Élet-Stílus

A klímaszorongás vezeti a múzeumokban kajával támadó aktivistákat

Just Stop Oil / Handout/Anadolu Agency / Getty Images
Just Stop Oil / Handout/Anadolu Agency / Getty Images
Botticelli, Leonardo, Raffaello, Vermeer, van Gogh, Monet, Picasso – ezek csak a legismertebb festők, akiknek a festményeit kajás vagy ragasztós támadás érte az utóbbi időben. A figyelemfelhívó akciók központja Nagy-Britannia, ahol Premier League meccseket zavarnak meg az aktivisták, és utakat zárnak le demonstratív jelleggel. Vagy ha kell, még alagutakat ásnak, melyekben aztán be is költöznek, hogy így akadályozzák meg egy-egy építkezéssel járó projekt beindítását. De a Just Stop Oil testvérszervezetei is aktivizálták magukat – így Franciaországban, Olaszországban, a Vatikánban, Németországban, Hollandiában és Ausztráliában is megjelentek a klímavédő vandálok, akiknek nemcsak a tevékenysége vet fel kérdéseket, hanem a finanszírozásuk is.

Amikor májusban megdobta csokitortával Leonardo da Vinci Mona Lisáját egy magányos, magát kerekesszékes idős asszonynak álcázó 36 éves klímaaktivista a Louvre-ban, még úgy tűnhetett, hogy csak elszigetelt jelenségről van szó. Az azóta eltelt hónapokban azonban megszaporodtak a párizsihoz hasonló akciók – melyek során az aktivisták vagy odaragasztják magukat a képek kereteihez (és festékszóróval odaírnak valamilyen üzenetet a kép mellé vagy alá), vagy valamilyen étellel kenik össze az anyagi és kulturális értelemben is rendkívül értékes műalkotásokat.

Ez rendszerint festményeket jelent – a múlt hétvégén például Claude Monet francia impresszionista festő legmagasabb piaci értékű festményét öntötték le krumplipürével Németországban –, de a legutóbbi ilyen akció során III. Károly király londoni Madame Tussaud panoptikumban kiállított viaszbábuját érte csokitortás támadás.

A klímaaktivisták utóbbi időben megszaporodó műalkotás-rongálásai apropóján összeszedjük 2022 nagy kajás merényleteit, és bemutatjuk az akciók mögött álló szervezeteket – melyeket, érdekes módon, részben és közvetve egy műkincsekkel is foglalkozó olajmágnás unokája pénzel.

Ragasztók és gyorskötözők

A Magyarországon is működő Extinction Rebellion nevű, a klímakatasztrófa veszélyeire békésen, polgári engedetlenségi akciókkal figyelmeztető nemzetközi szervezet brit aktivistái 2019-ben még alulöltözötten tüntettek a Westminster-palota üléstermében, de aztán taktikát váltottak.

Tavaly ősszel az Insulate Britain (Szigeteljük Britanniát!) nevű, szociális bérlakások megfelelő hőszigeteléséért küzdő csoport aktivistái London különböző csomópontjain és több forgalmas autópályán odaragasztották magukat az úttesthez. (Az Extinction Rebellion testvérszervezetének egyik ilyen október végi akcióról mi is beszámoltunk.) Az akciók jelentős visszhangja ellenére az Insulate Britain idén év elején felhagyott az efféle forgalomkorlátozásokkal, de szinte rögtön átvette a helyét az idén februárban alapított Just Stop Oil (Csak állítsuk le az olajat!) nevű, az új fosszilis tüzelőanyagok engedélyezésének és kitermelésének leállításáért küzdő szervezet – melynek tagjai az utóbbi hónapokban több brit múzeumban és másutt is akcióztak.

