Meghan Markle-nek a New York Times hasábjain jelent meg egy esszéje arról, hogy júliusban volt egy vetélése. Ahogy fogalmaz az írásban, épp fiát, Archie Harrisont tette tisztába, mikor a baj történt.
Átlagos júliusi nap volt: reggelit készítettem, megetettem a kutyákat, bevettem a vitaminokat, eltűnt zoknikat kerestem, asztal alá hulló zsírkrétákat gyűjtöttem össze. A hajam lófarokba kötöttem, mielőtt tisztába tettem a fiamat. Ekkor a földre rogytam. Altatót énekeltem Archie-nak, hogy mindketten megnyugodjunk. De tudtam, ahogy első szülött fiamat magamhoz ölelem, a másodikat épp elveszítem.
Mint mesélte, pár órával később a kórházi ágyban feküdt, azt látva, hogy férje, Harry herceg összetört szívvel szorongatja kezeit, így öntve lelket feleségébe. Ahogy írja, a cikket mostanra, hálaadásra időzítette, nem véletlenül.
Egy gyermek elvesztése felfoghatatlan tragédiát hordoz. Sokan megtapasztalják ezt, mégsem beszélnek róla. Ez az év sokunknak rengeteg törésponttal járt. Most hálaadáskor tegyük azt, hogy megkérdezzük másoktól: és te jól vagy?
