Karácsony Gergely főpolgármester a megnyitón arról beszélt: Göncz Árpád úgy ismert bennünket, mint egy hozzátartozó: ismerte ennek az országnak minden búját, bánatát és részese volt kevés örömének is – ismerte, mert meg- és átélte mindegyiket – mondta.
Ott volt, legelöl volt akkor is, amikor reménnyel telt meg az ország és ott, amikor keserűséggel. Amikor küzdeni kellett és amikor tűrni lehetett csak. Amikor ellenállni volt muszáj és amikor viselni a terhét az elnyomásnak. Sorsában, a forradalmárban és a kétkezi munkásban, az íróban és a politikusban benne van ennek az országnak a sorsa
– folytatta, majd arról beszélt, hogy Göncz Árpád emlékezete bele-belebotlik azóta is a magyar valóságba, mert innen, a mából nézve szinte elképzelhetetlen, hogy egy olyan ember, mint ő, elnöke lehetett ennek az országnak.
“A mából nézve szinte meseszerű, hogy létezhet tekintély, aminek köze nincs a fennhéjázáshoz, hogy méltóság rejlik a közvetlenségben. […] El se hisszük már talán, hogy volt idő, amikor az őszinte szavaknak jutott hely a közbeszédben, hogy egy politikusnak lehet hite is, elvei is, nem csak érdeke. No meg tisztessége, megkérdőjelezhetetlen tisztessége; nem máz, nem póz, nem hivatkozási alap, hanem egy életúttal aládúcolt hitelesség.
A főpolgármester kiemelte: Göncz Árpád mutatta a példát, hogyan lehet a demokrácia útvesztőiben nem eltévedni, hiszen nem azt mondta: „kövessetek!”, hanem azt: gyertek velem.
Karácsony hangsúlyozta: ragaszkodjunk az “életünkből erővel kiradírozni akart köztársasághoz”, a sokszínűségben rejlő nagyszerűséghez, ragaszkodjunk a jogállam minden kritériumához, az emberséghez és a szolidaritáshoz, Európához, az esélyek egyenlőségéhez , illetve ahhoz, hogy
Mi, a nemzet fővárosában úgy és akkor ragaszkodunk Göncz Árpádhoz és örökségéhez, ha ez a város hű a köztársasági eszme örökségéhez, valamint Budapestet a szabad Magyarország kulturális-szellemi központjává és bátor támogatójává tesszük – hangoztatta, kiemelve:
A kiállítás létrehozását kezdeményező Göncz Árpád Alapítvány kuratóriumi elnöke, Gulyás András az egykori államfőt idézte:
a közép-európai emberben többféle értékrend él, ezek közül talán az első a keresztény-nemzeti értékvilág. A másik a szabadságeszme, ami még a legszigorúbb rendiség idején is éreztette a létét (…) A harmadik a társadalmi egyenlőség eszménye,
majd hozzátette:
Az 1990-2000 közt a köztársasági elnöki tisztet betöltő, 2015. október 6-án, kilencvenhárom évesen elhunyt író-költő-műfordító-politikus emlékkiállítása március 12-ig látogatható.