A korábbi szervezeteknél sokkal inkább a fiatalok aktivizmusára építő Just Stop Oil nevében először csak egy üzenetet vittek Boris Johnsonnak, illetve az aktivistáik több egyetem épületét is összefirkálták festékszóróval, de márciusban már a brit filmakadémia díjátadóját, a BAFTA-t és Premier League meccseket is megtrollkodták – ami a stadionokban azt jelentette, hogy az aktivistáik a mérkőzések közben gyorskötözővel odarögzítették magukat a kapufához. (Alább az egyik ilyen esetet elkövető aktivista vlogja látható, aki az Everton és a Newcastle játékát zavarta meg március 17-én.)

Áprilisban már kritikus olajlétesítményeket blokkoltak – az egyik önkéntesük pedig egy tévéstúdióban, élő egyenes adásban is ellőtte a ragasztós trükköt. Június elején kormányzati épületek összefirkálásával bővült a paletta, a hónap végén pedig elkezdtek különböző múzeumokban is akciózni:

  • első alkalommal egy glasgow-i Kelvingrove Művészeti Galéria és Múzeumban kiállított 19. századi tájképhez – Horatio McCulloch My Heart’s in the Highlands című alkotásához – ragasztotta oda a kezét két aktivista június 29-én.
  • Az elkövetkezendő napokban Vincent van Gogh egyik londoni Courtauld Galériában kiállított tájképéhez,
  • Leonardo Utolsó vacsorájának egy Királyi Művészeti Akadémiában kiállított ötszázéves másolatához,
  • valamint John Constable egyik festményéhez a londoni Nemzeti Galériában,
  • és William Turner Manchesterben kiállított egyik tájképéhez is hozzáragasztották magukat a Just Stop Oil aktivistái.

Emellett a Forma-1 Silverstone-ban megrendezett Brit Nagydíját is megzavarták a csoport tagjai azzal, hogy rövid időre elfoglalták a versenypálya egyik szakaszát.

Augusztusban és szeptemberben főként benzinkutakat foglaltak el az önkéntesek – akik közül általában sok embert le szoktak tartóztatni egy-egy demonstráció alkalmával –, de a szervezet októberben indult be igazán: ebben a hónapban minden nap készültek valamilyen akcióval. Ilyen volt a második, ezúttal paradicsomlevessel végrehajtott van Gogh-festmény elleni támadás, és III. Károly viaszbábujának megtámadása, vagy a felújított Scotland Yard összefestékezése –, ami a honlapjuk tanúbizonysága alapján össze is jött. Legutóbb pedig Hágában próbálta egy Just Stop Oil aktivista odaragasztani a homlokát Jan Vermeer van Delft holland festő Leány gyöngy fülbevalóval című világhírű portréjához.

Az akciósorozat volumenét az is jól mutatja, hogy októberben több mint ezer Just Stop Oilhoz köthető aktivistát tartóztattak le a rendőrök.

Emellett luxusautó-szalont, és a londoni Harrods luxusbevásárlóközpontot is megrongálták a klímaváltozás elleni harcra való figyelemfelhívás jegyében, illetve nagyobb építési projekteket is szabotálnak úgy, hogy még a munkálatok megkezdése előtt a tervezett helyszínen alagutakat ásnak maguknak, amikbe beköltöznek, egyes esetekben akár hetekig hátráltatva a munkálatok elindítását.

A Vatikánban és Ausztráliában is vannak kajacsatát megidéző klímavédők

A Just Stop Oil működését egyébként részben a Climate Emergency Fund (Klímavészhelyzeti Alap) nevű Los Angeles-i székhelyű szervezet finanszírozza, mely más hasonló szervezeteket is támogat – így az Extinction Rebelliont, vagy a 110 millió dolláros Monet-festmény összekrumplipürézéséért felelős Letzte Generation, azaz Utolsó Nemzedék nevű szervezetet is. (A más országokban működő szervezetek egyébként a Just Stop Oil honlapján is fel vannak sorolva külföldi partnerekként.)

