Ilyen se volt még, hogy nem õk ásták el magukat, hanem valaki más, mégis részt kellett venniük az össznépi vesztegelésben.
A Szalay Balázs, Bunkoczi László kettõs a 12. helyen haladt át az elsõ ellenõrzõ ponton, ami azt jelenti, hogy vagy húszat elõzött a szakasz elsõ részén. Ha megtartja ezt a pozíciót, elõrébb zárkózhatott volna az összetettben. Csakhogy…
“Sok dűne volt elõttünk és már sok mögöttünk, amikor megérkeztünk oda, ahol négy autó és három kamion ásott, így nem tudtam az ideális nyomon menni. Háromszor mentem fel, háromszor tolattam le, amikor Isabelle Pattisier hegymászó világbajnoknő megérkezett.
Alighanem megijedt, hogy ott vagyunk, mert orral úgy beesett előttünk egy lyukba, hogy képtelenség volt kiszedni. Mi meg se előre, se hátra. Hátra nem lehetett, mert orral lefelé álltunk egy dombon, előre meg csak rajta keresztül vezetett volna út” – mondta Szalay Balázs, aki navigátorával együtt segített kiásni a buggyt.
Beszálltak a játékba a helyi lakosok is, az egyik bõszen ráncigálta az autót, amelynek a végére már teljesen összetört a hátulja, de így is körülbelül egy órát tartott a szabadulás. Attól kezdve Szalayék útját semmi sem gátolta, végül a 38. pozícióban zártak, a kérdéssel, ami ott motoszkált az agyukban: “Mi lett volna ha…?”
“Rettenetes érzés volt ott vesztegelni azzal a tudattal, hogy semmi gond az autóddal, simán mehetnél. Nem volt könnyű nap, mert egész nap bukdácsolt az ember a dűnéken, az úttalan utakon, de ennél sokkal jobban is szerepelhettünk volna az ominózus kaland nélkül” – mondta Szalay, aki továbbra is a 20. az összetettben, de elõnye most már mindössze 2 perc 20 másodperc, ezért ígérete szerint az utolsó napon is nyomni fogja a gázt.
