„Feszííít, bazmeg!” – kiált föl az angyali, hatéves kisfiú.
Oltásra jött az anyukájával, igazi fazon, okoska, határozott véleménnyel az élet dolgairól.
Természetesen be van tojva a szuritól, és természetesen túlkompenzálja, hiszen mindjárt iskolába megy, szinte férfi.
Ezer kérdéssel húzza az időt.
„Figyelj – mondom –, mindenre válaszolok, de előbb essünk túl az oltáson. Előre jelzem, mi fog történni.”
Bőszen bólogat.
És tolom a vakcinát.
Erre tör ki kis barátunkból az indulat a fent idézett módon.
Az édesanyja majd’ elájul, és tompítandó a helyzetet feldúltan kérdi, hogy „hát ezt kitől tanultad?!”
A gyerekőszinteségnél nincs jobb.
De szerencsére túljutunk a nehezén, jöhetnek a kérdések, például az, hogy mire való az oltás, ki és mikor találta ki. Mindent ért, és a végén azzal össszegez, hogy szerinte a sok oltás ellen kellene egy nagy oltás.
Este otthon is elgondolkozom, hogy az emberiség történetében mennyi munka, zsenialitás és véletlen vezetett egy-egy orvosság feltalálásához, egy-egy betegség legyőzéséhez.
Ott van például a penicillin felfedezése!
Vagy a Viagra története! A Pfizer sok éve piacra dobott egy remek gyógyszert, mely segítette a szívizomműködést, javította a keringést, szabályozta a pulzust. Egy mellékhatására utóbb derült fény:
Nem meglepő, hogy hamarosan e célra kezdték használni a „csodamolekulát”, ami kék pirulába zárva azóta is hatalmas hasznot termel a gyártónak.
De hogy valami kevésbé pikánsat is említsek: a nadragulya növény terméséből már pár mag is halálos lehet, de kisebb dózisban is látászavart, görcsöket, kómát okozhat, miközben egyebek mellett pupillatágító szemcseppek fontos alapanyaga, sőt, a középkorban épp e tulajdonsága miatt szépészeti szerként is alkalmazták, legendát kerekítve köré.
Utóbb a tudomány kiderítette, hogy a piros gyűszűvirág valóban jelentős mennyiségű szívritmus-szabályozó vegyületet tartalmaz, és a hatóanyag-tartalma bizony éjfélkor a legmagasabb.
Gyerekkoromban rengeteg ilyen történetet hallottam, hiszen édesanyám eredetileg gyógyszerész volt. Sokat ücsörögtem patikában, megbámulva a csodálatos nevű és fantasztikus üvegekben található szereket – ekkoriban ébredt bennem érdeklődés az orvosi pálya iránt.
Úgy is mondhatnám, hogy azóta „feszít”, hogy gyógyíthassak.