A szintén 2022-ben induló Letzte Generation aktivistái is hasonló forgalomkorlátozó akciókat szerveztek eleinte – bár ők volt, hogy inkább gerillakertészkedéssel próbálkoztak, például a Bundestag épületénél is burgonyát ültettek februárban. Majd augusztusban a német klímaaktivisták is eljutottak a festményrongálásokig:

  • 23-án Raffaello Sixtusi Madonnájához ragasztotta magát oda két aktivista a Régi Mesterek Képgalériájában Drezdában – akiket azóta már meg is bírságoltak;
  • 24-én Nicolas Poussin francia barokk festő, Viharos táj Pyramus és Thisbe történetével című festményéhez rögzítették magukat a frankfurti Städel Museumban;
  • 25-én Lucas Cranach, a reformáció idejének meghatározó német festőjének Pihenés Egyiptomba menekülés közben című képéhez ragasztotta magát hozzá két aktivista Berlinben;
  • majd egy nagyobb szünet után október 23-án jött a Monet-festmény és a krumplipüré esete a potsdami Museum Barberiniben – ahol Hasso Platner, a legnagyobb európai szoftvercég, a német SAP társalapítója magángyűjteményéből szerveznek kiállításokat.

Történtek hasonló esetek Olaszországban is az elmúlt fél évben: július végén Sandro Botticelli A tavasz című festményéhez ragasztotta magát oda két aktivista a firenzei Uffizi Képtárban. Augusztus végén pedig még a Vatikán biztonsági személyzetét is sikerült kijátszaniuk, amikor két aktivista odaragasztotta a kezeit a Laokoón-csoportot ábrázoló antik szoborhoz – ami a Michelangelo Pietàját 50 évvel ezelőtt egy geológuskalapáccsal megtámadó Tóth László történetének, és az utána bevezetett biztonsági intézkedések ismeretében kicsit meglepő.

A klímavédő aktivisták kezei még Ausztráliáig is elérnek: október elején az Extinction Rebellion két idősebb aktivistája Pablo Picasso Mészárlás Koreában című festményéhez ragasztotta oda magát Victoria állam Nemzeti Galériájában Melbourne-ben.

Laura Lezza / Getty Images Sandro Botticelli A tavasz című festményéhez ragasztotta kezét két aktivista a firenzei Uffizi Képtárban 2022. július 22-én.

 

Laura Lezza / Getty Images Sandro Botticelli A tavasz című festményét védőüvegén maradt ragasztós kézlenyomat 2022. július 22-én.

A műalkotások megússzák, a rongálók nem

Az akciók után a múzeumok rendszerint azt szokták közölni, hogy a többségében üvegfallal védett műalkotások épségben megúszták a támadást. Az aktivistákat pedig általában letartóztatják a hatóságok.

Az efféle akciók központjának számító Nagy-Britanniában a – rossz fiókról küldött emailek miatt időközben lemondott – belügyminiszter, Suella Braverman bejelentette, hogy a hatóságoknak a jövőben nagyobb jogkört biztosítanak a különleges taktikákat választó klímavédők elleni harcban, és egy új tényállást is bevetetnek.

Ennek értelmében 12 hónapos börtönbüntetéssel és jelentős pénzbírsággal megbüntethetik ezentúl azokat az aktivistákat, aki olajfinomítók, repterek, a vasút vagy nyomdák működését akadályozzák – és akár mindkét büntetési tételt ki lehet rájuk szabni egyszerre. Illetve hat hónapnyi börtönbüntetés járhat a jövőben azért is, ha egy aktivista hozzákötözi vagy -ragasztja magát egy emberhez, egy tárgyhoz vagy egy épülethez. Sőt, már az ilyen akciók tervezése is büntethető lesz.

A radikális, ám hangsúlyozottan erőszakmentes akciók célja, hogy felhívják a klímaváltozás hatásai elleni azonnali fellépés szükségességére, mivel a szervezetek mögött álló aktivisták úgy vélik, hogy megállíthatatlanul közeledik a klímakatasztrófa. Roger Hallam, a Just Stop Oil egyik tanácsadója – illetve az Extinction Rebellion és az Insulate Britain egyik alapítója – például rendszeresen mond olyanokat a klímaaktivistává váló egyetemistáknak, hogy „tömeges mészárlás, tömeges nemi erőszak és tömeges éhezés az, ami ránk vár”.

