Az alkotmányjogász a keserűséget azzal magyarázza, hogy a volt szocialista országok közül nálunk volt a legkisebb a törés a régi és az új rendszer között, az átalakulásban csak kevesen vettek részt, azzal érzelmileg így kevesen azonosultak.
Magyarországon a rendszerváltást csalódás veszi körül, amit tovább erősít, hogy az utolsó öt évben nem teljesültek az alapígéretek, a számok pedig nagyon aggasztók, ezért egyre gyakrabban jönnek elő azok a hangok, hogy húsz évvel ezelőtt mindent elrontottunk – mondta Tölgyessy Péter az MR1-Kossuth Rádióban.
Az alkotmányjogász szerint a magyar váltás már az elejétől nagyon különbözött a régió többi országáétól, nálunk volt a legkisebb törés a régi és az új rendszer között. Emiatt nem is éreztük igazán magunkénak a változást, amelyben ráadásul a társadalom nem is volt jelen, alig ötvenezer ember mozgolódott, ők is megosztva, vitatkozva. Közben pedig a magyarok nagy része a Kádár-rendszert tekintette az utolsó ötven-száz év legnagyszerűbb időszakának, úgy érezték, itt jutottunk fel a csúcsra.
Ez nyilvánvalóan nem igaz, hiszen például a dualizmus korában sokkal közelebb voltunk Ausztriához, mint az államszocializmus idején, amely óriási lemaradást hozott – jelentette ki Tölgyessy. Úgy fogalmazott, a nagy olajválságtól szinte csak vergődtünk, a hetvenes-nyolcvanas évekre már a hit is elveszett, mégis, a rendszer mozdíthatatlannak tűnt.
A nyolcvanas években tett első lépéseket a rendszer átalakítására az alkotmányjogász nem tartja reformintézkedéseknek, hiszen ezek csak az államszocializmust próbálták jobbá tenni gazdasági és politikai szempontból. Tölgyessy úgy látja, Grósz Károly mintha a kínai modellben gondokozott volna, ám ezt Magyarországon nem lehetett megcsinálni, mások pedig az 1947-48-as koalíciós időkhöz próbáltak visszanyúlni, de ez sem volt megoldás. A pártállam vezetői nálunk nem féltek a kicsi és megosztott ellenzéktől, azt gondolták, hogy a szabad választásokat is meg fogják nyerni. Egy Putyin-szerű elnöki rendszert akartak, amelyben az államfő kádári hatalmat kapott volna, kívül, a „politikai dühöngőben” pedig játszhattak volna a pártok, s mindezt korporatív alkudozó technikákkal egészítették volna ki – mondta Tölgyessy.
A kilencvenes évek elejére végül sikerült ugyan kialakítani egy valóban jól működő közjogi szerkezetet, ezzel azonban érzelmileg nem nagyon lehetett azonosulni, ráadásul hamarosan jöttek a gazdasági bajok is, s gyorsan a föld egyik legboldogtalanabb nemzete lettünk. Ebben az örvényben máig benne vagyunk, és ez határozza meg azt a politikai szerkezetet is, amelyben a pártok álmokkal és a másik szapulásával győzködik az embereket. A rendszerváltást elölről már biztosan nem lehet kezdeni, hiszen a szerkezet már adott, a nemzeti egységre semmi remény, de az elmúlt száz év tisztázása biztosan nagyon sokat segítene – vélekedett Tölgyessy Péter a 180 percben.
