Az Európa Tanács csúcstalálkozóján virtuálisan részt vevő Volodimir Zelenszkij az európai vezetőkhöz intézett szavak mellett odaszúrt egyet a magyar kormánynak. Az orosz–ukrán háború kapcsán a stratégiai nyugalmat hirdető Orbán Viktort az ukrán elnök személyesen is megszólította, és arra kérte, látogasson el a Duna-parti holokauszt-emlékműhöz, hátha a cipők majd emlékeztetik, hogy manapság is történhetnek hasonló tragédiák, és történnek is, például Mariupolban. Valamint arra, hogy egyszer és mindenkorra döntse el, kivel van.
A miniszterelnök pár nappal később, a Kossuth Rádió vendégeként azzal szúrt vissza, hogy Zelenszkij beszéde kapcsán az az érzése volt, amit az európai politika színterén általában is érezni szokott, hogy egy megrendezett jelenetben vett részt.
Én jogász vagyok, tehát én onnan jövök, én azzal a tudással élek, amit a jog világában gyűjtöttem össze, aki színész, az meg azzal a tudással él, és abból dolgozik, amit színészként gyűjtött össze
– hasonlította össze saját magát Zelenszkijjel – miközben az ukrán elnök legalább annyira jogász, mint ő, hiszen mindketten rendelkeznek jogi diplomával, miközben egyikőjük sem dolgozott soha jogászként. Majd azzal folytatta, hogy egyáltalán nem tartja indokolatlannak Zelenszkij viselkedését, hiszen csak az ukrán álláspontot képviseli. Neki, Magyarország vezetőjeként viszont a magyarok érdekeit kell szem előtt tartania.
A magyar és az ukrán érdekek között húzódó ellentét felvillantásán túl tehát azzal a vágott vissza az ukrán elnöknek, hogy Zelenszkij politikai szereplővé válása előtt egy másik színpadon szerepelt.
Színészből lett kormányzó, mégis vele motiválja a híveit
Hazánkra nagy veszélyek leselkednek, és nagy veszély ellen a nagy győzelem a legjobb orvosság. Meg is van erre minden esélyünk, feltéve, ha az előttünk álló 19 napban mindenki elvégzi a munka rá eső részét. Egyszer megkérdeztem Schwarzeneggert, hány fekvőtámaszt csinál egy nap. Azt válaszolta: csak onnan számolom, amikor már fáj. Így vagyunk ezzel mi is a kampányban. Ilyenkor a fájdalom a barátunk, ilyenkor kell rátenni még egy lapáttal. Kérlek benneteket, tegyetek rá még egy lapáttal!
– engedett teret a benne élő motivációs trénernek a magyar kormányfő a kampányhajrában megrendezett, Békemenettel egybekötött március 15-i ünnepségen a Kossuth téren. A választási kampányt Terminátor üzemmódba kapcsoló tanmesét azóta a Facebookon is megosztotta egy Arnold Schwarzeneggerrel – szelfizés közben, oldalról lőtt – közös fotó társaságában, miközben az anekdota nem is fekvőtámaszokról szól, hanem felülésekről, és nem is Orbán és Schwarzenegger, hanem egy újságíró és Muhammad Ali között zajlott le ez a párbeszéd. Schwarzenegger pedig azért meséli a motivációs előadásain, mert a bokszoló volt a példaképe.
A kormányfői anekdotázás akkor léphette át a fájdalomküszöböt, amikor az osztrák származású színész két nappal a beszéd elhangzása után kitett egy kilencperces, háborúellenes videót a közösségi médiába. A felvételen nemcsak a szerinte félrevezetett orosz katonáknak üzent – miközben próbálta lerántani a leplet az orosz propagandáról –, hanem Vlagyimir Putyin orosz elnököt is felszólította, hogy vessen véget a háborúnak.
Másodszor akkor okozhatott fájdalmas pillanatokat, amikor Orbán a legutóbbi rádióinterjújában a múltja miatt kritizálta Zelenszkij ukrán elnököt, és felrótta neki, hogy a színészként elsajátított eszköztárát használja a politika porondján. Ugyanis a sztár, akinek a Fidesz választási kampányának fő motivációs üzenetét tulajdonította Orbán, egy idő után szintén lecserélte a díszleteket maga körül, és Hollywood után a politika világában is a csúcsra jutott.
