A tuberkulózist – más néven gümőkórt – az emberi történelem egyik legtöbb halálesetét okozó, legrettegettebb fertőző betegségek egyikeként tartjuk számon. A Mycobacterium tuberculosis nevű baktérium a leggyakrabban a tüdőt támadja meg. Nyomait szinte valamennyi ókori kultúrában megtaláljuk, az új és legújabb kori gazdasági és társadalmi fejlődés nyomán tömegessé vált. Magyarországon például 1901-ben a halálesetek negyedét a gümőkór okozta – írja a Múlt-kor.hu.
Gyógyításában az egyik nagy előrelépést Robert Koch német falusi körorvos tette meg: a feleségétől születésnapjára kapott mikroszkóp mellett eltöltött éjszakák eredménye lett az a felfedezés, amely a tbc kezeléséhez vezetett. A berlini Élettani Társaság tudományos ülésén, 1882. március 24-én jelentette be, hogy felfedezte a tüdővész okozóját. Ennek azért is volt hatalmas jelentősége, mert a tbc-t ekkoriban még csak kevesen tekintették fertőző betegségnek, ami nyilvánvalóan a védekezésre is kihatott.
1890-ben bejelentette, hogy felfedezte a tbc gyógyszerét is, a tuberkulint. A hír hallatára tüdőbetegek millióiban csillant fel a gyógyulás reménye. Özönlöttek a betegek Berlinbe. A kezdeti biztató eredmények után azonban kiderült, a tuberkulin nem hatásos a betegség kezelésére, a későbbiekben a tbc diagnosztizálásában hasznosították. Koch vetette meg a fertőzőbetegségek immunológiájának alapjait is: rájött, ha egy állatot kisebb bacilusdózissal fertőz meg, amit az túlél, a megismételt fertőzésre a szervezete már másképp reagál.
Az orvosi Nobel-díjjal is elismert Robert Koch 67 évesen, 1910-ben elhunyt, így nem élhette meg a tbc ellenszerének megalkotását. A Calmette-Guérin Bacilus (BCG) védőoltást 1905 és 1921 között Franciaországban dolgozták ki, de tömeges elterjedése csak a II. világháború után kezdődött.
