Viviana Haeger 2010. június 29-én eltűnt. A 42 éves, kétgyerekes családanya Dél-Chile egyik tóparti kisvárosában lakott, egy jómódú családoknak épített, őrzött lakóparkban, és látszólag eseménytelen életet élt, ám aznap nem ment a lányáért az iskolába. Az autóját a ház előtt találták meg, a telefonját a lakásban, ahonnan azonban egy videokamera is eltűnt. A férje ugyan kapott napközben egy hívást egy ismeretlen férfitól, aki közölte, hogy a feleségét elrabolták, de mivel nem sokkal korábban beszélt Vivianával telefonon, valami rossz viccnek hitte a dolgot. Csakhogy a felesége tényleg eltűnt, és 42 napon keresztül hiába is keresték a hatóságok, végül csak a holtteste került elő. Az esetben ugyan született ítélet, Viviana családja a mai napig úgy gondolja, a valódi bűnös megúszta a gyilkosságot.
A chilei közvéleményt évekig lázban tartó esetről könyv is született, és ez ihlette Gaspar Antillo és Claudia Huaiquimilla sorozatát is, melyet a Fabula nevű produkciós cég gyártott. A Fabula a legismertebb chilei rendező, Pablo Larraín (Jackie, Spencer) és öccse, Juan de Dios Larraín közös cége. Az egyik legfontosabb latin-amerikai szereplő lett a piacon, számos sorozatot és filmet hoztak tető alá az elmúlt években. Nem véletlen, hogy a Netflix is a Fabulát bízta meg első saját chilei sorozata, a Viviana Haeger-ügyből készült 42 nap sötétség gyártásával.
A sorozathoz úgy döntöttek, megváltoztatják a szereplők nevét, épp eleget keserítette már az életüket a média, így itt Veronica Montesnek (Aline Küppenheim) hívják az eltűnt nőt, és így tovább. Nekünk, külföldi nézőknek azonban ez semmi változást nem jelent, hiszen egy számunkra ismeretlen történetet látunk, ismeretlen szereplőkkel. És gyorsan ki is derül, hogy nem akármilyen rejtéllyel állunk szemben, melyet egyes szereplők és különösen a rendőrség érthetetlen viselkedése csak fokoz. Aki azonban fordulatos, izgalmas krimiben vagy akár thrillerben reménykedik, az inkább bele se kezdjen a 42 nap sötétségbe, a sorozat ugyanis nem a szórakoztatást vagy a borzongatást tűzte ki célul, hanem inkább azt mutatja meg, hogyan érinti a tragédia a családtagokat, és kire milyen hatást gyakorolt az ügy.
Fontos szereplő továbbá egy jobb sorsra méltó zugügyvéd, aki két amatőr nyomozó társával idejekorán lecsap az ügyre, és abban reménykedik, az eset végre sínre teszi a hullámvölgybe került karrierjét. Ez az ügyvéd, Victor Pizarro (Pablo Macaya) aztán az egyik főszereplője is lesz a sorozatnak, az ő magánéletét is láthatjuk az ügy árnyékában, és ez ugyan tűnhet frusztrálónak, mint a fő rejtély kibontakozását késleltető mellékszálak általában, de egyrészt a bajszos, egyszerre link és jóravaló Pizarro messze a legjobb figura a sorozatban, másrészt egyszerűen nincs is mindenkit izgalomban tartó, központi rejtély. A 42 nap sötétség ugyanis lassú karakterközpontú dráma, mely megsemmisítő kritikával szemléli az inkompetens nyomozást és Pizarro szélmalomharcát az igazságszolgáltatással szemben, de leginkább a család és a lakókörnyezet küzdelmét mutatja be. Hiszen annyiban muszáj spoilerezni, hogy Veronica férje, Mario (Daniel Alcaíno) hamar kulcsfigura lesz az ügyben, és magát a családot is megosztja a megítélése.
Éppen ezért a sorozat leginkább különböző narratívákat ütköztet, semmint ítéletet mondana, az alaphangulatát pedig a csendes frusztráció jellemzi, amit az egész ügy okozhat a nézőben.
Ám pont ezek a részek teszik a sorozatot sajátos hangulatúvá, mint ahogy a piacon, kocsmában vagy iskolában játszódó részletek is hozzátesznek valamit, mert láthatóan azt a célt szolgálják, valóságos embereket láthassunk a saját közegükben, mint ahogy a sorozat is úgy mutat be egy történetet, amilyen az legtöbbször a való életben is. Nincs katartikus lezárás, nincs a végén minden rejtélyt megfejtő nyomozózseni, hanem a szereplők, akiket egy rövid időre összeterelt egy bűnügy, próbálják élni az életüket, inkább kevesebb, mint több sikerrel.
Ettől függetlenül az is nyilvánvaló, hogy a sorozat íróinak van ötletük az ügy megoldására, és finoman jelzik is, melyik narratívát tartják valószínűbbnek. Azonban megtudhatjuk, hogy a jog Chilében sem az igazság kiderítésében érdekelt elsősorban, és ebben az esetben jóval több a kérdőjel annál, hogy egyértelműen bizonyítani lehessen bármit. Bizonyos szempontból tehát rokon a sorozat egy másik, most futó true crime sorozattal, Az utolsó lépcsőfokkal, mely szintén hasonlóan áll hozzá egy bűnügyhöz, és ez a sorozat is bátran ugrál az idősíkok között, miközben jóval többre vállalkozik egy rejtvényfejtésnél. Ám a 42 nap sötétség a címéhez méltón brit és skandináv bűnügyi drámákat idézően borongós darab, és ugyan egy kicsit kevesebb, hatásvadász flashbackkel többre jutott volna, így is egy jól sikerült sorozat, nemcsak a hazai közönségnek szóló mondanivalóval, egyedi hangulattal és elbeszélésmóddal. Remek színészi alakítások és életszerű karakterek tesznek róla, hogy így legyen, de az is biztos, hogy csak a türelmesebb nézőket tartja majd a képernyő előtt.
42 nap sötétség (42 días en la oscuridad), 2022, 6 rész, Netflix. 24.hu: 7,5/10