Arnold Schwarzenegger a Republikánus Párt színeiben 2003 és 2011 között az USA legnépesebb államát, Kaliforniát irányította kormányzóként – ez a legmagasabb szint, ahova egy elsőgenerációs bevándorló eljuthat megválasztott politikusként az Egyesült Államokban, hiszen elnök csak olyan lehet, aki már ott is született.
A filmsztár-kormányzót és a focista-miniszterelnököt Andy Vajna filmproducer mutatta be egymásnak az ezredfordulón a Parlamentben. A színészből kormányzóvá, majd ismét színésszé avanzsáló Schwarzeneggert a politikai pályája lezárása után, 2015-ben is vendégül látta Orbán a Kossuth téren. Schwarzenegger ekkor az MTI tájékoztatása szerint azért járt Budapesten, hogy a Papp László Budapest Sportarénában megrendezett Siker-napján előadást tartson, mint sikeres filmcsillag és egykori kaliforniai kormányzó.
Vele kapcsolatban eddig még soha nem említette Orbán Viktor problémaként, hogy színészből lett politikus.
A republikánusok hősének sem rótta fel a színészmúltját
Van egy másik republikánus politikus is, aki szintén színészként indult, majd a vadnyugat meghódítása után ledobta a veszkó csizmát és a kalapot, majd átnyergelt a politika világába. Ronald Reagan előbb Kalifornia kormányzója lett 1967-ben, majd 1980-ban az Egyesült Államok elnökévé is megválasztották.
Reagan két cikluson át, egészen 1989-ig volt hivatalban, és kulcsszerepet játszott a hidegháború lezárásában. Kommunizmusellenességét nemcsak az 1987-ben a berlini falnál elmondott beszéde példázza jól, hanem az a tény is, hogy már a pályája elején is azért harcolt a filmszínészek céhének elnökeként, hogy megtisztítsa Hollywoodot a kommunista befolyástól.
Az amerikai republikánusok mellett ezért az európai jobboldal is a kommunizmus ellen harcoló hősként tekint a személyére, és nincs ezzel másképp a magyar miniszterelnök sem.
1990-ben úgy tűnt, hogy a nyugati világ győzelme teljes. Úgy tűnt, hogy egy biztonságos, kiszámítható és szabad világ várja az emberiséget. Ehelyett ma, 2011-ben azt látjuk, hogy egy teljesen új és teljesen ismeretlen fejezet kezdődik az emberiség életében. Félünk attól, amit már megtapasztaltunk; gyötrődünk az ismeretlen miatt, és félünk, hogy elveszítjük az általunk oly kedvesnek tartott értékeket. A régi bölcsesség jut eszünkbe. »Vándor, nincsenek kész utak. Az embernek magának kell kitaposnia a saját útját.« A politika az állandó úttörésről szól. Jobb időkben hosszabb pihenőidők vannak, válságban állandó munka. Szükségünk van egy Ronald Reaganra. Felbukkan valahol egy ilyen?
– zárta az exelnök születésének századik évfordulóján, 2011-ben a Szabadság téren átadott, 2,2 méter magas, a szovjet emlékmű felé sétáló szobor átadásán elmondott beszédét Orbán Viktor. (A kormányfő magyarul szónokolt, de ez a beszéde teljes terjedelmében csak angolul érhető el a régi honlapján, így a szöveg feldolgozásakor kénytelenek voltunk ezt a változatot visszafordítani magyarra.)
A kormányfő a szoboravatón lapunk tudósítása szerint így méltatta az egykori elnököt: „Ronald Reagan a bizonyíték arra, hogy igenis létezik teljes megújulás, meg lehet változtatni az életünket, a sorsunkat, a világunkat, ha van hozzá elég bátorságunk és erőnk.”
