Újlipótváros szinte város a városban, hiszen a századfordulón még gyárakkal és malmokkal pöttyözött, sőt, nyomortelepet (Suhajda-telep) is rejtő egykori munkáskerület képe jórészt egységes, utcáit pedig a Bauhaus iskola ihlette két világháború közti modern, illetve a szecesszió csodás példái szegélyezik.
Az épületek állapota a főváros más lakóházaihoz hasonlóan itt is felemás, a szocializmus évtizedei alatt végzett karbantartások pedig sokszor megváltoztatták a képüket, így minden, az eredeti állapot visszaállítására való törekvés fontos és dícsérendő, sőt, nyilvánvalóan segíti az itthon kevésbé szeretett modern széles rétegekkel való megkedveltetését.
Épp ezért örvendetes fordulat, ami a Szent István park közelében álló Pozsonyi út 44-46-al történt, hiszen a korszak legelismertebb hazai kutatójának, az Ybl-díjas Ferkai Andrásnak köszönhetően megújult épület mindkét homlokzata visszanyerte a régi képét, örökre száműzve a magyar házak tömegét elcsúfító, koszgyűjtő kőporos vakolatot, valamint a zöld színt (erről korábbi képek itt, a Budapest100 oldalán láthatók), ami sosem volt az épület sajátja.
A Málnai Béla tervei szerint 1936-ban született bérház az eredetinél csak egy árnyalatnyival világosabb lilás-szürke, apró gyöngykavicsos homlokzatot kapott – írja Ferkai a Facebookon, ahol további változásokról is beszámolt:
Az eredeti mintájára újragyártották a Pozsonyi úti bejárati kaput, metszett üvegekkel, a TV képernyőre emlékeztető felülvilágítóban homokfúvott üveggel. Az udvari csőkorlátok visszakapták grafitszürke színüket, a lépcsőházi üvegfalak fémszerkezete, a korlátok és rácsok pedig csontfehér színüket.
Az épp száztizenkilenc éve, 1891. június 9-én alakult, a tízes évek derekára az ország legnagyobb bányavállalatává Magyar Általános Kőszénbánya (MÁK) Rt. Nyugdíjintézetének bérházaként született szimmetrikus épület lakásai változatos méretűek: a földszinten hat, az első emeleten hét, a felsőbb szinteken pedig újra csak hat otthon kapott helyet, terasz vagy erkély pedig mindegyikükhöz kapcsolódik.
A Pozsonyi út felé franciaudvarral néző ház építésze is szót érdemel: Málnai (Manheimer) Béla (1878-1941) nem csak építészként, de díszlettervezőként is jelentős volt, habár nevét leginkább az épületek iránt rajongók ismerik.
Pályája első szakaszában Haasz Gyulával (1877-1951) nyitott közös irodát – itt születtek meg többek közt a Cseh-Magyar Iparbank a modern építészet hazai alapkövének tartott iroda- és lakóházának tervei (ezt korábban hosszú cikkben mutattuk be) –, de ő álmodta meg a szintén a MÁK számára tervezett Kossuth tér 13-15. számú épületet (1927) is, ami a fent bemutatott munkájával ellentétben nem a modern, hanem a historizmus fontos példája.
A teljes képsorozat – köztük belső fotókkal – itt érhető el:
Kiemelt kép: Google Street View
