnevezni, a hirtelen változtatáshoz a centenáriumi megemlékezés járult hozzá, mert „1922 nyarán már készen voltak az új névtáblák »Főposta utca« felírással, de még nem voltak kitéve, noha közmunkatanácsi határozat volt, hogy átkeresztelik a nagy forgalmú belvárosi utcát. Ám a székesfőváros tanácsa figyelembe vette azt a javaslatot, hogy a »királysági államformára vonatkozó elnevezések ne szüntessenek meg, bár a koronaherceg kifejezés nem felel meg a közjogunknak«. Végigszemléltem az utcanévváltozás minden mozzanatát. A jogcím »az ötvenéves Budapest« félszázados évfordulója volt, de a lelkesedés Petőfi Sándornak szólt. Amikor a Fővárosi Közmunkatanács a Koronaherceg utca nevét megváltoztatta, hogy abból Petőfi Sándor utca legyen, egyúttal megszüntette az 1867 óta Petőfi utcának nevezett utcácskát, amely korábban Kékkakas utca volt. Ez ma a Székely Mihály utca.”

Magyar Rendőr / Fortepan A Petőfi (becenevén Böske) pontonhíd a Dunán Budapesten 1949-ben.
UVATERV / Fortepan Az újjáépülő budapesti Petőfi híd 1951-ben. Háttérben balra a Budapesti Műszaki Egyetem (később Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem) épülő T és H épületei.

Forradalmi is, népi nemzeti is

„Az első világháború utáni viharos időszakban, majd 1948-tól, a Rákosi-korszak kiépülése és megszilárdulása idején rengeteg olyan utcanévtől megszabadultak, amely ideológiailag nem volt megfelelő. Kidobták az összes Habsburg vonatkozású utcanevet, majd később a két világháború közötti politikai vezetők nevét viselő utcaneveket, kifejezett politikai szándék volt, hogy minden utca olyan költőről, íróról vagy politikai vezetőről legyen elnevezve, aki valamilyen módon összefüggésbe hozható volt a nagy magyarországi függetlenségi harcokkal és forradalmakkal. Petőfi nemcsak mint szabadságharcos volt könnyen emészthető, hanem ráadásul népi származásúként is el lehetett adni, akit a rendszer, akárcsak József Attilát, külön sietett piedesztálra emelni. Petőfi esetében ráadásul erőlködni sem kellett különösebben, mert őt a halála után szinte azonnal nagy becsben tartotta az irodalomtörténet, így a már meglévő kultuszra lehetett építeni” – mondta el kérdésünkre a már idézett Szívós Erika, aki szerint Petőfi esetében tömeges átnevezésre sem volt szükség, mert bár nem lehet pontosan tudni, hogy a II. világháború előtt hány Petőfi utca lehetett az országban, Petőfi nevének ilyen jellegű felhasználása folyamatos volt, a róla elnevezett utcák száma egyenletes ütemben nőhetett.

Berkó Pál / Fortepan A március 15-i ünnepség díszvendégei egy Petőfi kép alatt a Parlament előtt, a budapesti Kossuth Lajos téren 1947-ben.
Kocsis András fényképei / Zsivkov Anita – Koós Árpád / Fortepan Kocsis András Petőfi szobrának leleplezése a miskolci Petőfi Sándor téren 1951-ben.
Magyar Rendőr / Fortepan A Kossuth-szobor talapzata egy választási nagygyűlés alkalmával a budapesti Kossuth Lajos téren 1954-ben. Jobbról az Igazságügyi Palota (ekkor a Magyar és Nemzetközi Munkásmozgalom Történeti Múzeuma).

Bár Petőfi neve, mint azt Gyarmati megfogalmazta, „olyan volt a hazai emlékezetpolitikában, mint egy imamalom”, az utcanévadási versenyben Kossuth is legfeljebb egy paraszthajszállal maradt el a nép fiaként és szabadságharcosként egyaránt eladható Petőfi mögött. Érdekes adalék ugyanakkor, hogy Petőfi leginkább a mennyiségi versenyt nyeri, mert miközben a vidéki települések nagy részében – hacsak nem maradt nemes egyszerűséggel Fő utca – a legszélesebb, legnagyobb, leginkább központi utcát többnyire inkább Kossuth neve fémjelzi, a Petőfi utcák sokszor kisebb, keskenyebb, rosszabb állapotú mellékutcák csupán – számolt be a saját tapasztalatairól Bácsi Róbert László fotográfus, a Pictorial Collective egyik alapítója tagja, aki a szakmai közösség többi tagjával együtt készítette a költő születésének bicentenáriumára a Capa Központban látható Petőfi utcák népe kiállítás felvételeit.

