A sajtó csodaszarvasként emlegeti azt a hófehér dám bikát, amelyről a 444.hu egyik olvasója készített videót Nógrád megyében. A pontos helyszínt – az állatok és az erdő nyugalma érdekében szerencsére – nem ismerjük, a szarvas esetleg azonos lehet azzal a példánnyal, amelyről már évekkel ezelőtt is fotók jelentek meg, és idén januárban is pózolt a kamerának. Valójában az sem lenne csoda, ha különböző állatokról lenne szó.
A csodaszarvas nyilván különlegességét, ritkaságát hangsúlyozza, miközben finom utalás a magyarság eredetmondájára. Előbbi azért nem párját ritkító, utóbbi pedig tényleg csak érdekesség: a Hunort és Magort vezető vad krónikásaink elbeszélése szerint ünő volt, vagyis szarvastehén. Ráadásul esetükben sokkal esélyesebb a gímszarvas – a biológiai és történettudomány oldaláról is körbejárjuk a nógrádi „fehér csodaszarvast”.
Ritka, de nem párját ritkító
Hazánkban két szarvasfaj él, a gímszarvas és a dámszarvas. Előbbi nagyobb testű, agancsa mint egy elágazó fa, keresztmetszete mindenhol közel kör alakú, míg utóbbi kisebb termetű, legfőbb ismertetőjele pedig ellaposodó, „lapátszerű” agancsa. A felvételeken dámszarvast látunk, méghozzá bikát, ám a megszokott, vörösesbarna alapon fehér pöttyökkel tarkított bunda helyett ez az állat teljesen fehér.
A fehér színváltozat jól ismert jelenség, a magyarországi állomány 0,5-1 százaléka lehet ilyen
– mondja a 24.hu-nak Dr. Csányi Sándor, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem egyetemi tanára, a vadbiológiai és vadgazdálkodási tanszék vezetője.
Örökletesen ilyen színű (flavizmus nevű pigmenthiány), nem albínó egyedről van szó – ha az lenne, akkor a szeme piros, az orra, szája pedig rózsaszín lenne. A dámszarvasnál egyébként sem ritkák az átlagostól eltérő színváltozatok, a hazai állományban például populáció függvényében 10-20 százalékban találunk sötét, feketének nevezett egyedeket is. Az angol vadásznyelv pedig hat különböző kifejezést használ a faj ottani színváltozatainak megkülönböztetésére.
A professzor érdekességként megjegyzi, hogy őzben is létezik fehér, illetve elsősorban az Alföldön tűnnek fel foltos, vagyis részben fehér, részben „hagyományos”, őzvörös színű egyedek. A lényeg tehát: a fehér dám ritka ugyan, de nem párját ritkító. Szerencsés, aki megpillantja, és a vadászok körében is értékes trófeának számít, ha netán arra kerül a sor, hogy valaki elejti. Ezek az állományon belüli színváltozatok annyira ugyanis nem különlegesek, hogy jogszabályi védelemben kellene részesülniük.
Ember által visszahozott régi lakó
A dám alapvetően nem őshonos Magyarországon, bár csak nézőpont kérdése, mit értünk e kifejezés alatt. A fosszíliák tanúsága szerint ugyanis a legutóbbi eljegesedést megelőzően a mai dámvad őse megtalálható volt a Kárpát-medencében is. A jég visszahúzódásával azonban a „leszármazottak” már nem tértek, vissza, ehhez emberi segítségre volt szükség.
Az egyik elmélet szerint a Római Birodalom idején vadászati célból vagy kerti vadként telepítettek dámszarvast Európába a kis-ázsiai Anatóliából, így jutott el Pannónia provinciába is, a mai Dunántúlra. A másik hipotézis szerint Árpád-házi királyaink hozták a különleges szarvast vadaskertjeikbe, ami viszont bizonyos:
A korai genetikai vizsgálatok kimutatták, hogy az európai és a magyarországi dámállomány genetikai változatossága más szarvasfélékhez képest rendkívül alacsony, ami kisebb, elszigetelt populációból történt betelepítésekre, majd a genetikailag beszűkült állomány elterjedésére utal. Ma már azt is tudjuk, hogy a jégkorszak idején Anatólián kívül esetleg a Balkánon is fennmaradhatott a faj, és immár a lehetőség is adott, hogy kiderítsük, a magyar állomány vajon honnan származik. Persze
Szarvastehén volt a csodaszarvas
A magyar hagyományban a csodaszarvas sokkal több, mint egyszerű szókapcsolat, a magyarság egyik kiemelt mitikus állatáról van szó. Középkori krónikásaink nem hagytak semmit a múlt ködébe burkolózni, népünk eredetét a „kezdet kezdetéig”, vagyis az önvízig vezetik vissza. A lényeg viszont, hogy Ménrótnak (aki Noé egyik közeli leszármazottja volt Jáfet nevű fia révén) és Enéhnek két fia született, Hunor és Magor – a két testvértől származott később a két testvérnép, a hun és a magyar.
Egy alkalommal a fivérek vadászni indultak, a pusztában szarvas tűnt fel előttük, de bárhogy űzték, hajtották, elejteni nem tudták. A vad egyre csak csalta őket maga után, egészen Meotisz ingoványába, ahol aztán végleg eltűnt a szemük elől. Hunor és Magor viszont természeti kincsekben bővelkedő, gazdag új hazát talált népének – persze mindez krónikás hagyomány, és nem történelem.. Mit tudunk a Csodaszarvasról a történeti források alapján? A fajról lényegében semmit, a neméről viszont igen:
A Csodaszarvas mondájának több, néhány részletében eltérő változatát ismerjük, ám mindegyikben közös, hogy szarvasünőt említ a latin szöveg is, nem csak a fordítások. A krónikákban a nőnemű cerva szó jelöli a szarvast, a főnév elsődleges jelentése szarvastehén, tágabb értelemben pedig szarvas. Létezik ugyanakkor a szarvas szónak egy hímnemű cervus formája is, de a magyar krónikák nőnemű alakot használnak.
