A sport nem ereszt, ma is utánam nyúl, örömöt tartogat.
Még a Covid előtt beválasztottak valahol külföldön a „Halhatatlan sportolók” közé, pedig immár negyvenhat éve, hogy abbahagytam a versenyzést. Utazás, ünnepség, dínomdánom, de jó! Boldog voltam, csakhogy kitört a járvány, s értesítettek, halasztódik az esemény.
Meglepetésemre néhány hete csomagot kaptam, benne az érem, a kitűző, a diploma, valamint egy szívhez szóló levél.
Mivel rendmániás vagyok (édesanyám nevelte belém), az érmet behelyeztem a vitrinbe, a diplomát pedig a többi ilyes dokumentum mellé az erre kijelölt dobozba. Utóbbihoz létrára kellett másznom, óvatosan, hiszen a csípőműtétem után a lelkemre kötötték az orvosok: bármit csinálhatok, csak el, illetve le ne essek, mert ha eltöröm a protézist, az nagy baj.
Szóval szépen felóvatoskodom magam a szobalétra tetejére, lecsücsülök a platóra, s nyitom az emlékekkel teli dobozt.
A stósz csúcsán egy FTC emblémával díszített tartó, rajta cím:
Felkészülési megbízás az olimpiára
1971-es darab, mégis hordoz aktualitást, hiszen nagy kérdés, idén megtartják-e a tavalyra tervezett olimpiát, s ha igen – most erre mutatkozik nagyobb esély – akkor milyen körülmények között.
Az olimpia a sportolók legnagyobb megmérettetése, annak idején vele keltem és feküdtem, ábrándoztam, és megtettem mindent a remélt sikerért.
Íme a szöveg:
A Ferencvárosi Torna Club Elnöksége a szakosztály vezetőségének és vezetőedzőjének javaslatára elfogadta, és Ön, GYARMATI ANDREA, mint az úszószakosztály versenyzője az 1972. évi müncheni olimpiára készülő FTC olimpiai keret tagja lett. Ezt a megtiszteltetést sportemberhez méltó magatartásával, eddig végzett kiemelkedő munkájával, eredményeivel vívta ki.
Szuper!
A folytatás sem kiscsoportos:
A müncheni olimpiára való kiküldetésig kemény, következetes munkát, teljesítményt, sportmunkához alkalmazkodó életmódot vár el Öntől az FTC Elnöksége.
Stimmel, a családom, az egész ország és én is pont ezt vártam el magamtól.
Tovább is van:
Klubunk az Ön sportszakmai fejlődéséhez, az olimpiai kiküldetés elnyerése érdekében a szükséges feltételeket biztosítja: erkölcsi támogatást, megfelelő sportfelszerelést, a hazai és külföldi versenyzés lehetőségét, adott esetben edzőtáborozást. Cserébe elvárjuk Öntől: életkörülményei ne zavarják a felkészülést, magatartása a munkahelyén, iskolában, családban, edzéseken, közéletben legyen példamutató, kötelezően tartsa be egyesületi, illetve válogatott edzőjének utasításait, edzéseken valamint a hazai és külföldi versenyeken egyaránt. Ha a felkészülési időszakban vét az egyesület alapszabálya és a megbízás ellen, abban az esetben az olimpiai felkészülésből kizárjuk. Kívánjuk, hogy becsületes munkájával érdemelje ki hazánk képviseletét a müncheni olimpián.
Ülök a létra tetején, és azon gondolkodom, ma is életszerű lenne-e egy ilyen fogadalom.
Vajon manapság biztosítható egy sportoló felkészülése és a munkájához szükséges nyugalom?
Lehet, szabad-e a sportra koncentrálni, elhivatottan készülni, amikor embereket ragad el a vírus?
Aztán arra jutok, hogy:
- a sport biztos kapaszkodó. a sportoló számára épp úgy, mint a szurkolónak, aki örömre szomjazik;
- az legyen a legnagyobb gondunk, hogy hány olimpiát nyerünk, mert az azt jelentené, túl vagyunk a nehezén.
És óvatosan lecurikkolok a létráról.
