Ha hinni lehet a Veiszer Alinda interjújában elhangzottaknak, akkor Koltai Lajos alighanem Magyarország egyik legnyugodtabb embere lehet, ugyanis bármilyen közéleti kérdésről volt szó, ő arról nem hallott, nem tudott, nincs vele dolga, nem emlékszik, nem érdekli és nincs véleménye sem. A beszélgetést, melyet némi fizetség ellenében itt lehet végignézni, a Telex szemlézte, kiemelve, hogy amint az egyébként kedélyes, ’56-ról és a rendező becenevéről is szót ejtő beszélgetés kicsit is közéleti vizekre evezett, a filmes teljesen elzárkózott a legkisebb véleményformálás elől is.
Kiderül például, hogy nem tudott arról, hogy Gárdos Péter is írt egy forgatókönyvet egy Semmelweis-filmhez – amit, ugye, végül egy másik könyv alapján Koltai rendezésére bízott az utóbbi években a filmtámogatási rendszer legtöbb filmjét gyártó Lajos Tamás producer.
Egyszer hallottam, hogy valaki még foglalkozik még… izé…, és mondtam, hogy tudtok-e róla, mondták, hogy tudunk róla, de neked ezzel nem kell foglalkozni. Ennyi volt, ennyit tudtam erről. (…) Én tényleg nem tudok róla
– mondta. De, mint kiderült, azt sem tudja, hogy milyen viszonyban van ma művészet és politika, ő ugyanis soha nem foglalkozott ezzel – hiába idézte fel Veiszer egy 2012-es nyilatkozatát, amikor Koltai épp arról beszélt, hogy a hatalom és a politika Mephistóban látott összefonódása nem változott.
én most nem látok ilyen befolyást. Most, hogy benne vagyok, mert azt kell, hogy mondjam, hogy benne vagyok a közepében, egyáltalán nem látom, hogy, hogy… Hát például tőlem soha senki semmit nem kért. Ha hiszi, ha nem.
– erősködött kiemelve, hogy Lajos Tamás is csak jó munkát kívánni ment ki a forgatásra. Veiszer kérdésére, hogy arról tud-e azért, hogy Herendi Gáborral épp Lajos Tamás közölte, hogy (egyébként az freeszfe-s kiállása nyomán) nem kap filmre pénzt, Koltai csak ismételte önmagát:
Ezt nem tudom. Nem, ezt nem tudom. Nem is hallottam. (…) Én nem követem ezt. (…) Mert nem érdekel. Abszolút nem érdekel.
Elmondta, hogy szerinte a filmszakmában nincs akkora megosztottság, de egyébként ő ezzel sem foglalkozott soha. Az SZFE-s demonstrációkra sem ment volna oda, bár az átalakításokról sem tudta mi és miért történik, és tanítani sem akart, mert
már nem olyan. Néztük, hogy kik tanítanak, hogy tanítanak. Bárki jutott akkor már bármilyen katedrához (…)
– Kire gondol?
– Nem gondolok névre, jó?
– És most olyan nevek tanítanak, akik…
– Nem, most másról van szó. Most engem felkértek (…) most arra kértek föl, hogy magamat tanítsam. És barátom kért fel. De mindegy… Ez más…
(…)
– Ahogy az SZFE-n a váltás történt, annak minden pontjával tud azonosulni?
– Nekem azzal nem kellett azonosulni. Fogalmam nem volt, hogy mi történik és miért történik.
– És a véleményére vagyok kíváncsi, ahogy elvezetett az út, hogy jó, erre az új egyetemre megyek.
– Úgy éreztük, hogy színvonaltalan lett a dolog.
– De hát Enyedi Ildikó tanított ott, meg Gothár Péter…
– Akkor most én kérdezek, mi lett a baj ott mégis? Mitől lett ez az egész? Hol vannak most a többiek, mit csinálnak?
– Az Enyediék? A freeSZFE-n tanítanak.
– Nagyon szeretem őt, egy tehetséges jó ember, szeretem a filmjeit is. De semmi más. Soha nem éreztem, hogy ehhez közöm lenne. Hogy nekem ebben bármi módon részt kellett volna vennem.
– Szerintem hiba, hogy magát nem hívták.
– Szerintem mindig úgy tekintettek engem, hogy én minden fölött állok. Ezért nem tud velem senki semmit csinálni. Mert elértem valamit, amit senki más. És nem itt értem el, vagy ott értem el, hanem magamtól. Magamtól értem el mindent.
A riporter kérdésére, hogy mennyire izgatják a politikai kérdések, Koltai közölte, hogy ő ezekről nem is hall, a magyar film komplex sorsa sem érdekli, nem figyel rá, hogy kivel mi van. Az Elk*rtukot nem látta, mert nem érdekli, a Blokádot viszont nagyon jónak és nagyon hitelesnek tartja, még ha szerinte nem is volt érdemes Oscarra küldeni, mert a világban „senkit nem fog érdekelni, nem ismerik ezt a két embert”, arra viszont, hogy akkor benne volt-e a politika, hogy ezt a filmet neveztük, ismét csak azt felelte: nem tudja.
Mi szeretetben dolgoztunk és hitben, hitalapú az egész filmgyártás
foglalta végül össze.
