Sport

Sárban meg kanyarban erős a drótparipára született lány

Él köztünk egy 19 éves lány, aki kerékpáron ülve – olykor azt a vállára kapva és futva – ér el egyre szebb eredményeket. Elsőéves versenyzőként februárban ezüstérmet szerzett a cyclocross, majd októberben a mountain bike világbajnokságon. Az évet nemrég a hollandiai 's-Hertogenbosch-ban egy újabb terepkerékpáros Európa-bajnoki ezüsttel koronázta meg. Interjú a tokiói pontszerzésről álmodó Vas Kata Blankával, aki országúton is a legjobbak közé tartozik.

Mit lehet abban szeretni, amikor felismerhetetlenségig sárosan ér be a célba?

Az kevésbé happy, amikor nyakig sárosan gurulok le a pályáról. De képzeljen el egy olyan versenyformát, amelyiknél azt sem tudni a rajt pillanatában, pontosan mekkora lesz a táv, hány kört kell megtenni. Csak azt tudod, hogy minimum 45, maximum 55 percig tart a verseny, és az első kör tapasztalata, ideje alapján jelzik a bírók, mennyi van még hátra. A pályán hol betonon, hol erdei ösvényen kanyarogva kell tekerni, vagy éppen száz méteren keresztül mély homokban, ahol lehetetlen két keréken haladni, ezért muszáj lepattanni, vállra kapni a kerékpárodat és futva haladni tovább. Olykor a beiktatott lépcsők és a durván meredek bukkanók alkalmával is ugyanezt kell tenni. Egyik szakaszon száraz a talaj, máshol meg kerékagyig sárban csúszkál a bringa, amihez komoly technikai tudás, egyensúlyérzék kell. Igazi kihívás ez!

Fotó: MTI / EPA / Keystone / Gian Ehrenzeller

Nemcsak cyclocrossban és mountain bike-ban, de országúton is sikeres, hiszen idén nyáron Spanyolországban egy erősnek mondható országúti felnőtt mezőnyben ért 15. helyen célba. A három szakág közül melyik a kedvence?

Országúton edzek a legtöbbet, a mountain bike a kedvencem. De immár talán kijelenthető, hogy

pont ahhoz a cyclocrosshoz van a legnagyobb tehetségem, amit eleinte egyáltalán nem szerettem.

Kezdetben csak apukám erőltette, elvitt versenyekre, de pont a kitartása vezetett odáig, hogy ma már egy belga profi csapat, a Doltcini-Van Eyck Proximus tagja lehetek.

Édesapja is versenyszerűen kerékpározott?

Csak hobbiból, de indult maratoni versenyeken. Ennek köszönhetően szinte kerékpárra születtem, és már háromévesen versenyeztem.

Elnézve a cyclocross Európa-bajnokságának összefoglaló videóját, elsőéves U23-asként szemmel láthatóan törékenynek tűnik a vetélytársai többsége mellett.

A 163 centimhez és 49 kilómhoz képest tényleg robosztusabb alkatúak az ellenfeleim.

A végül harmadik helyezett holland csaj majd két fejjel magasabb, de például, aki nyert, alig nagyobb nálam. Nem feltétlenül az erő dönt.

Ha saras a pálya, persze van szerepe, de a technika fontos, azzal lehet kompenzálni a nyers erőt, a kanyarokban különösen.

Nemrég a hollandiai ‘s-Hertogenbosch-ban hogyan sikerült megelőzni az idősebb, rutinosabb ellenfeleit?

A rajtom jól sikerült, második helyen jöttem ki belőle, de utána gyorsan visszacsúsztam a 4. helyre. Nem voltam eléggé agresszív. Az első kör homokos részén többen is elfutottak mellettem, mert az nekem nem megy, így még hátrébb, a 9. helyre estem. Innen jöttem fel szépen lassan, körről körre.

Mihez kell az agresszió?

Az elején minden helyért megy a küzdelem, lökdösődés. Ki is löktek egy kanyarban. Még rutint kell szerezzek, mert idén ebben a szakágban csak a második versenyem volt az Eb.

Alkatából kifolyólag épp azt gondolná az ember, a futás – pláne homokban vagy lépcsőn fel – jobban megy, ezért épphogy előny.

Eddig nem edzettem futásra, csak most kezdtem el, meg a 49 kilómmal a bringát is cipelnem kell. Ezért az első körökben, amikor a többiek erőből megoldják, nekem mindez hátrány. Az Eb-n végül öt kört, összesen 14,2 kilométert – ezt is csak az okosórám alapján tudom – mentünk, így a verseny előrehaladtával, amikor a többiek már fáradtak, visszahoztam rajtuk a lemaradásomat.

Mi az erőssége?

A kanyarokban és sárban – ilyen pályaszakasz most nem volt – vagyok erős. Ezúttal is az erdős, fák között kanyargós részen tudtam feljönni. A hirtelen épített meredek bukkanókat is jobban veszem az átlagnál, mert ezekre mindig lendületből fel tudok menni, miközben mások már az elején is mérlegelik, hogy leszálljanak a bringáról, vagy sem.

Fotó: MTI / EPA / Keystone / Gian Ehrenzeller

19 éves, most fog érettségizni. Eközben egy belga csapat profija. Ez azt is jelenti, hogy ifjú nőként már a kerékpározásból él?

A belga országúti és cyclocross klubom állja a fizetésemet, az utazásaimat a versenyekre. Egy osztrák sportbolttól kapom a kerékpárokat. Mountiban a Mountain Bike Sopron csapat tagja vagyok.

Hogy tanul mindemellett?

Kiskunlacházán lakunk, és a Budapest Baptista Sportgimnázium tanulója vagyok. A koronavírusnak nem, de a távoktatásnak kifejezetten örülök. Tavasztól őszig mountiban és országúton versenyzek, a november–február a cyclocross-időszak. Egymást követik a versenyek, az utazások, olykor több hétig vagyok külföldön, ezért gyakran kimaradtam a suliból. Így viszont bárhonnan tudom követni az oktatást.

Mi a távlati célja?

Mountiban szeretnék kijutni a tokiói olimpiára. Az idei elit országos bajnokságot megnyertem, és jövőre lesz még egy válogató világkupa-verseny. Ott eldől, hogy sikerül-e a legjobb magyarnak lennem.

Tegyük fel, hogy kijut, és olimpia is lesz 2021-ben. Az októberi U23-as vb 2. helyezése alapján mi lehet a reális elvárás Tokióban?

Leogangban korosztályos vb-ezüstöt nyertem, míg az olimpia elit-, azaz felnőttverseny. Ezért nem tudom, mire lehet az elég az olimpián. De egy top tízes, netán pontszerző eredmény azért felbukkan az álmaimban.

Kiemelt kép: MTI / EPA / Keystone / Gian Ehrenzeller

Ajánlott videó

Olvasói sztorik