Míg a walesi ökofarmját a szélsőséges időjárási viszonyok miatt otthagyó Hallam ilyen radikális kijelentésekkel tüzeli az aktivistákat, addig az aktivistáknak látványos akciókkal kell tüzelniük a közvéleményt.

Még mindig vannak emberek, akiket sokkal jobban felháborít ez az akció, minthogy 33 millió pakisztáni embert az áradások miatt kitelepítettek. Skóciából származom – ez a 33 millió a hatszorosa az egész országom lakosságának, akik elvesztették otthonukat és megélhetésüket

utalt a Van Gogh-festmény összelevesezésére és a klímaváltozás emberi életre gyakorolt radikális hatásaira egyszerre Alex De Koning, a Just Stop Oil szóvivője a Euronewsnak adott interjújában.

Just Stop Oil / Handout / Anadolu Agency / Getty Images Aktivisták, miután paradicsomleves-konzervvel megdobták Vincent Van Gogh Napraforgók című festményét 2022. október 14-én.

A háttérben felbukkan egy olajból meggazdagodó család pénze

A természet értékeit védeni kívánó Just Stop Oil (és a testvérszervezetek) működése azonban nemcsak a kulturális értékek szó szerinti megrongálása miatt tekinthető ellentmondásosnak. A szervezet tavaszi „kapuzárásait” például Dale Vince brit zöldenergia-milliárdos pénzelte, aki egyébként az angol másodosztályban szereplő Forest Green Rovers F.C. tulajdonosa is.

A látványos akciókkal gyorsan ismertté váló szervezetek mind a Climate Emergency Fund támogatásából finanszírozzák a működésük egy részét – ami az aktivisták jogi védelme miatt is költséges. A kaliforniai szervezet egyik alapítója és fő támogatója pedig az olajkereskedelemből meggazdagodott J. Paul Getty unokája, Aileen Getty – aki a magánvagyonából egymillió dollárral támogatta már őket.

Az olajvállalatán a nyolcvanas években tízmilliárd dollárért túladó családtól származó pénz azért is hat furcsán, mert a Getty-családnak múzeuma is van Los Angelesben – így akár ők is tarthatnának az efféle akcióktól. A részben az Aileen Getty pénzéből finanszírozott szervezetek aktivistái pedig olykor olyan magángyűjteményekben veszélyeztetnek műalkotásokat az akcióikkal, melyek tulajdonosának nincs akkora hatása a klímaváltozásra, mint egy olajvállalatnak. (A Monet-festményt összekrumplipüréző páros például egy ilyen intézményben aktivizálta magát.)

Aileen Getty a Van Gogh napraforgóit levessel meglocsoló aktivisták akciója után – amitől elsőre ő maga is megrökönyödött – úgy érezte, itt az ideje neki is megszólalnia. A Guardian hasábjain megjelenő rövid véleménycikkében pedig így fogalmazott a részben általa finanszírozott szenzációhajhász klímaaktivizmussal kapcsolatban:

Úgy vélem, hogy a klímaválság már odáig fajult, hogy meg kell tennünk egy bomlasztó lépést, amellyel megpróbáljuk megváltoztatni az egyre inkább élhetetlenné váló bolygó irányát. A klímaaktivizmus támogatásával kapcsolatban azt vallom, hogy a bomlasztó aktivizmus a leggyorsabb út az átalakító változáshoz, és hogy a gyors, átfogó klímaváltozási intézkedéseken kívül másra már nincs időnk.

Az aktivistákat pedig láthatóan nem érdekli az őket támogatók háttere, hiszen az olajvállalatok sokkal nagyobb halak náluk, ezért bármilyen pénz jól jön nekik.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik