Az ágazati vizsgálat az európai versenyhatóságok nagyrészének eszköztárában már régóta megtalálható, célja, hogy a verseny tisztaságáért felelős szabályozó ne csak akkor avatkozhasson be egy-egy piac működésébe, ha azon a piacon az egyik (vagy több) szereplő valamilyen versenyellenes gyakorlatot folytat, ami jogsértőnek minősül, hanem akkor is megvizsgálhassa a piac szerkezetét, ha azon mindenki jogszerűen jár el, csak épp a verseny ennek ellenére torzul, szűkül, nem funkcionál megfelelően. Az ágazati vizsgálatok általában hosszabb ideig, akár egy évig is eltarthatnak (a GVH-nak a versenytörvény nem is ír elő határidőt az ágazati vizsgálat lefolytatására). Ennek oka, hogy egy-egy piac megismerése időigényes folyamat: a piaci szereplőket, a szabályozási hátteret, az üzleti feltételeket és a közgazdasági, üzleti mozgásokat mind-mind meg kell érteni a GVH szakembereinek.
Ehhez képest a nemrég bevezetett gyorsított ágazati vizsgálat valóban példátlan gyorsaságot hozott. A GVH jelentésének a vizsgálat megindításától számított legfeljebb 30 napon belül el kell készülni, és igaz, hogy ez mindösszesen 3 hónapra meghosszabbítható, de a hatóság szemlátomást nem élt ezzel a lehetőséggel az utóbbi időben. Mind a COVID-19 antigén, mind a COVID-19 antitest gyorstesztek kapcsán folytatott rapid vizsgálat lezárult 30-30 napon belül.
Mindez a vállalkozások, piaci szereplők oldalán nagyon komoly terhet okoz: a nemritkán 10-15 kérdésből álló kérdőívek – melyekkel együtt rengeteg üzleti adatot is meg kell adni, ráadásul a GVH által kért bontásban – válaszadási határideje általában 1 hét körül van, amely csak pár nappal hosszabbítható meg.
Fókuszban a fogyasztóvédelem
A GVH eddigi négy gyorsított ágazati vizsgálatából (a COVID tesztek mellett a tégla és a faipari alapanyagok piacát szántotta végig a hivatal a villámkérdésekkel) a fenti gyorsaság legfeljebb az ilyen irányú statisztikák elkötelezett hívei számára lehet pozitívum. Jól látható, hogy bár a GVH szakemberei hatalmas munkát végeztek minden alkalommal, a jogszabály adta 30 nap nem elégséges arra, hogy komoly, piaci struktúrákat alapvetően befolyásoló, a versenyt hátráltató folyamatok megismerhetőek, feltárhatóak és orvosolhatóak legyenek.
Az antitröszt jog a legösszetettebb jogágak közé tartozik, mivel nemcsak jogi, de közgazdasági tudást is igényel a művelése – és a piacok természetes menetébe beavatkozó szabályozónak igencsak jól kell művelnie a mesterséget – fejtette ki a Dezső és Társai Ügyvédi Irodával közös szakértői anyagukban a CERHA HEMPEL versenyjogi csoportjának vezetője, dr. Kocsis Márton. Nem véletlenül tartanak a nagy uniós és magyar kartell, illetve erőfölényes vizsgálatok is évekig, néhol akár egy évtizedig is. A gyorsított ágazati vizsgálat jogintézménye ilyen összetett versenyproblémák kezelésére nem látszik alkalmasnak – tette hozzá.
Arra ugyanakkor elég lehet – és ez a trend rajzolódik ki a két COVID teszt vizsgálat kapcsán is – hogy a nyilvánvalóan jogsértő fogyasztói tájékoztatásokat, amelyek szintén komoly társadalmi károkkal járnak, észlelje a hatóság. Ráadásul olyan piacokon, ahol ezek elterjedtek, még célszerűbb is a piac valamennyi résztvevőjét egyetlen eljárásban megvizsgálni, majd figyelmeztetni őket a jogkövető magatartásra, mint egyesével büntetni ezen cégeket. Ez a megközelítés gyorsabb tisztulást, a jogszerű kommunikáció irányába való elmozdulást eredményezhet szerintük.
Véleményvezérek és csodahatás: a COVID gyors tesztek reklámozása
Legújabb gyorsított vizsgálata során a GVH az antitest gyorstesztek (mely az antitestek létét vagy meg nem létét képes kimutatni) piacát vizsgálta. Jelentéstervezetében a GVH megállapítja, hogy egyelőre nincs tudományos konszenzus az antitestek megléte és a védettség szintje közötti összefüggéssel kapcsolatban. Ezért azt javasolja a kereskedők számára, hogy kerüljék az antitest-termelődés és a védettség fennállása közötti összefüggésekre való utalásokat. Ugyanakkor ezen termékek funkciója az antitest szint megmérése, így – ha a GVH „soft” eszközökkel erősen eltanácsol az ilyen forma népszerűsítéstől – nem teljesen világos, ezeket a termékeket a jövőben hogyan lehet majd reklámozni, ajánlani a fogyasztók részére. Amennyiben ugyanis az antitestek megléte és a védettség között nincs összefüggés, valószínűsíthetően a fogyasztók nem vásárolnának ezekből a termékekből. Különös, hogy a fenti ajánlásával szemben a GHV a jelentéstervezetének 8. oldalán úgy fogalmaz, az antitest gyorstesztekkel „a vírussal szemben a szervezetben kialakult immunitást lehet kimutatni.”
A GVH – vélhetően a fenti ellentmondás feloldása érdekében – ugyanakkor „javasolja az érintett szakhatóságok számára, hogy alakítsanak ki a járványhelyzet előrehaladtával rendelkezésre álló, friss tudományos eredményeknek megfelelő tájékoztatókat az antitest gyorstesztek reklámozásával kapcsolatos elvárásokról, amelyekhez a kereskedők igazodhatnak.” Amennyiben ilyen ajánlás születik, az a cég szerint megnyugtathatja a piaci szereplőket, mivel így világos szakmai elvárásokhoz tudják majd igazítani a kommunikációjukat.
Végül a GVH felhívja a figyelmet – mivel a vizsgálat során nyilván több ilyen esetet is azonosított –, hogy a „kereskedők kerüljék ismert személyek, egészségügyi szakemberek és ún. influenszerek alkalmazását reklámkommunikációikban”. Ez a típusú véleményvezér vagy influenszermarketing ugyanis a gyógyászati segédeszköz termékek – amely kategóriába a vizsgált antitest gyorstesztek is tartoznak – vonatkozásában kifejezetten tilos.
