Az Országos Mentőszolgálat elkészítette belső jelentését a nagy botrányt kavaró Gálvölgyi-eset után. Május elején súlyos állapotban vitték kórházba Gálvögyi Jánost, azonban a mentőirányító nem ítélte elég súlyosnak a helyzetet, így – mivel kiderült, hogy a mentő több mint fél óra elteltével sem indult el hozzá – végül két lánya vitte be a színészt a kórházba. Az OMSZ főigazgatójának jelentéséből kiderül: az azonnali ellátásra szorulókhoz országszerte átlagosan az esetek 78 százalékában értek ki 15 percen belül a mentők, de az úgynevezett P2-be sorolt segélykérőknek – ide sorolták Gálvölgyi nehézlélegzéses rosszullétét is – már csak alig valamivel több mint a feléhez – írja a Népszava.
A hívástól a beteghez érkezésig eltelt idő megyeszékhelyeken még jónak mondható: 11 nagyvárosban minden P1-es esetben negyedórán belül a helyszínen voltak a mentők, 9-ben viszont csak 80-95 százalékban tudták ezt teljesíteni. E tekintetben a legrosszabbak esélyei a budapestieknek, a veszprémieknek, a debrecenieknek és a miskolciaknak vannak.
Ha az úgynevezett P2-be sorolnak valakit a tünetei miatt, akkor Budapesten a legrosszabbak az esélyei.
A Pest megyében élők esélyei a legrosszabbak: a P1-es hívások alig kétharmadában (63,9 százalékban), a P2 hívások alig harmadában (31 százalékában) ér ki a vizsgált időszakban a rohamkocsi. A jelentésből az is kiderül, hogy amíg Budapesten és Pest megyében 100 ezer lakosra 5 mentőautó jut, addig az ország többi területén közel kétszer annyi.
A Népszava úgy tudja, a Pintér Sándor belügyminiszter által elrendelt vizsgálat óta
