Reggel van, felébredsz, bekapcsolod a kereskedelmi rádiót, valamelyik kretén, a rádióból kivakarhatatlan majom ontja magából az ökörséget, jókat vihogva betolod a párizsis zsömlét, majd elindulsz melóba.
A fél városon át kell vergődnöd minden büdös napon, utálod a tömeget, az emberek kipárolgásait és a közlekedést. A villamos persze az orrod előtt zötyög el, elmormolsz egy félhangos akrvéletbe-szerű káromkodást, majd megállsz a zebránál, mert piros a lámpa.
Túlzás, hogy megállsz, megtorpansz, körülnézel, majd rohamtempóban átszaladsz és megállsz a villamosperonon. Büszke vagy, átjátszottad a hülye szabályokat, téged nem érdekel a piros lámpa, bár még nem is látod a következő villamost, te átmentél.
Miközben dülled a mellkasod a férfiasságtól/nőiességtől, azon hortyogsz magadban, hogy a vénasszony minek botorkál át a piroson, amikor átérve a túloldalra, úgyis még lassabb járásba vált. Vagy az a faszi minek rohan át, amikor átérve komótos sétára vált. Hát hülyék ezek?!
Túléled valahogy a villamos tömegnyomorát, az ülőhelyekért ádáz harcot vívó nyugdíjasokat, leszállsz. Újabb piros a zebránál, de most emeled a tétet: pont van rés két kocsi között, te bizony átslisszansz (az aluljáró a csicskáknak való, meg lépcsős is, fuj). Ráddudál a fehér furgonos, ahogy átszaladsz előtte, hogy rohadna meg a szemét állat, mit dudál, odaér, leszállítja időben a kefírt az abc-be!
A járdaszigeten ragadsz, a másik oldalon folyamatos a kocsifolyam, közben mögötted zöldre vált a lámpa, egyszer csak ott állsz ugyanabban a tömegben. Egy pillanatra elgondolkodsz, megérte-e átrohanni, mint egy 15 éves hülyegyerek, de elhessented a gondolatot,
Hasonlóan zajlik az út további része is: amikor például leszállsz a HÉV-ről és a vasúti átjáró két vörös fénye villog felváltva, te szarsz rá, átszaladsz a többtonnás szerelvény előtt, ami épp indulna. Kürtöl rád a HÉV-vezetője, te meg már ideges vagy, lóbálod az öklöd, hogy mit dudálsz, te buzeráns, már a piroson átrohanni is bűn, rohadjámeg?!
Vidáman zajlik a napod, pár beosztottadat leszúrod, telezabálod magad cigánypecsenyével ebédre, cigiszünetekben kibeszélitek a rohadvány Orbánt és mocsadék Gyurcsányt, na meg a migriket, aztán hazamész ugyanúgy, átvágva egy ház szépnek indult előkertjén, amit az utukat levágó irodisták egy ösvénnyel tönkretettek.
Persze már fáradt vagy, egész nap a retkes Excelt bámultad, meg a veled szemben ülő Krstyakovszky Laci debil fejét. Már erőd sincs körülnézni, rutinszerűen lépsz le a pirosnál, amikor épp érkezik egy billencses IFA. 50 kilométer per órával üt el, még a hűtőrács is behorpad, ahogy a tested odaverődik.
