Fodor Gábor főbb célkitűzései
– 2009-ben, az európai parlamenti választásokon három képviselői helyet szerezni.
– 2010-re minden tízezernél több lakosú településen erős, a helyi közéletbe beleszólni képes SZDSZ-szervezet működjön.
– A 2010-es országgyűlési választásokon önállóan indulva 10 százalékos eredmény.
A tavalyi országgyűlési választásokat sikerrel teljesítő, ám az őszi önkormányzati választásokon jelentős veszteségeket szenvedő SZDSZ jelenlegi helyzetét nagyjából azonosan értékeli a Kuncze Gábor posztjára pályázó két hivatalos elnökjelölt. Kóka János és Fodor Gábor is úgy véli, a mostani elnökválasztással a liberális párt jövője, léte a tét. Fodor szerint a párt egyszerre van szervezeti és politikai válságban. Mint programjában írja, „a szervezeten belül megjelent a bizalmatlanság, a vélt ellenfelek kiszorítása a politikából”. Kóka kevésbé borúlátó, a párt szervezeti reformjáról úgy ír, mint ami „csak eszköze a jobb választási eredménynek, nem önmagában való cél”. A helyzetértékelésében Fodor nem felejti el kihangsúlyozni a párt jelenlegi vezetésének hibáit, az egészségügyi reformmal való késlekedéstől a D-209-es ügyben mutatott ingadozó magatartáson át a tavalyi kampányban beígért adócsökkentésig, amelyről – kormánypártként – tudniuk kellett volna, hogy a költségvetés nem bírná el.
Vállalat vagy szövetség
A gazdasági miniszter szerint a jövő SZDSZ-ében „a modern vállalatirányítás minden eszközét lehet és kell is alkalmazni: teljesítménymérés, számonkérhetőség, humánpolitika, informatikai támogatás, logisztikai szemléletmód a napi működésben”. Ezzel szemben Fodor úgy véli, az „SZDSZ nem vállalat, hanem szövetség”. Kóka szerint a belső demokráciát alapvetően a stratégiai kérdések alapos kitárgyalására, konszenzuskereső módon való eldöntésére és végrehajtásának ellenőrzésére lehet és kell „használni”, és nem a napi működtetésre. Fodor több energiát fektetne a hatékony, folyamatos információáramlásra, így ő rendszeresebb egyeztetéseket sürgetne a pártban.
Új csoportok kellenek
Mindkét elnökjelölt egyetért abban, hogy a liberálisoknak új szavazói réteghez kell nyúlniuk a fennmaradásukhoz. Kóka és Fodor is nagyobb hangsúlyt fektetne a vidéki szavazóbázis megerősítésére, kezdve a kistelepüléseken kijelölendő kontaktszemélyektől a tízezer főnél nagyobb városokban kialakítandó sejtekig. Fodor emellett választókörzeti felelősöket jelölne ki és jobban támaszkodna a megyei szervezőkre is.
Civilek, mozgalmak
Az aspiránsok jelentősen felfrissítenék a párt kommunikációját is. Fodor a hatékonyabb párton belüli párbeszéd mellé belső újságot indítana, fejlesztené a liberális klubok hálózatát és erősítené az SZDSZ kapcsolatát a civilekkel. Kóka János is pozitívnak értékeli a választások idején felállított Liberális Sátrak működtetését, és úgy látja, „olyan kapcsolódó mozgalmakra van szükség, amelyekből háló szerveződik a párt körül, mint amilyen a SZETA volt”. Míg Fodor szélesítené a párt kommunikációját, addig Kóka a modernitásra helyezné a hangsúlyt, jobban támaszkodva az internet nyújtotta lehetőségekre. A gazdasági miniszter szerint a jövőben világosabban kell a párthoz kötni a liberális politika olyan sikereit, mint a sorkatonaság eltörlése vagy akár az adó egyszázalékos felajánlásának lehetősége.
Régi értékek és új támogatók
Egyik szabad demokrata elnökjelölt esetében sem kerülhető meg a párt múltja. Kóka János, aki tavaly lépett be az SZDSZ-be, programjában azt mondja, „meg kell becsülni a múltunkat”. Ehhez Kóka szakszerűen – akár egy SZDSZ–Demokratikus Ellenzék gyűjtemény keretében – feldolgoztatná, digitalizáltatná és elemeztetné a dokumentumokat, kampányanyagokat, kiadványokat, amelyek a rendszerváltás óta felhalmozódtak a liberálisoknál. Fodor, aki ezzel szemben 1994 óta tagja az SZDSZ-nek úgy véli, a párt tagjait az 1998-as választások óta nyomasztja a kispárti lét, ezért újjáépítené a liberális pártot. Érdemes megjegyezni, hogy a „régiek” közül Kókát támogatja Kuncze Gábor jelenlegi pártelnök, valamint Rajk László, Pető Iván, Magyar Bálint és Haraszti Miklós is. Fodor mögött többek között Béki Gabriella, Kis Zoltán, Szent-Iványi István, Bőhm András, Ungár Klára, Bálint György, Kőszeg Ferenc és Gulyás József áll.
Ami közös
A legfőbb célban mindkét jelölt egyetért: a következő választásokra stabil középpárttá akarják alakítani az SZDSZ-t, legalább tízszázalékos választási eredménnyel. Egyetértés van az ügyvivői testület valódi politikai testületté alakításában, amely több feladatot juttatna az ügyvivőknek. Az aspiránsok egyaránt bevezetnék a Think-tanket, egy olyan, a párt mögött álló szakembergárdát, akik feladata a tanulmányírás, a szakpolitikák kidolgozása, javaslat- és stratégiaírás. Kóka egy liberális közpolitikai intézetet hozna létre a munkákra. Mindketten maguk mögé állítanák a fiatalokat, Fodor az Új-Generációval építene szorosabb kapcsolatot, Kóka pedig a politizálás iránt érdeklődő fiatalok számára hozna létre egy képzési rendszert, összekapcsolva a párt nemzetközi politikai hálózatával. Mindketten bevezetnék ugyanakkor a kabinetrendszert. Fodor visszaállítaná a pártigazgatói posztot, Kóka szerint is a párt egyik legfontosabb háttérembere a HR-vezető. Az elnökjelöltek abban is egyetértenek, hogy az SZDSZ alapszabályát meg kell újítani a párt hatékonyabb működése érdekében.
Bár Fodor Gábor programjának főbb pontjai lapunk birtokába kerültek, a program hivatalos bemutatása várhatóan a hétvégén, a párt Országos Tanácsának ülésén lesz. Kóka János sem mutatta még be a teljes programját, a gazdasági miniszter hat témáról – a gazdasági szabadságról, majd az oktatásról, szociálpolitikáról, kisebbségekről, kultúráról s végül a külpolitikáról – kezdeményezne vitát, a márciusi küldöttgyűlésig.