Arina / Fortepan Petőfi tér Kübekházán 1950-ben. Háttérben az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 100. évfordulóján leleplezett Petőfi szobor.
Dr. Tóth Károly / Fortepan Petőfi Sándor emléktáblája a vulkáni csúcson álló Salgó váránál a Medves-fennsíkon 1968-ban.

Annak előzményei, hogy a Petőfi utcák méretben és jelentőségben sok településen némiképp elsikkadnak például a Kossuth utcák árnyékában, vélhetően épp abban keresendők, hogy Petőfi neve már lényegesen korábban, a tömeges (és politikai indíttatású) utcanévcserék előtt elkezdett az utcanévtáblákra kerülni. Mint azt a már idézett kiskőrösi és alsóörsi olvasók a saját helyi lapjaikban elpanaszolták, az utcák elnevezéséről döntő városi tanácsok lázasan igyekeztek Petőfiről elnevezhető utcákat találni, és azok sokszor kívül estek a települések legforgalmasabb területén. Erről tanúskodik egy pécsi utcanévavatás története, amelyet a Pécsi Figyelő 1898. decemberi számában olvasható beszámoló alapján éppen azért kísértek heves viták, mert a Petőfiről elnevezendő utca a tanácsban ülők egy része szerint méltatlan volt a költő nevéhez. Mint érveltek, „szebb utcát kell róla elnevezni!” Mások szerint viszont „éppen azért, mert az utcán a romboló vadvizek futottak le, s most édes otthont találnak ott a lakók, s mert az utca a templomra nyílik, a honvédkaszárnya felé van s mert a kultúrának tanúja, s a fejlődésképes szigeti külváros egyik legszebb utcája lesz majd, ezért méltó Petőfihez.” Ez a többséget meggyőzhette, mert a javaslatot végül elfogadták.

Heinzely Béla / Fortepan Kilátás a XI. kerületi Sas-hegyről a Petőfi laktanya és Kelenföld felé 1959-ben.

A büszke Petőfi utcaiak

A hazai Petőfi utcákat az elmúlt hónapokban fényképező fotográfusok szerint ezeknek az utcáknak egyes településeken valódi identitásképző szerepe is van. „Körösszakálon, egy Hajdú-Bihar megyei településen például nagyon pici volt a Petőfi utca, legfeljebb 10–12 házzal. Az egyik ház udvarán épp egy nagy kamion állt, amire bikákat tereltek fel, talán Izraelbe vagy Koszovóba vitték őket. Megkérdeztem, hogy bemehetnék-e fényképezni, majd kiderült, hogy az utcában lévő házak közül legalább négy vagy öt egyetlen családé: testvérek, unokatestvérek, szülők, nagyszülők laknak ugyanabban az utcában, ami az évtizedek folyamán gyakorlatilag egyetlen hatalmas, összefüggő gazdasággá változott. A házszám mellett az utca összes házának a falán volt egy Petőfi-kép is, csak azért, mert az utcában élők nagyon büszkék arra, hogy a Petőfi utcában laknak” – mesélt kurrens élményeiről Bácsi.

Hunyady József / Fortepan A soproni Petőfi Színház a Petőfi téren 1965-ben.
Vojnich Pál / Fortepan Vándorcirkusz a Petőfi téren a zalahalápi templomtoronyból nézve 1937-ben.

A forradalmár költő szűken vett szülőföldjén a tavaly decemberben tragikus hirtelenséggel elhunyt Móricz-Sabján Simon fotózott, aki még tavaly novemberben a tőle megszokott lelkesedéssel mesélt az ország Petőfi utcáit és azok lakóit megörökítő projektről. Mint mondta, egész pályafutása során a Petfői utcák népe kiállításra készülő fotóinál volt a legkönnyebb dolga a portréalanyai kamera elé állításával. „Meghallják, hogy miért jöttem, és hogy az ország Petőfi utcáit fotózzuk, és már állnak is széles mosollyal, büszkén a kamera elé. Szinte instruálni sem kell őket, annyira örülnek, hogy megmutathatják, ők is a Petőfi utcában élnek. Odaállnak, pózolnak, katt, és már kész is a felvétel.”

Fortepan Évnyitó a Vasvári Pál Általános Iskolában a dunaújvárosi (sztálinvárosi) Petőfi ligetben 1961-ben. A domborművek alkotója Marton László (1954).

 

Az íráshoz felhasznált archív újságcikkeket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével szemléztük.

Írta: Balázs Zsuzsanna | Képszerkesztő: Virágvölgyi István

A Heti Fortepan blog a Capa Központ szakmai együttműködésével valósul meg. Az eredeti cikk ezen a linken található: https://hetifortepan.capacenter.hu/petofi-utcak

Ha van olyan családi fotója, amit felajánlana a Fortepan számára, akkor írjon a fortepan@gmail.com e-mail címre!

Ajánlott videó

Olvasói sztorik