Az Egyesült Államok alaptörvénye 1791 óta mondja ki: egy amerikai állampolgárnak joga van fegyvert tartani és hordani, ettől a jogtól nem lehet megfosztani. Bár a helyzet azóta jócskán megváltozott – a 19. században nem volt meglepő, hogy az elszigetelt helyen élők csak így védhették meg magukat a betolakodóktól – az amerikaiakkal szinte összenőtt a szabad fegyvertartás fogalma. A téma évtizedek óta komoly vitákat szül, fontos súrlódási felület a politikában is, közben időről időre történnek fegyveres mészárlások az országban, ahol tényleg bárki – aki a bűnügyi nyilvántartásban nem szerepel – vásárolhat fegyvert, az ezzel kapcsolatos szabályozás azonban még mindig várat magára. Egy múlt heti halálos baleset ismét ráirányította a figyelmet a témára és annak egy specifikus szegletére:
Az Associated Press statisztikái alapján az Egyesült Államokban 1990 és 2014 között legalább 194 esetben történt súlyos baleset a film- és tévés forgatásokon, ebből 43 végződött halállal – ehhez azonban nem árt hozzátenni, hogy ezek nemcsak fegyver általi halálesetek, hanem van köztük helikopter- és vonatbaleset is, a véletlen fegyverhasználat miatt okozott halálesetekről nincs pontos szám. A filmtörténet leghírhedtebb ilyen balesetét azonban sajnos sokan ismerik: 1993-ban az akkor 28 éves Brandon Lee-t lőtték agyon véletlenül A holló forgatásán, amikor a fegyverbe éles lőszer került. Alig egy évtizeddel korábban Jon-Erik Hexum lőtte magát véletlenül fejbe vaktölténnyel a Cover Up forgatásán, ahol ugyan a fegyverben nem volt éles lőszer, a robbanás miatt mégis olyan súlyos koponyasérülést szenvedett a 27 éves színész, hogy már nem épült fel belőle.
A tragikus történelem ugyan más formában, de a múlt héten megismételte önmagát: Alec Baldwin a Rust című westernt forgatta épp az új-mexikói Bonanza Creek Ranchen, amikor a felvétel próbáján a fegyver elsült. A golyó útjában ketten is voltak: a film operatőre, Halyna Hutchins és a rendező, Joel Souza. Az operatőrt a mellkasán érte a lövés, amelyet nem élt túl, a mögötte tartózkodó Souza a vállán sérült meg, ő azonban szerencsésebb volt, és már elhagyhatta a kórházat. Az esetet a hatóságok vizsgálják, a Santa Fe megyei seriff hivatalának közleményei által egyre jobban körvonalazódnak a baleset körülményei, ám az továbbra is rejtély, hogyan kerülhetett éles töltény a fegyverbe. Megszólalt már azóta Souza is, akinek vallomása szerint a lövés pillanatában a kamerák nem forogtak, Baldwin épp azt gyakorolta, hogyan rántsa elő a fegyvert, amikor az véletlenül elsült. A fegyvermester, Hannah Gutierrez-Reed előzetesen ellenőrizte a fegyvert, Baldwin kezébe viszont Souza szerint Dave Halls rendezőasszisztens adta azt. A rendőrök három fekete revolvert foglaltak le, valamint több töltényt, ám azt azóta sem hozták nyilvánosságra, milyen jellegű töltények voltak benne. A stáb több tagjának vallomásából az rajzolódott ki, hogy a forgatás hangulata nem volt épp felhőtlen, a dolgozók ugyanis zúgolódtak a fizetés és a nem megfelelőnek ítélt munkakörülmények miatt.
Az egyre több információ megjelenésével a felelőskeresés is egyre jobban kiéleződik: a vallomások alapján egyre biztosabb, hogy Halls volt az, aki Baldwin kezébe adta a fegyvert. Megítélésén az sem segít, hogy 2019-ben hivatalos panaszt nyújtott be ellene Maggie Goll pirotechnikus, aki szerint az Into the Dark forgatásán az asszisztens szintén rendkívül hanyagul kezelte a biztonsági előírásokat.