Reagan híres berlini beszédét is megidézte: „Döntse le ezt a falat!” – majd úgy belejött a falak lebontásába, hogy az alábbi gondolatmenettel folytatta:
Mi, magyarok most eljutottunk oda, hogy azt kell mondanunk egymásnak: romboljuk le azokat a falakat, amelyek eddig a jövő, az igazi szabadság, a fejlődés és a siker útjában álltak. Kedves barátaim, nekünk Magyarországon még falakat kell lebontanunk, hogy kiszabaduljunk múltunk hibáinak fogságából, erős, sikeres és büszke országgá válhassunk.
A falbontás esélyeiről pedig úgy vélekedett, hogy a dolog „sikerülhet, ha vesszük a bátorságot, hogy határozottan különbséget tegyünk jó és rossz, igaz és hamis, értékes és talmi között; ha vállaljuk – ahogy Reagan elnök is vállalta – a jó és rossz közötti különbség kimondásával járó felelősséget és következményeket”.
A szoboravatón az Egyesült Államok egykori külügyminisztere, a politika világától ekkorra már visszavonuló Condoleezza Rice is részt vett. Az elnök özvegyét, Nancy Reagant képviselő politikus a korabeli beszámolók szerint a szabad országokat és személyesen Reagan elnököt is inspiráló 56-os magyar forradalmárokra való megemlékezés után arról beszélt, soha többé nem fordulhat elő, hogy magukra hagyjuk a szabadságukért küzdő népeket. „Ezen a téren, erre a szoborra pillantva fogadjuk meg, hogy az ügyük nem elveszett, nincsenek egyedül, mellettük állunk” – mondta Rice a Szabadság téren.
Ugyanazt a szerepet osztotta 2019-ben Reaganre, mint most Schwarzeneggerre
A vadnyugatot Washingtonra cserélő Ronald Reagan a legutóbbi önkormányzati választást megelőző kampányban Arnold Schwarzenegger 2022-es pozíciójához hasonló szerepben tűnt fel a miniszterelnök beszédében. A Fidesz 2019 szeptemberében megrendezett kongresszusán Orbán Viktor egyik legfontosabb, híveinek szánt üzenete a bajtársiasságról szólt. Az üzenet átadásához pedig a republikánus elnök szellemét idézte meg:
Barátaim, ugyan melyikünk nem tévedett még az elmúlt harminc év során? De összetartottunk, de zártuk a sorainkat, vállt a vállnak vetettük, őszinték voltunk egymáshoz, és végül minden nehézségből mindig kilábaltunk. Ezért vagyunk mi fent, és az egymást folyton-folyvást eláruló liberális baloldal pedig ezért van lent. Ronald Reagan ezt nevezte a tizenegyedik parancsolatnak. Igen, a politikában szükség van a tizenegyedik parancsolatra. Ez úgy hangzik, ne mondj rosszat a fideszes társadról. Ezt majd még gyakorolni kell. És ahogy belföldi ellenlábasaink fogynak, s egyre inkább komolyan vehető ellenfél nélkül maradunk, ez a tizenegyedik parancsolat is egyre fontosabbá válik. Egyre kevésbé az ellenfél támadásai és egyre inkább a bajtársiasság abroncsai tartják össze a közösségünk dongáit.
Ronald Reagan még újonc volt a politika világában, amikor elterjesztette ezt a tizenegyedik parancsolatot a republikánusok körében az 1966-os kaliforniai kormányzóságért vívott csatában. A színészkedéssel pedig közvetlenül a kampány előtt hagyott fel: az 1952 és 1970 között futó Death Valley Days című westernsorozatban egy évvel korábban, 1965 októberében szerepelt utoljára az IMDB szerint.
Míg Zelenszkij ukrán elnököt kvázi azzal kritizálja Orbán Viktor, hogy színészként a vérében van a színészkedés, ezért a politika porondján is színészkedik, addig a nyugati világ színészből államférfivé váló figuráit, Ronald Reagant és Arnold Schwarzeneggert büszkén idézi meg kulcsfontosságú kampánybeszédeiben. Igaz, egyikükkel kapcsolatban azt nem emlegeti, hogy egykor színész volt, a másikról pedig azt, hogy politikus is volt egy időben.
