A katonatiszti pályát választó Gömbös Gyula politikai karrierje 1919-ben indult, amikor megalapította a Magyar Országos Véderő Egyletet. Megítélése máig kérdéses, de kizárólag adott kor céljai és viszonyai mellett szabad megkísérelni.
Antiszemita
Horthyt támogatta, ügyvezető alelnök volt Bethlen István kormánypártjában, majd 1924-ben megalakította a jobboldali radikális Magyar Nemzeti Függetlenségi, közismert nevén Fajvédő Pártot. Nevével ellentétben nem az antiszemitizmus állt a középpontban, hanem építő jelleggel a magyarság vezető szerepének visszaszerzése a Kárpát-medencében, a történelmi Magyarország visszaállítása, az ország világpolitikai súlyának erősítése.
Ehhez viszont szerintük a magyarság gazdasági és politikai pozícióinak és a „faji tulajdonságok” erősítésén keresztül vezetett az út, ami pedig egyértelműen zsidóellenességet jelentett. Gömbös harcos antiszemita volt, veszélyt látott a zsidóságban, ami ellen „meg kell védeni” Magyarországot. Megítélését mindez egyértelműen a negatív irányba billenti még akkor is, ha a korban Európa nagy részére és az Egyesült Államokra is zsidóellenes hangulat volt jellemző.
A nagy fordulat
Vízválasztó volt karrierjében, amikor 1928-ban ismét belépett a kormánypártba, honvédelmi államtitkárrá, majd honvédelmi miniszterré nevezték ki, 1932. október 1-jén pedig a kormányzó őt bízta meg kormányalakítással. “Cserébe” Gömbös Gyula szakított addigi nézeteivel. Feloszlatta a fajvédő pártot, feladta antiszemitizmusát, népfajok helyett nemzetről, a nemzeti ügyet szolgáló zsidókról pedig testvérként beszélt. Még a hazai zsidó vezetők bizalmát is elnyerte. Politikai kompromisszum volt ez részéről, mert céljai nem, csak eszközei változtak.
Kormányra kerülése idején Magyarország már kezdett kilábalni a nagy gazdasági világválságból, ami részben magyarázza, de nem kisebbíti a gazdaság terén elért sikereit. Gazdaságpolitikája az erős állami beavatkozásra épült. Szigorú intézkedéseket hozott az adósok védelmében, letörte az agrárollót, növelte a hazai fogyasztást, és sikerrel nyitotta meg a Trianon óta elzárt ország előtt a külföldi, elsősorban a német, az olasz és az osztrák piacot. Természetszerűen váltak legfőbb partnerekké az első világháborút lezáró békével elégedetlen államok, de a cél érdekében felvette a kapcsolatot a Szovjetunióval is.
Egy ország, egy párt
Belpolitikájára a totális diktatúra kiépítésére való törekvés nyomta rá bélyegét. Elterjedt a nézet, miszerint Gömbös Hitler, de sokkal inkább Mussolini példáját követte elképzelései megvalósításához – korabeli gúnyneve is Gömbölini volt. Bár kétségtelenül sok elemet felhasznált és célja is azonos volt, de a magyar miniszterelnök speciális „gömbösi úton” járt. 1932-ben az Egységes Pártot Nemzeti Egység Pártjává (NEP) neveztette át, majd minden egyes településen pártszervezetet alakíttatott. Kimondott célja volt, hogy a folyamat végére Magyarországon egyetlen párt maradjon talpon.
A tagok a belépési nyilatkozatot írtak alá, ebben fogadalmat tettek: a vezért követjük! A szervezetek vezetőit Gömbös személyesen nevezte ki, akik neki, mint vezérnek írásban esküdtek hűséget. Nemzeti egységre törekedett, de kirekesztő volt, erkölcsi nyomásként helyezte a társadalom vállára az érzést: aki nem a vezért követi, az nem becsületes, az nem magyar. Két év alatt egy teljesen centralizált pártot sikerült létrehoznia. A helyi pártszervezetek tevékenysége a vezér utasításainak végrehajtására korlátozódott, legfőbb feladatuk volt, hogy az emberek életének minden szintjén jelen legyenek.
A pártsejtek havi rendszerességgel küldtek jelentéseket a központba a párt belső állapotáról, más pártok viszonyairól és a lakosság politikai beállítottságáról. A siker óriási volt, 1935 elejére az ország választópolgárainak kétharmada a NEP tagja volt. Az 1934-es törvényhatósági (megyei, nagyvárosi) választásokon a NEP elsöprő sikert aratott, és ’35-ben — igaz, a korszak legkomolyabb választási csalásai mellett — a Képviselőházban is nagy többséget szerzett.
Horthynak sok volt
A miniszterelnök bár nem hangoztatta, nem lépett túl zsidóellenességén sem. A kormányprogramnak számító, 95 pontos Nemzeti Munkaterv gazdasági intézkedései egyértelműen a túlnyomórészt zsidó tulajdonban lévő nagyipar és bankszféra, valamint a nagykereskedők korlátozását tűzték ki célul. Választójogot csak a legalább 50 éve Magyarországon élő zsidók kaptak volna, 1933-ban pedig utasítást adott a Zemplén megyei betelepült zsidók összeírására, amely alapján kiutasíthatják őket az országból.
Gömbös célja a tekintélyuralmi állam kialakítására hamar kiváltotta Horthy Miklós és a hagyományos magyar vezetőréteg ellenérzését. A kormányzó csak súlyos vesebetegsége miatt halogatta leváltását, amire végül már nem is volt szükség: Gömbös Gyula 1936. október 6-án elhunyt.