Alec Baldwin érthető módon teljesen összetört, Hutchins szerettei gyászolnak, a szakma és a világ pedig értetlenül áll az eset előtt, amely roppant komoly problémákra világít rá egyrészt a fegyverhasználat, másrészt a filmipart érintő kérdésekkel kapcsolatban: miként fordulhat elő egy ilyen baleset?
A legfőbb vétkes a szabályozás hiánya
A szakmai kérdésben Steiner Iván fegyverszakértő volt segítségünkre, aki 1976 óta dolgozik fegyvermesterként – olyan filmek és sorozatok elkészülte során felügyelte a biztonságos fegyverhasználatot, és vigyázta a stáb testi épségét, mint A kém, a HHhH – Himmler agyát Heydrichnek hívják, a Végállomás vagy A sötétség gyermekei. A szakember szerint éles protokollbeli különbségek figyelhetők meg attól függően, hol forog a film: Magyarország és az Egyesült Államok ebből a szempontból nem is állhatna távolabb egymástól – míg a hazai Európa egyik legszigorúbb, de legbiztonságosabb szabályozása Steiner szerint, addig az Egyesült Államokban ezt alig szabályozzák. Mindez nem is meglepő az amerikai fegyverkultúrát tekintve:
Amerikában a lőfegyvertartás abszolút alapjog, amely a hagyományaikon nyugszik, emiatt kevésbé szabályozzák. Ebből az következik számukra, hogy mindenki tud vele bánni, de ez már régen nincs így. Nem szabadna ezt rábízni az emberek józan belátására, túl veszélyes ahhoz
– véli a fegyvermester, aki szerint mindez meg is látszik az amerikai gyakorlaton, ahol négy-ötévente történnek ilyen balesetek, ám viszonylag hamar megfeledkezik róluk a közvélemény.
A fegyvermester szerint az alapvető probléma az, hogy az Egyesült Államokban gyakorlatilag nincsen arra vonatkozó szabályzat, miként kéne használni a fegyvereket a forgatásokon. Azt ugyan előírják, hogy éles lőszert nem lehet a fegyverbe tölteni, csak vaktöltényt, azt azonban például nem tiltja semmi, hogy a forgatáson éles lőszerek is lehessenek. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a produkciók nem kezelik megfelelő elővigyázatossággal a fegyvereket. Egy sor olyan cég működik Amerikában, amely a biztonságos fegyverhasználatra hegyezi ki a szolgáltatásait kifinomult technikával és felkészült emberekkel, ám mindez értelemszerűen pénzbe kerül. Egy kis költségvetésű film esetében nem feltétlenül van erre keret, és sokszor épp ezen a területen igyekeznek spórolni.
Ha nincs pénz, hajlamosak mindenhol úgy tenni, mintha nem tudnának a jogszabályokról. Az, hogy nem ismered a jogszabályt, nem mentesít a betartása alól
– mondta a fegyvermester az amerikai helyzetről.
A probléma másik fontos összetevője tehát Steiner szerint a spórolás és a nem megfelelő forgatási körülmények. Alacsony költségvetés mellett a fegyverrészlegen és a szakértői segítségen is szoktak spórolni, így fordulhat elő, hogy stábtagok által hozott fegyvereket is beállítanak kelléknek, ami könnyen a tragédiák előidézője lehet. A másik fontos tényező, amely a híradások alapján a fegyvermester szerint a balesethez vezetett, az a forgatásokkal gyakran együtt járó kapkodás, siettetés: a gyakran 14 órás munkanapok és a fáradtság miatt akaratlanul is lankad a stáb figyelme. Ilyenkor könnyen előfordulhat, hogy éles lőszert töltenek véletlenül a fegyverbe, vagy nem ellenőrzik megfelelően a kellékeket. A hírek szerint a Rust forgatása pont ilyen volt: zúgolódtak a stábtagok a kevés pénz és a túlórák miatt. Egy alacsony költségvetésű produkciónál ráadásul sokszor tapasztalatlan technikusokat alkalmaznak, akiknél nagyobb az esély, hogy összekeverik az éles és vaktöltényeket.
