Félretéve most a történettudományt a magyar krónikás hagyomány alapján írunk most őstörténetünkről úgy, ahogy azt elődeink ránk hagyták, ahogy ők hitték és tudták. Válogatásunk önkényes, a teljesség igényére sem törekszik, csupán mesélünk. A történetet ott hagytuk abba, hogy az özönvíz után, a nyelvek bábeli összekavarodása után Ménrótnak két fia született Enéhtől, Hunor és Magor, akik felnőtté válva külön szállásra költöztek.
A csodaszarvas
Egy alkalommal a fivérek vadászni indultak, a pusztában szarvasünő tűnt fel előttük. A nyomába indultak, de csak nem tudták leteríteni, a vad egyre csak csalta őket maga után Meotisz ingoványaiba. Itt aztán végleg eltűnt a szemük elől.
Bebolyongták azután ezt a mocsárvidéket, és úgy találták, hogy az alkalmas nyájak legeltetésére. Visszatértek hát atyjukhoz, és tőle engedelmet kapván, minden jószágukkal bementek a maeotisi mocsarakba, és ott is maradtak
– írja a Képes Krónika.
Jó választás volt, hiszen a területet minden irányból tenger védte, a szárazfölddel egyetlen gázló kötötte össze, amin bajos volt ki- és bejárni. Halban, vadban, fűben, fában bővelkedő, tökéletesen alkalmas a megtelepedésre.
Az első rablás
Öt évig „nyugton megültek” újhazájukban, a hatodik esztendőben kimentek a pusztaságba. Teljesen véletlenül bukkantak a Bereka-fiak feleségeire, akik férjeik nélkül voltak, a „kürt ünnepét” ülték, zeneszó mellett éppen táncot jártak. Hirtelen ötlettől vezetve elragadták a nőket gyerekeikkel, minden jószágukkal együtt és sebes vágtában a mocsárba vitték őket. A krónikás itt megjegyzi:
A gyermekek közt volt Dul alán fejedelem két leánya is, egyiket Hunor, másikat Magor vette feleségül. E dupla nászból erednek mind a hunok és mind a magyarok. Idővel sokasodtak, erős nemzetséggé váltak és lassanként szűkösnek bizonyult a meotiszi haza. Felderítőket küldtek hát a szomszédos Szittyaország kikémlelésére.
Kiemelt kép: Lotz Károly A magyarok megérkezése az új hazába – Wikipedia
