Míg 1990-ben 1000 aktív korú magyarra 200 idősebb, legalább 65 éves polgár jutott, addig 2022-ben már 303. A tendencia folytatódik, 2030-ban már 2,13 millió magyar lesz 65 éves vagy idősebb. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) példaszámítása szerint 2045-ben az eltartottsági ráta (az aktív korúakra jutó idősek aránya) már meghaladja majd a 45 százázalékot, 2061-ben pedig 100 aktív, kereső korú magyarra 50, a 65. életévét betöltő idős jut majd. S mint a money.hu szakértői emlékeztetnek, vannak ennél pesszimistább forgatókönyvek is.
- A Magyar Nemzeti Bank korábbi tanulmánya 2060-ra az aktív korúak 57 százalékára tette az akkor élő szépkorúak arányát, míg
- a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének 2015-ös várakozásai alapján számított különböző pályák szerint az elöregedő társadalomban 2060-ra 100 aktív korú magyarra 67-69 65 évét betöltött idős honfitárs juthat.
Ezzel párhuzamosan számítani lehet arra is, hogy nő a nyugdíjban töltött évek száma, vagyis egyre hosszabb ideig kell fizetni majd a nyugdíjakat, miközben egyre többen válnak nyugdíjassá. A születési statisztikákat látva pedig most úgy néz ki, egyre kevesebb aktív korú befizető lesz. Megjegyzik, ebből a szempontból aligha tesz jót a jövő nyugdíját érintő várakozásoknak a folyamatos járulékcsökkentés, pontosabban a munkáltatókat terhelő szociális hozzájárulási adó fokozatos mérséklése (27 százalékról 13 százalékra), illetve a szochofelosztáson belül a nyugdíjalapba érkező rész arányának csökkentése (79,5 százalékról 70,22 százalékra).
Két következményt valószínűsítenek:
- Elkerülhetetlenné válhat a nyugdíjkorhatár további emelése – még akkor is, ha ez politikailag nehezen vállalható.
- A nyugdíjba vonuláskor az utolsó kereset arányában jóval kisebb lehet majd az első nyugdíj összege, a helyettesítési ráta.
A társadalom további elöregedése azt vetíti előre, hogy a helyettesítési rátát 2040 után 30 százalék közelébe kell csökkenteni a fenntartható nyugdíjrendszer érdekében.
A fentiek alapján a cikk szerint tovább már nem tartható az, hogy a társadalom 75 százaléka az államtól várja a biztos időskor anyagi háttér megteremtését, mert erre a jelenlegi szinten az állam nem lesz képes. Vagyis az öngondoskodás elengedhetetlenné válhat. Márpedig ebben eddig nem túlságosan jeleskedtünk.
Az MNB lakossági vagyon összetételét vizsgáló jelentése szerint miközben a háztartások vagyona 2017 és 2020 között 38 százalékkal növekedett, addig az öngondoskodási célú vagyonelemek (az életbiztosításokban és önkéntes nyugdíjpénztárakban lévő megtakarítások) csak 17 százalékkal bővültek. Ennek köszönhetően az öngondoskodási célú megtakarítások aránya a teljes vagyonon belül a vizsgált időszakban 4,4 százalékról 3,8 százalékra szorult.