Steiner saját tapasztalatai alapján megpróbálta rekonstruálni a tragikus esetet, amely szerinte egy teljesen átlagos filmtechnikai mozgással indult. Steiner szerint vélhetően olyan típusú lőszerrel dolgozhattak, amely hatástalanított, nem működőképes lőszer, csupán látványelem, azonban rendkívül nehéz megkülönböztetni az igazitól. Valószínűleg azért használták ezeket, mert szemből vették a jelenetet, és ilyenkor látszódik a forgópisztoly töltényeinek hegye. A fegyver megtöltése előtt összecserélhették a töltényt, és éles lőszer lehetett a fegyverben, amikor lövést imitáltak vele. A fegyvermester hangsúlyozza: ez csak a saját meglátása, ám egy lehetséges magyarázat a történetről eddig megtudható információk alapján.
Steiner dióhéjban ismertette azt is, hogy az amerikai helyzettől eltérően milyen rendkívül részletes és szigorú protokoll vonatkozik a filmes fegyverhasználatra idehaza:
Eljutottunk oda, hogy Európában az éles és a filmes fegyverrel kapcsolatban is a legnormálisabb és legéletszerűbb szabályozás az itt van, Magyarországon.
A szabályozás nemcsak a fegyverhasználatra terjed ki, hanem arra is, miket használhatnak, az egyes fegyvereket hogyan szállíthatják és azokat ki kezelheti.
Az úgynevezett filmgyártási célú lőfegyverek teljesen azonosak lehetnek a valódi lőfegyverekkel, ám ezekre annyira szigorú kezelési szabályok vonatkoznak, hogy használatuk esetén kötelező kirendelni mellé egy szakértőt, aki ki sem adhatja a kezéből azt a fegyvert, csak akkor, amikor a felvétel elkezdődik, majd annak végeztével ismét elveszi a színésztől. Steinernek két olyan cége is van, amely azzal a különleges engedéllyel rendelkezik, hogy tarthatnak éles lőfegyvert filmforgatási célra, ám sosem szokták kivinni ezeket a forgatásra – csak olyanokat, amelyek úgy vannak átalakítva, hogy a töltény véletlenül se hagyhassa el a csövet.
Engedélyem tehát lenne rá, de óvatosságból soha nem viszek ki olyan lőfegyvert, amiből a lövedék ki tud repülni.
A szigorú magyar protokoll szerint a vezető technikus felel a fegyverekért: engedélyt intéz, neki kell elbírálnia, hogy teljesülnek-e a balesetvédelmi előírások, és addig el sem indulhat a jelenet, amíg ő nem engedélyezi. Alatta dolgoznak a technikusok: Magyarországon például négy-öt fegyverenként kell lennie egy technikusnak – ennyi fegyvert tud nagyjából szemmel tartani egy ember. Kivételt a kiemelt színészek képeznek, akiknek általában saját külön technikusuk van. A fegyvert csak a technikus töltheti és viheti a színésznek. Ha van benne vaktöltény, ha nincs, a technikus akkor is hangos „töltött/üres fegyver a szettben” felkiáltással jelzi az egész stáb számára a helyzetet. A fegyverekkel foglalkozó cégeknek emellett rendszeresen ellenőrizniük kell a fegyvereket, mivel a módosított fegyvercsövek elöregedhetnek, balesetveszélyessé válhatnak.
A fegyvermester szerint egy ilyen súlyos esetben első körben a fegyvertechnikus vonható felelősségre, illetve az asszisztens, aki odaadta a fegyvert Baldwinnak. Steiner azonban úgy véli, hogy
Ki lesz a felelős?
Baldwin felelőssége akaratlanul is felmerül az ügyben, ám nem színészként, hanem producerként, az amerikai színész ugyanis egyben társproducere is a filmnek, ami miatt jogi szempontból ő is felelősségre vonható. Ezzel kapcsolatban Osváth Gábor producert kérdeztük, aki az amerikai példák alapján árnyalta a képet.
