Karl Marxot 1883. március 17-én temették el a londoni Highgate temető egyik félreeső parcellájában. A szertartáson mindössze 11 gyászoló jelent meg. Búcsúbeszédében Engels a világ legtöbbet rágalmazott és leggyűlöltebb emberének nevezte barátját, egyúttal megjósolta: neve és életműve fennmarad az idők folyamán. A harcostárs jövendölése helytállónak bizonyult. Merthogy Marx a filozófus, történész, közgazdász és forradalmár személyét sokan a mennybe menesztették, nézeteit a bölcsesség örök forrásának tekintették, míg mások a kommunizmusnak, a marxizmus nevében elkövetett minden bűnéért, a gulágjáért is őt tették felelőssé. Ámbár akárhogyan is vélekednek manapság a nagyszakállú prófétáról, akit barátai Mórnak neveztek, aligha tagadható, hogy Marx korunk egyik legnagyobb hatású társadalomtudósa. E „bukott ideológus” és „avítt nézeteket hirdető forradalmár” – akár bevalljuk, akár tagadjuk – sokat tett azért, hogy megismerjük a kapitalizmus mozgástörvényeit, a tőkés gazdaság működésrendjét.
Mindeközben nagyon kevés szó esik magáról Marxról, a hús-vér emberről, aki sem szent, sem sátán nem volt. Ezt a nagy gondolkodót, valamint odaadó férjet és családapát – aki teherbe ejtette házvezetőnőjét, imádta a jóféle italokat és a vicceket – festi le Francis Wheen éles szemű angol író, újságíró szerfelett érdekes, izgalmas és szórakoztató Marx-életrajzában. A szerző hősét megszabadítani kívánja a mítoszoktól, tévhitektől éppúgy, mint az ócsárlástól vagy a túlbecsüléstől. Bemutatja: hogyan teltek Marx napjai, milyen viszontagságok közepette készültek könyvei és hogyan fogadták azokat.
Első nagy visszhangot kiváltó műve az 1848-ban kiadott A Kommunista Párt kiáltványa az emberiség történetének talán legolvasottabb röpiratának nevezhető. Egyébiránt Heller Farkas kitűnő magyar polgári közgazdász a világ legjobb pamfletjének tartotta. Az első mondatra még emlékezhetnek néhányan: Kísértet járja be Európát – a kommunizmus kísértete. És a befejezésre: Világ proletárjai, egyesüljetek! Akárhogyan is értékeljük ma e röpiratot, kimondható: hatása nem törölhető ki a történelemből. Hasonlóképpen vagyunk Marx főművével, A tőkével is, amelyen húsz évig dolgozott a British Múzeum olvasótermében. A fogadatásról azonban sohasem voltak illúziói: „A tőke még a megírása közben elfüstölt szivarjaim árát sem fogja visszahozni” – mondta. Igaza volt, hiszen Harold Wilson munkáspárti brit miniszterelnök éppen a nagy mű megjelenésének századik évfordulóján azzal kérkedett, hogy ő sohasem olvasta a Capitalt, csak a második oldalig jutott el. Népszerűségét (vagy népszerűtlenségét) Marx saját korában alkalmasint annak köszönhette, hogy 1865-ben ő lett az Internacionálé vezetője. A hatóság ezt persze nem honorálta. Amikor több mint két évtizedes angliai tartózkodása után honosítását kérte, elutasították. A Scotland Yard nemrégiben előkerült aktájában olvasható: „Karl Marx notórius német agitátor, a kommunista elvek védelmezője, aki Saját Királya és Hazája iránt sem mutat hűséget.” Egy angol főrend, aki merő kíváncsiságból meghívta ebédre „a vörös terrorista doktort”, kissé kedvezőbben vélekedett róla. Imígyen: „Egyáltalán nem tűnik afféle csecsemőgyilkos szörnyetegnek, mint amilyennek rendőrségünk lefesti. Beszéde tájékozott, sőt művelt emberre vall, finoman adagolja száraz hu-morát.”
Végül is Marx halála abban az országban, ahol 65 évének több mint felét töltötte, jószerivel észrevétlen maradt. Végrendelet nélkül, hontalanul távozott az élők sorából. Hátrahagyott földi javait 250 fontra becsülték… A próféták bizony ritkán gyűjtenek vagyont.
Francis Wheen: Karl Marx 364 oldal • Napvilág Kiadó, 2004. • Ára: 2900 forint
