Ismeretlen Budapest címet viselő, immár közel kilencven epizódot magába foglaló építészeti sorozatunkban eddig főként a város gerincét adó utcákhoz közeli rejtett csodákat mutattuk be (az eddig megjelent cikkeket itt térképes formában is böngészheti), a következő hetekben azonban kevésbé központi utcákra és területekre irányítjuk a figyelmet.
Ma Újlipótváros egy ritkán járt utcájába látogatunk el, hogy megnézzük a város egyik legszebb kapuját, ami előtt állva egy pillanatra akár még Erdélyben is érezhetjük magunkat.
Az egykor kisebb-nagyobb gyárakkal, gépjavítókkal és malmokkal tömött területet az első tervekkel ellentétben mégsem hajózható csatornaként megvalósult Nagykörút épületeinek megjelenésekor, a századforduló utáni években kezdtek megjelenni a kisebb-nagyobb bérházak, de a sűrű beépítésű városrész a húszas, illetve harmincas években vált csak igazán azzá az Art Deco-, illetve Bauhaus-közeli modernista épületekkel teli területté, ahogyan azt ma ismerjük.
Nemsokára ezek közül is bemutatjuk a legszebbeket, ma azonban a modern lakóparkokkal, harmincas évekbeli, visszafogott bérházakkal, illetve a szocializmus örökségével is bőven meghintett Kárpát és a zöldben induló Thurzó utcák sarkán álló, ötemeletes bérházhoz kalandozunk el.
Az első pillantásra teljesen átlagos, kőlapokkal borított ötemeletes ház ennél azonban jóval többet mutat, hiszen mindkét utcáról nyíló bejárata ugyanazokat a kivételesen szép, figurális vasmunkákat hordozza:
A Tömböly Dénes építőművész tervei szerint, Darvas Lajos építőmester irányításával a háborús évek alatt, 1941-1942-ben megszületett lakóház kapualjában állva ugyanis a magyar népviselet, a hagyományok, illetve a modernizmus különös találkozását figyelhetjük meg:
A Rehorek Margit által építtetett ház a második világháború éveiben aztán tucatnyi szomszédjával együtt a svéd nagykövetség védett házainak egyikeként szolgált, így védve meg az itt élő zsidókat az elhurcolástól.
Az államosítás évei óta eltelt hét évtizedben a ház látszólag megőrizte eredetiségét, két kapuja pedig ma is hiánytalanul fogadja a betérőket, békés, polgári bérházak helyett azonban már a szocializmus szörnyei veszik körbe:
Az építészről
A magyarországi evangélikusság kezdetei óta magukat lutheránusnak valló, a mai Vas megyéhez tartozó apró Csánigon élő család (nevük legkorábban egy 1633-as jegyzőkönyvben bukkan fel) gyermekeként 1898-ban született tervező, Tömböly Dénes az első világháborús harcterekről (egy tífuszt, valamint a tizedik isonzói csatát is átvészelve) több kitüntetéssel hazatérve a mai Budapesti Műszaki Egyetem elődjén, a József Műegyetemen folytatott építészeti tanulmányokat.
Tervezői karrierje mellett előbb az egyetemi ifjúság vezetőjeként (különös figyelmet szentelve a végzett ifjúság elhelyezkedési problémáinak, illetve a zsidó kérdés egyetemi vonatkozásainak), majd Sándy Gyula tanársegédjeként (1926-?), végül pedig adjunktusként (1938-1939) is tevékenykedett. 1939-ben a Magyar Élet Mozgalom, illetve a Nemzeti Egység Pártja egyesülésével Magyar Élet Pártja nevet felvett, kétharmados választási győzelmével új nevén is kormánypárttá vált, a második zsidótörvénnyel a magyar történelem egyik sötét foltját adó politikai erő képviselője lett, de építészeti karrierjét sem adta fel.
A Magyar Országgyűlési Almanach 1939-1944 így emlékszik meg erről:
A családfakutatók egyik Mekkájának számító WikiTree-n elérhető információk szerint a második világháború utolsó hónapjaiban a Wehrmacht segítségével Németországba menekült, poltikai pályája ezzel azonban nem ért véget, hiszen az 1947. augusztus 20-án a bajorországi Altöttingben az
Tömböly a kereskedelmi és közlekedésügyi miniszteri széket kapta – írja Nyári Gábor a Horthy-korszakot Kutatók Társaságának egyik tanulmányában.
Később hazatérés helyett azonban jó eséllyel Paraguayba emigrált (az ország fővárosában, Asunciónban 1995 óta Tömböly Dénesnek hívják a tiszteletbeli főkonzult), mivel az új magyar politikai rendszer pártja képviselőit és vezetőségi tagjait “internáltatta, B-listáztatta, műperekben elítélte, börtönbe záratta”, Bárdossy László volt miniszterelnököt pedig háborús bűnösnek nyilvánította, majd kivégezte – írja a Magyar Katolikus Lexikon.
Tömböly a hetvenes években hunyt el, művészete azonban máig még nem kutatott terület – épp ezért összes megvalósult művét, illetve kisebb-nagyobb sikereket elért pályamunkáját sem ismerjük.