„Az általam ismert hasonló tragédiáknál minden esetben megvizsgálta az amerikai igazságszolgáltatás a balesetek legapróbb részleteit, és azon stábtagokat helyezték vád alá, akik közvetlenül érintettek voltak a tragédiában. A Rust előtti legnagyobb hasonló tragédia a Midnight Rider című, soha el nem készült film forgatásán történt, amikor Sarah Jones kameraasszisztens vesztette életét egy vasúti hídon zajló forgatás során. Itt a rendező-producer Randall Miller kapta a legsúlyosabb ítéletet, börtönbüntetést, míg a gyártásvezető (és szintén producer) Jay Sedrish felfüggesztettet. Mivel engedély nélkül forgattak a síneken, így övék volt a közvetlen felelősség.”
A producer Steinerhez hasonlóan kitért arra, hogy az alacsony költségvetés miatt egy produkció gyakran nem tudja kifizetni a szakma nagyjait, de az is előfordulhat, hogy a megbízható cégek szakemberei más produkciók miatt éppen nem érnek rá, így relatíve kezdők kerülnek komoly döntési helyzetekbe. Osváth szerint vélhetően a Baldwin-eset kapcsán azt is vizsgálják majd, miért egy kezdőt bíztak meg ezzel a feladattal.
Vannak olyan kulcspozíciók, ahol – mint most a Rust-tragédia erre felhívja a figyelmet – ez nem engedhető meg
– véli a szakember, hozzátéve, hogy a kockázatfelmérés egy ideje már a filmes előkészületek szerves részét képezi:
Az utóbbi közel két évtizedben (összefüggésben a nemzetközi produkciók egyre nagyobb hazai megjelenésével) immáron a magyar filmeknél is alkalmazunk HSA (health and safety advisor) kollégát. Az ő feladata a forgatás előtt feltérképezni a különböző helyszínekkel, forgatási helyzetekkel járó kockázatokat, s javaslatot tenni az ezekkel kapcsolatos teendőkre, magatartásra vonatkozóan.
Miért nem lehet utómunkával megoldani?
Felmerülhet a kérdés, hogy az egyre komolyabb technikai vívmányok korában miért kellenek még mindig az igazi lövések, miért nem oldható meg digitális utómunkával a vásznon a fegyverhasználat?
Steiner szerint nagyon sok esetben ez nem megoldható, mivel vannak olyan működésű fegyverek, ahol ez az út egyszerűen nem járható. Emellett a legnagyobb produkciók ráadásul sokszor hajtanak arra, hogy minél élethűbb legyen a látvány, ezért dolgoznak igazi fegyverekkel. Azt azonban elmondta, hogy rendkívül sok esetben – úgy véli, hogy a fegyveres jelenetek 60–70 százalékában – a digitális megoldást választják. Ennek oka egyrészt az, mert tartanak a balesetektől, másrészt ez a módszer gyakran olcsóbb, harmadrészt sok helyszínen egész egyszerűen tilos lőni: Budapesten például a Kossuth téren vagy a Budai Várnál is.
Van megoldás?
Bármennyire is furcsán hangzik, Alec Baldwin személye kulcskérdés lehet abban, hogy a filmes lövöldözéseket végre szigorú keretek közé szorítsák. Ha ugyanis egy sztár kezében sül el a vétkes fegyver, arra garantáltan odafigyel az egész közvélemény, és múlt csütörtök óta valóban ettől hangos a világ, egyre komorabb megvilágításba helyezve a fegyvertartással kapcsolatos aggályokat. Ennek köszönhetően ismét új lendületet kaphatnak Amerikában a fegyvertartással és -használattal kapcsolatos szigorítások mellett kiálló törekvések. Steiner azonban nem ennyire optimista: a fegyvermester szerint ugyan az esély megvan a változásra, de nem nagyon hisz benne, hogy bármi változik majd az amerikai forgatások fegyverhasználati gyakorlatán, hiszen évtizedek óta megy minden ugyanígy annak ellenére, hogy nem Hutchins az első áldozat.
Hibák és szerencsétlen konstellációk tömkelege. Lehet osztogatni a személyi felelősséget jobbra-balra, de alapvetően a szabályozás hiánya a felelősség. Ha nem lett volna a forgatási helyszínen éles lőszer, akkor ez nem történhetett volna meg
– foglalta össze a probléma lényegét Steiner, hozzátéve: Magyarországon ilyen eset csak szándékosan fordulhatna elő.
