Tudomány

Tornádókutatás nem hobbiból

A VORTEX2 program keretében egy páncélozott autó a tornádók tölcsérébe is bejut.

A mind markánsabban érzékelhető klímaváltozás szükségessé teszi a tornádók alaposabb kiismerését, haladási útvonaluk megfigyelését, kialakulásuk előrejelzését. Ezt célozza a VORTEX2 – Örvény2 – program, amelyben 140 kutató 50 speciális járművel figyeli május óta a nagy amerikai prérividéken gyakorta pusztító légörvényeket.

A VORTEX2 programban közepes méretű teherautókra szerelt eszközökkel figyelik a tornádókat, de készítettek egy páncélozott járművet is, amellyel bemerészkedhetnek magába a veszélyesen forgó tölcsérbe is.

A tornádó várható útjába szilárdan rögzített film- és videokamerákat helyeznek el abban a reményben, hogy ha azokat nem tépi fel a légörvény, a belső részről, a vákuumról is felvételekhez juthatnak. A gyors menekülésre alkalmas terepjáróval egészen közel hajtanak az örvényhez, hogy a kocsi tetejére rögzített különféle érzékelőkkel a földön pusztító tölcsér “talpáról” gyűjtsenek információkat.

Egy, a tölcsért öt kilométerre megközelítő, nagy méretű speciális autó tetejére pedig rövidebb hullámtartományú radart szereltek, amellyel mintegy panorámatávlatból rögzítik a tornádó lenyúló tölcsérének a mozgását.

REPÜLŐMODELLEK ÉS RÁDIÓSZONDÁK A PUSZÍTÁS NYOMÁBAN

A járműről rádión keresztül kis pilótanélküli (UAV) felderítő repülőmodelleket indítanak, illetve irányítanak, hogy fényképeket készítsenek a még nem érintett, majd a tölcsér elvonulása után már megnyugodott légtérben a földi pusztítás nyomairól.

A magas légkörbe ballonos kutató rádiószondákat bocsátanak fel, azok a tornádó “előteréről” közvetítenek meteorológiai adatokat.

Egy másik, 25 kilométerrel távolabb lévő kocsi tetejéről hosszabb hullámú radarral a tornádót gerjesztő zivatarfelhőtömböt, szaknyelven a cellát pásztázzák. Még távolabbról egy forgó radartányérral ellátott járműből kétpercenként radarképet készítenek a cella belső csapadékállapotáról.

A sokféle eszköz koordinálását és irányítását egy, az összes járművel összeköttetésben álló vezérlő kocsi végzi. Öt ilyen csoport működik, olykor kettő-három is egymás közelében, összehangoltan cselekedve. Az idei adatoknak nemrégiben kezdődött feldolgozása után remélhetően már sokkal részletesebb információkkal segíthetik a tornádókárok megelőzését.

A VORTEX2 BEVETÉSEN:

AMIKOR BÉKA HULLIK AZ ÉGBŐL

Az Egyesült Államok pusztáin a tornádók a fő légáramlási vonulatokkal általában északnyugatról délkeletre tartanak, óránként 80 kilométeres sebességgel haladnak, és a bennük örvénylő szél sebessége elérheti a 280 km/órát is.

Az aránylag szűk, nagyjából függőleges légörvény közepéről a gyorsan forgó peremre szorul a levegő, benne pedig szinte légüres tér keletkezik. (Hasonlóan, mint amikor a teli mosdótálból kihúzzuk dugót, és a lefolyóban az óramutatóval szembe forgó “üres” víztölcsér keletkezik.)

Ez a vákuum felszívja a kavargó port, a fákat és az útjába akadó tárgyakat, az épületekben maradt normális légnyomással egyesülve letépi a tetőket és a falakat, forgó tölcsérével messzire repíti az autókat és az állatokat. Ha víz fölé ér, tromba a neve: halastól-békástól felszippantja a vizet, és ha a helytől messzebb leejti terhét, “békaeső hullik”.

AJÁNLOTT LINK:

National Severe Storms Laboratory (nssl.noaa.gov)

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik