Az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal (NOAA) adatai alapján újabb veszélyes mérföldkőhöz érkezett a légkör szén-dioxid-szint májusban – írja az MTI. A hónapban a koncentráció 50 százalékkal volt magasabb, mint az iparosodás kezdetén, a növekedés aránya pedig nagyobb volt, mint valaha. A tízéves átlagos növekedési ráta szintén rekordot döntött, jelenleg eléri a 2,4 ppm-et évente.
Pieter Tans, a NOAA klímakutatója szerint a légkör szén-dioxid-koncentrációja májusban 419,19 ppm volt, ami 1,82 ppm-mel magasabb az előző év azonos időszakához képest, és 50 százalékkal magasabb, mint az iparosodás kora előtti stabil 280 ppm. A szén-dioxid szintje májusban éri el éves csúcspontját az északi féltekén, még azelőtt, hogy a virágok, levelek, magvak és hajtások magukba szívnák az üvegházgáz egy részét.
Natalie Mahowald, a Cornell Egyetem munkatársa szerint az 50 százalékkal magasabb koncentráció egy új szintet jelent, ami nem jó jel.
Ha el akarjuk kerülni a klímaváltozás legrosszabb következményeit, jóval keményebben kell dolgoznunk azért, hogy csökkentsük a szén-dioxid-kibocsátást
– tette hozzá a szakember.
Számtalan tanulmány kimutatta, hogy az éghajlatváltozás több mint egyszerű hőmérsékletemelkedés. A globális felmelegedés miatt szélsőségesebbé válik az időjárás, gyakoribbak lesznek az erdő- és bozóttüzek, illetve a szárazságok, emelkedik az óceánok vízszintje, vizük pedig savasodik. Az emberek egészségére is hatással van, több a hőség okozta elhalálozás, nő a pollenek okozta megbetegedések száma.
Ralph Keeling, a Scripps Óceánkutató Intézet geokémikusa szerint a légköri szén-dioxid-koncentráció megugrása nem jelent rekordot, főként a La Nina jelenség miatt, amely ideiglenesen lehűti a Csendes-óceán vizét. A kutató apja volt az, aki elkezdte megfigyelni 1958-ban a szén-dioxid-szintet a hawaii Mauna Loa tetejéről, és kidolgozta a híres Keeling-görbét. A Scripps Óceánkutató Intézet kissé másképp számítja a koncentrációt, adataik alapján az érték a májusi csúcskor 418,9 ppm volt.
Bár a pandémia során a járványügyi korlátozások miatt mérséklődött az emberi tevékenység, ez nem volt elég ahhoz, hogy jelentős hatással legyen a szén-dioxid-kibocsátásra. Az üvegházgáz mintegy ezer évig vagy tovább marad a levegőben, így az emisszióban bekövetkező éves változásnak nincs komoly hatása.
