Kultúra ismeretlen budapest

Nem csak az épületbontások, de a jellegtelen ráépítések is rombolják Budapest utcaképét

Ivándi-Szabó Balázs / 24.hu
Ivándi-Szabó Balázs / 24.hu
Az Október huszonharmadika utcában a környék egyetlen, egyedi építészeti értéket képviselő épülete esik át gyökeres átalakuláson.

A mai Budapest képét nem csak az értékes épületállomány lassú eltűnése, a sokszor fantáziátlan lakó- és irodaházak megjelenése, de az elszaporodó tetőtérbeépítések illetve emeletráépítések is jócskán megváltoztatják. Ezek néhány példáját két évvel ezelőtt hosszú cikkben mutattuk be, a hasonló projektek azonban azóta sem tűntek el, sőt, a koronavírus-járvány kezdete óta néhány félbehagyott projekt is újult erőre kapott.

Ilyen az Újbuda-központ metróállomás felett az elmúlt tíz évben – az Allee bevásárlóközpontnak (2007-2009), az 1977-ben átadott elődje részeit hasznosító Fehérvári úti Vásárcsarnoknak (2008) köszönhetően – újra nyüzsgő hellyé vált kereszteződéstől néhány lépésnyire álló Október huszonharmadika utca 17. esete is – az 1942-ben született, hullámzó homlokzatú társasház öt évvel ezelőtt kapott zöld utat a teljes karaktere elvesztésével járó bővítés felé, a munkák azonban az építés korai szakaszában megálltak, és csak hosszú szünet után indultak újra.

A második világháborút megelőző, illetve azt követő években életre hívott tömb többi tagja jóval jellegtelenebbek és egyszerűbbek a cikkünkben tárgyalt lakóháznál, így elmondhatjuk, hogy az épületcsoport egyetlen kiemelkedő tagjának arcát sikerül éppen gyökeresen megváltoztatni, mégpedig nem is akárhogyan:

a legegyszerűbb eszközökkel, egy pillanatra sem megpróbálva alkalmazkodni a lendületes főhomlokzathoz, sőt, az egyszerű üvegpanelekkel örökre elvéve azt a vonzerőt, ami eddig az épület sajátja volt.

A főhomlokzat átalakulása.
Kolba és Társai Építészstúdió Kft. A főhomlokzat átalakulása – balra a 2016-os állapotok, jobbra pedig a látványterv

Egyértelműnek látszik, hogy a befektető és a tervező a nagy üvegfelületekkel a luxuskategóriába kívánja pozicionálni az új otthonokat, ennek akadályát azonban

nemcsak az utcakép jelenlegi állapota, hanem maguk az ötlettelen, üvegháznak is beillő panelek jelentik.

Az épület előtti járdán végigsétálva a bővítés ugyan láthatatlan, a bevásárlóközpont és a vásárcsarnok felől nézve azonban leginkább olyan képet nyújt, mintha a lakók növénytermesztéssel próbálnának meg részlegesen önellátóvá válni.

A ház hátsó homlokzata, a Baranyai tér felől – balra az építés megkezdése előtti állapotok, jobbra pedig a látványterv
Kolba és Társai Építészstúdió Kft. A ház hátsó homlokzata, a Baranyai tér felől – balra az építés megkezdése előtti állapotok, jobbra pedig a látványterv

A házra igazi ékszerdobozként, sőt, erkélyei miatt Budapesten egyedülállóként – ez tévedés, hiszen a városban állnak még hasonló, egykorú társai – hivatkozó Kolba és Társai Építészstúdió által jegyzett tervek 2016 őszén, egy, az I. kerületi Kormányhivatalnál lefolytatott engedélyezési eljárás végén kaptak zöld utat a megvalósulás felé.

Mindezt megelőzte azonban a XI. kerületi Önkormányzat Építészeti-műszaki Tervtanácsának pozitív kicsengésű településképi véleménye.

A tanács három alkalommal tárgyalta az ügyet: az első két alkalommal nem javasolták az engedélyezést, harmadszorra azonban – a homlokzat képének újbóli benyújtása után – végül jóváhagyták a terveket.

A munkák 2017-ben megkezdődtek, egy idő után azonban mindenféle látható előjel nélkül leálltak. Az építési engedély hatályát végül 2018 és 2019 nyarán is sikeresen meghosszabbították, sőt, másfél évvel ezelőtt új engedélyezési eljárás is indult a Kormányhivatalánál.

Az építési ügyekről számot adó ÉTDR szerint ez a 2019 decemberében zöld utat kapott kérés a meglévő felvonó meghosszabbítását, átalakítását, illetve a korábbi engedély módosítását foglalta magában, így a munkák hosszú kihagyás után, némi áttervezést követően folytatódhattak.

Állásukról 2020 októberében az építésziroda vezetője, Kolba Mihály a cég Facebook-oldalán, fotókkal számolt be. Itt jól látszott, hogy az még távol állnak a befejezéstől, annak ellenére, hogy a projekt oldalán a cég 2018-at jelölt meg a munkák befejezésének éveként.

Az átadás időpontja persze teljesen mellékes, hiszen a lényeges kérdésen mindez nem változtat:

miért kaphattak engedélyt a ház homlokzati arányait, és távlati képét teljesen átformáló tervek?

A Baranyai tér felé jóval szürkébb arccal néző épület 1948 óta megszakítás nélkül társasház státuszt élvez, így a két új lakószint megjelenését nyilvánvalóan maguk a lakók is támogatták.

