Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) ökológusa, Lovas-Kiss Ádám spanyol kollégáival együttműködésben a Barcelonában kikelt sirályfiókák béltartalmát vizsgálva megállapította, hogy e tengeri madarak jelentős szerepet töltenek be a helyi ökoszisztémákban zavart okozó, agresszíven terjedő fajok szállításában. A kutatás másik ágában felnőtt sirályokra erősített GPS-jeladók segítségével azonosították a madarak táplálkozási helyeit, továbbá hogy mely területekre szállíthatják el a növények és állatok terjesztésére alkalmas magokat, petéket. A kutatást összefoglaló tanulmány a Science of The Total Environment tudományos folyóiratban jelent meg.
A sirályok rendkívül okos és alkalmazkodóképes madarak, mindent megesznek, és remekül érzik magukat a városokban. Ugyanakkor hatalmas távolságokra tudnak repülni, így begyükben messzire elszállíthatják az idegenhonos növények magjait, állatok petéit.
Immár egészségügyi problémát is okoznak, mivel több más kórokozó, például a madárinfluenza mellett az antibiotikumokra rezisztens E. coli baktériumokat is terjeszthetik. A spanyol hatóságok a városban elszaporodott sirálypopuláció magas népegészségügyi kockázataira való tekintettel gyérítést végeztek, ezáltal az ökológusoknak alkalmuk nyílt az elpusztult fiókák béltartalmának vizsgálatára.
Lovas-Kiss Ádám, az ÖK Vízi Ökológiai Intézetében működő Vizes Élőhelyek Funkcionális Ökológiai Kutatócsoport munkatársa spanyol kollégáival együttműködésben azt kutatta, hogy milyen szerepet játszanak a vízimadarak a különféle élőlények szállításában. „A mostani kutatásban arra voltunk kíváncsiak, hogy a fiókákat etető felnőtt sirályok milyen növényfajok magvait viszik a Barcelona belterületén élő utódaiknak. Azt is megvizsgáltuk azonban, hogy e magok életképesek-e, hiszen ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a sirályok szerepet játsszanak a növények terjesztésében” – emelte ki Lovas-Kiss Ádám. „A kutatás másik ágában felnőtt sirályokra erősítettünk GPS-jeladókat, amiből megtudtuk, hogy hova járnak ki enni, és mely területekre szállíthatják el a növények és állatok terjesztésére alkalmas magokat, petéket.”
A kutatók a fiókák béltartalmának elemzése révén megállapították, hogy a szüleik által gyűjtött és általuk elfogyasztott növények főként Barcelona környékén honos gyomfajok voltak, azonban kifejezetten veszélyes invazív fajokat is találtak közöttük. A csucsorfélék közé tartozó Solanum elaeagnifolium például annyira új Európában, hogy nálunk még meg sem jelent, így magyar neve sincs. Apró pirosodó terméseit az állatok elfogyasztják, majd élőhelyétől messze kiürítik, ahol a növény kicsírázhat, és rögtön versenyelőnybe kerül az ott élő fajokkal szemben.
A GPS-nyomkövetéses vizsgálatokból kiderült, hogy a növényszállítás kétirányú. A sirályok új növényfajok magvait hozzák be a városba, ugyanakkor az ott elterjedt invazív fajokét kifelé is szállítják, sokszor olyan természetes élőhelyekre juttatva el azokat, ahol e növények még nem voltak honosak. „Az inváziós fajok többségének új élőhelyei először a városok, hiszen általában az ember közreműködésével terjednek. Miután egy faj már megtelepedett a városi környezetben, a sirályok ‒ másodlagos vektorként ‒ ezt a városi invazív növényt viszik ki a természetes ökoszisztémákba” – hangsúlyozta Lovas-Kiss Ádám.
Természetesen más madarak is felelősek az invazív növények terjesztéséért, a sirályokat azonban életmódjuk kifejezetten alkalmassá teszi erre a kevésbé hasznos ökológiai szolgáltatásra. Mindenevőként szinte minden ehetőt elfogyasztanak a városokban, legyen az növény, állat, emberi hulladék. Előszeretettel túrják szét a szemetet, sőt a nagyobbak a kukákat is fölborítják. A sirályok életmódjából fakadóan tehát minden lehetőség adott, hogy a városi környezetbe kikerülő inváziós növények szaporítórészeit bekebelezzék, majd messzire szállítsák.
Lovas-Kiss Ádám szerint a sirályok intelligenciája és mozgásképessége együttesen ideális terjesztővé teszi őket. Magyarországi kutatási tapasztalataiból tudja, hogy ha egy élőhelyen hálóval-csalival egyszer sikerült elkapni egy sirályt (ami egyébként rendkívül nehéz művelet a madarak ravaszsága miatt), akkor ott soha többé nem lehet megfogni utána még egyet, mert a többi sirály pontosan tudni fogja, hogy ott veszély fenyeget. Egy nyomkövetővel felszerelt madár a Hortobágyról egyetlen nap leforgása alatt elrepült Budapestre, onnan a Fertő-tóhoz, majd szinte az egész országot körülrepülve tért vissza a Hortobágyra. Ebből is látszik, hogy az invazív növények magvait bélrendszerükben szállítva a sirályok egyik napról a másikra hatalmas távolságra juttathatják el azokat.
