Az elmúlt hetekben külön utakon vívja háborúját Brüsszellel Magyarország és Lengyelország. Ennek a legfontosabb oka az, hogy a két országban különböző időpontokban lesznek választások. Magyarországon például alig két hónap múlva, ezért sok mindenen addig már nem lehet változtatni, Lengyelországban viszont csak jövőre.
Mindkét tagállamban – legalább részben – arra építi a politikáját a kormánypárt, hogy harcot folytat az Európai Unió ellen, de miközben Magyarországon rengeteg különböző ponton épül le folyamatosan a jogállam, és komoly probléma a korrupció, addig Lengyelországot például az utóbbival nem vádolják, a demokratikus rendszer leépülésében pedig csak bizonyos kérdésekben van kifogása az uniónak.
Nemrég kiderült, hogy az Európai Bíróság várhatóan február közepén dönt arról, megfelel-e az uniós jognak az a mechanizmus, amelyet a két ország elleni hatékonyabb fellépésre talált ki az Európai Unió. A jogállami mechanizmus működése nagyjából úgy nézne ki, hogyha be lehet bizonyítani, hogy egy tagországban az unió alapvető értékeinek megsértése kárt okoz az uniós költségvetésnek, felfüggeszthetik az oda szánt támogatásokat.
Az a magyar kormány szerint nem kétséges, hogy a bíróság miként fog dönteni, hiszen a bírósági eljárás valójában egy politikai eszköz volt arra, hogy a mechanizmus ne léphessen azonnal életbe. Azt is lehet tudni, hogy amint igent mondanak a mechanizmusra, azt meg is fogják indítani – Magyarország ellen biztosan. De ez egy hónapokig tartó folyamat, és így az nyilvánvaló, hogy az országgyűlési választásig nem függesztik fel a Magyarországnak járó uniós támogatásokat.
A helyreállítási alapból Magyarországnak és Lengyelországnak szánt pénzeket viszont még egyik ország sem kapta meg. A lengyeleknek címzett kritika a bírósági rendszer függetlenségéről szól, a magyarokkal szembeni kifogás pedig a korrupcióról. Hivatalosan az unió addig nem szeretne még több pénzt adni Magyarországnak, amíg nincs világos terv arra, hogy miként ne lopják el azt. A választásig valószínűleg ez a kérdés sem fog rendeződni.
És mindkét ország ellen folyamatban van a hetes cikk szerinti eljárás, bár különböző típusúak. Ezek az unió legvégső fegyverei, amelyekkel el lehet venni az adott tagállam szavazati jogát a tanácsban, de ehhez egyhangú döntés kell, az pedig biztosan nem lesz meg. Végszavazás egyelőre nem várható, és azt sem tudni, mikor lehet esély rá.
Lengyelországban csak 2023-ban lesznek választások, és
A lengyel politika sem annyira egyszerű, mint a magyar, bár vannak közös nevezők. Az ellenzék egy része egyesült, és folyamatosan közelíti a népszerűségük a kormánypártok csökkenő támogatottságát. A kormányoldal ráadásul nem annyira egységes mint nálunk, hanem egy több pártból álló, egymással is harcoló koalíció alkotja.
Emellett Lengyelország számára kifejezetten súlyos gond kezd lenni az unióval folytatott harc. Az EU problémája évek óta az, hogy a lengyel kormány szeretné maga alá gyűrni a bírósági rendszert. Erre több kísérlet is volt, a legutóbbi egy olyan fegyelmező testület, amelyben kormánypárti tagok dermeszthetik a bírákat a korábbi ítéleteik felülvizsgálatával. Az Európai Bíróság jelenleg is vizsgálja az ügyet, és amíg nincs ítélet, kikötötték, hogy a fegyelmező testület működését fel kell függeszteni.
Ezt a lengyel kormány nem tette meg, sőt belement egy nagyon kényes játékba, mert a miniszterelnök maga kért véleményt az alkotmánybíróságtól arról, hogy az uniós vagy a lengyel jog áll-e magasabb szinten, a testület pedig kimondta, hogy az uniós alapszerződés bizonyos részei ellentétesek az ország alkotmányával. Végső soron viszont nagyon nehéz szembemenni az Európai Bíróság döntésével, mert ez az egyetlen testület, amelyik azonnali pénzbírságot szabhat ki, ha valamelyik tagállam nem tartja be a döntését.
Lengyelországra két ilyen bírságot is kiszabtak. A fegyelmező testület ügyében napi egymillió eurót kellene fizetniük, mert nem tartják be a bíróság döntését. Egy a cseh határ melletti szénbánya működtetése miatt pedig egy másik büntetést is kaptak.
A lengyelek nagyon szeretnének pénzhez jutni, és szeretnék elkerülni a bírságokat is. A szénbánya ügyében ezért az elmúlt napokban már hátraarc is született. A két miniszterelnök, Petr Fiala és Mateusz Morawieczki együtt jelentette be, hogy a Turów melletti szénbánya egészségre gyakorolt hatásai miatt Lengyelország 45 millió eurót fizet Csehországnak, és teljesítik a csehek eredeti kéréseit a biztonságosabb, kevésbé környezetkárosító működéssel kapcsolatban. Ez nem apró lépés a lengyel kormánytól, mert az ország energiaellátásának 70 százaléka szénerőművekből származik.
Morawieczki a lépést valószínűleg békülésnek szánta az Európai Unió felé, de otthon azt kommunikálta, hogy keményen felléptek az EU ellen, hogy a bánya működhessen. Az unió pedig ennyitől nem enyhült meg. Az Európai Bizottság bejelentette, hogy végrehajtják Lengyelországon a napi félmillió eurós büntetést, amelyből eddig semmit nem törlesztettek. A büntetés szeptember 20. és október 19. között kivetett részét el fogják vonni a lengyeleknek járó támogatásokból. Arra hivatkoznak, hogy hiába egyeztek meg a lengyelek Csehországgal, a bánya a bíróság döntése ellenére tovább üzemelt, ezért kötelesek fizetni.
A másik ügyben is volt szándék a békülésre. Andrzej Duda lengyel elnök személyesen jelentette be, hogy törvényjavaslatot nyújt be a szejmnek arról, hogy szüntessék meg a bírókat fegyelmező testületet, majd a helyére egy másik, hasonló feladatokkal ellátott testületet állítsanak. Az Európai Bíróság kérését mindenesetre teljesítenék ennek elfogadásával.
A probléma csak az, hogy nem fogják elfogadni. A nagyobbik kormánypártnak, a Jog és Igazságosságnak ugyanis önállóan nincs többsége a lengyel alsóházban, ehhez szükség van a független képviselők támogatása mellett az Egyesült Lengyelország szavazataira is. A kormánypártoknak 227 mandátumuk van a 460 fős alsóházban, ebből 19 az Egyesült Lengyelországhoz tartozik, így nélkülük esély sincs elfogadni a törvényjavaslatot. Ráadásul az Igazságügyi Minisztérium is az Egyesült Lengyelországhoz tartozik, és ők nem támogatják ezt a javaslatot, sőt az igazságügyi miniszter konzekvensen keményebb ebben a kérdésben, mint a nagyobbik kormánypárt.
Hiába utazott tehát Andrzej Duda Brüsszelbe, hogy az Európai Bizottság elnökével, Ursula von der Leyennel a békülésről tárgyaljon, mert otthon közben foglyul ejtette a lengyel politikát a kisebbik kormánypárt.
