Szakértők egy csoportja egy robotizált tengeralattjáróval a tengerek egyik ritka és titokzatos állatát dokumentálta – írja a Live Science. A felvételen a Cetomimiformes rend egyik faja, egy nőstény látható, amint 2013 méteres mélységben hol úszik, hol lebeg a kaliforniai Monterey-öböl közelében. A Monterey Bay Aquarium Research Institute (MBARI) kutatói az elmúlt 34 évben csupán 18-szor észleltek hasonló halat.
Az MBARI a Twitteren osztotta meg a különleges állatról készült videót. A furcsa halakat ritkán látni élve, ezért rengeteg a kérdés életmódjukkal kapcsolatban.
#FreshFromTheDeep: A whalefish was spotted last week with ROV Doc Ricketts!
This whalefish (order Cetomimiformes) was encountered by @beroe‘s team on their R/V Western Flyer expedition 2,013 meters deep offshore of Monterey Bay. pic.twitter.com/vm7rtbJLwE
— MBARI (@MBARI_News) August 6, 2021
A Cetomimiformes rend első képviselőjét 1895-ben figyelték meg.
A halak pikkelytelen, hosszú farkú, hatalmas szájú lárvaként kezdik, ez a „szalagfarkú” állapot. Ilyenkor az óceán felszínéhez közel élnek, ezt a szakaszt követően pedig nemtől függően más-más formát vesznek fel.
Ha a példány hím, „nagyorrú” alakot ölt: megjelennek rajta a pikkelyek, szája teljesen összezsugorodik, orra megdagad. Felnőttként már nem táplálkozik többet, így belei, nyelőcsöve és a gyomra felszívódik. Mellüregében a helyet nemi szervei és hatalmas, az energia tárolására alkalmas mája veszi át. Átalakulása előtt az egyed még rengeteg táplálékot vesz magához.
A nőstények esetében a változások nem ilyen szembetűnőek. Testük megnő, és egy miniatűr sziláscethez hasonló formát vesz fel, oldalukon pedig víznyomásészlelő vonalak fejlődnek, melyek a sötétben való tájékozódást segítik. Egyes fajoknál a nőstények élénk narancs vagy vörös színt öltenek. Ebben az állapotban a példányokat „bálnahalaknak” nevezik.
A kifejlett hímek és nőstények 1500-2000 méteres mélységben élnek, egyes kutatók szerint 3500 méteren is előfordulnak. A Cetomimiformes rendben megfigyelhető extrém átalakulások szokatlanak a gerincesek körében, éppen ezért csak 2009-ben, egy genetikai elemzés révén sikerült végleg igazolni, hogy a vizsgált szalagfarkúak, nagyorrúak és bálnahalak egyetlen fajhoz tartoznak. A szakértők úgy vélik, hogy számos további faj vár felfedezésre a tengerek mélyén.