Döntésük nem példa nélküli, hiszen a budapesti épületállomány jó része az elmúlt évtizedekben nem kapott teljes, átfogó felújítást, így az ingatlanbefektetők legtöbbször a teljes ház épület külső és belső felújítását vállalják – cserébe azért, hogy zöld utat kapjanak a bővítések. (Az elmúlt években számos és rossz példát is láthattunk erre, de sajnos a kevésbé szerencsés megoldások vannak túlsúlyban.)

A terveknek ezután az önkormányzatnál is zöld utat kellett kapnia, ennek pedig semmiféle akadálya sem volt, hiszen a közvetlen szomszédainál némiképp alacsonyabb Október huszonharmadika utca 17. a döntés idején sem élvezett műemléki védettséget, sőt, a ráépítéssel együtt sem kívánt tovább nyújtózni, mint a tömbre vonatkozó, kerületileg szabályzott maximális beépítési magasság.

Háztörténet

Az Asztalos László és birtoktársai megrendelésére, Kudelka György (1908–1964) és Simó Gábor (1908-1944, 1935-ig édesapja, Schöntheil Richárd vezetéknevét viselte) tervasztalán született, 1942-ben átadott ötemeletes ház képét hetvenöt éven át az emeletenként két-két félköríves, műkővel borított terasz, illetve az ezek közti, szintén ívelt falú homlokzatrész uralta, a környék legmozgalmasabb arcú tagjává téve a minden szinten három otthont rejtő épületet, ahol még a konyhákból áradó illatok a szomszédokhoz való átjutásának megakadályozására is gondoltak:

„Az utcai garzonlakások előszobáit főzőfülkének használni nem szabad, mert a lépcsőházba tóduló konyhagőz és szag az összes lakók érdekét sértené” – olvasható az 1941 májusában kelt építési engedélyben

A II-V. emeleten lévő otthonok közül kilencben okozott károkat a háború. Ezeket a gondokat 1947-1948-ban Fenyves Zoltán tervei szerint orvosolták, mikor a tulajdonjogokat meglepő módon már nem Asztalos, hanem az építész, Kudelka György és birtoktársai gyakorolták.

Az épület történetét felderítő Mesélő Házak szerint a belső tér is megtartotta az eredeti képét. így a mellékhelyiségek márványmozaik burkolata, a tölgyfaparketta, a modern, süllyesztett fürdőkád, a jó eséllyel a zuglói Zsolnay-gyárban készült mosdók is túlélték a háborút. Egy részük remélhetőleg ma is szolgálja a lakókat.

A hatályos törvények szerint nem volt tehát gátja a bővítésnek, a kerületi főépítész – ezt a posztot akkor a MOL Campus 120 méteres tornyának még magasabbra építéséért kardoskodó Takács Viktor töltötte be – által vezetett Építészeti-Műszaki tervtanácsnak azonban  le kellett folytatnia egy településképi véleményezési eljárást, aminek legfőbb feladata a leadott tervrajzok bírálata volt. A beruházás a fentebb említett nehézségek után azonban végül átjutott a kerületen, majd jogerős építési engedélyt kapott, így az idén talán már az első új lakók is az új szinteken karácsonyozhatnak majd.

Galéria Az Október 23. utca 17. építés alatt álló bővítése a főhomlokzat felől
Ivándi-Szabó Balázs / 24.hu
A tömb egyetlen egyedi arcú lakóháza válik az ingatlanfejlesztés és a rossz tervek áldozatává. Fotóinkon a 2021. január 27-i állapotok láthatók.

 

Az Október huszonharmadika utca 17. esete kitűnő példa arra, hogy ötlet, vagy akarat híján egy kitűnő helyen – több fontos tömegközlekedési útvonal, illetve szolgáltatóegységek tucatjai mellett – fekvő épületet is pillanatok alatt jellegtelenné lehet tenni, pedig a kortárs építészek kezében számtalan eszköz létezik arra, hogy egy, már álló épületet úgy bővítsenek, hogy az szervesen elkülönüljön az eredetitől, vagy épp adaptálja az abban használt formákat és megoldásokat.

A tervezők saját bevallásuk szerint nem kívántak konkurálni a Budapest ostroma után eredeti állapotába visszaállított ház utca felől látható hullámaival, hiszen – amint ezt egy, a saját oldalukon lévő beszélgetésben írják – abból „nagy káosz, kavarodás” lett volna. Hozzáteszik azonban, hogy az üvegfalaknak köszönhetően gyönyörű kilátást élvezhetnek majd a VI. emeleti teraszon, vagy a homlokzat síkjától hátrahúzott VII. emeleti bővítmény üvegfalán kitekintve.

Kilátás a bevásárlóközpontra, a tömegközlekedés és az autók zajától nyüzsgő Október huszonharmadika utcára, és az iskolaudvarra
Google Street View Kilátás a bevásárlóközpontra, a tömegközlekedés és az autók zajától nyüzsgő Október huszonharmadika utcára, és az iskolaudvarra

Az iroda a Baranyai tér felé néző, jóval szürkébb homlokzatot érintő, még szervetlenebb ráépítést is röviden bemutatja: az egy általános iskola fákkal körülvett udvara, illetve egy futballpálya felé néző „ritmikusan kialakított teraszok […] megkoronázzák, díszítik az amúgy gyenge építészeti színvonalú, meglévő hátsó homlokzatunkat” – olvasható az oldalukon.

A tervekkel, a munkák leállásával, illetve az építési munkálatok okozta esetleges károkkal kapcsolatos kérdéseinket a Budapest Főváros Kormányhivatala Dél-Budai Építésügyi és Építésfelügyeleti Osztályának is feltettük, ők azonban válaszukban kifejtették: azok nem számítanak közérdekű adatnak, így a kért információkat nem adhatják ki.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik