Közélet koronavírus

Hogyan működik a koronavírusteszt, és miért tesztelünk hirtelen 17 ezer embert?

A koronavírus nem pusztán világjárvány, de logisztikai és tesztelési válság is. A koronavírus-teszt alapvetően mindenhol egyforma, de az egyik alkotóeleme változhat, és sokszor ezen múlik a sikeressége.

A koronavírus megfékezésének – gyógyszer és vakcina híján – egyelőre két fő eszköze ismert: az egyik az elkülönítés, a másik a tesztelés. Az utóbbi segítségével tudhatjuk meg, hogy ki az, akit el kellene különíteni. A tömeges elkülönítés időszakát az elmúlt pár hétben megtapasztalhattuk Magyarországon. A hatósági karanténok elrendelése mellett minimálisra próbálták csökkenteni a társadalmi kapcsolatokat, az elmúlt heteket, aki tehette, otthon töltötte.

Mivel a vírust vizsgáló szakértők tapasztalata az, hogy az új koronavírus leginkább családokban és munkatársak kis csoportjaiban terjed, hatékony és gyors teszteléssel sok országban már az elején el lehetett különíteni azokat, akik megfertőződtek, és felderíteni, kikkel álltak kapcsolatban. Ha ez nem működik, vagy az országok vezetői túl lassan reagálnak, akkor kénytelenek a tömeges elkülönítés szabályain szigorítani, ami a kijárási tilalmak az itthoninál sokkal komolyabb változatait jelenti.

A vírus addig nem fog eltűnni, amíg nem sikerült vakcinát készíteni ellene. Mivel nem tudjuk, ez mikor történhet meg, valamilyen módon fenn kell tartani a társadalom működését. A társadalmi távolságtartás arra volt jó, hogy a terjedés korai szakaszában időt adjon az egészségügyi rendszereknek a felkészülésre, ugyanis a vírus fő fenyegetése az volt, hogy az ellátórendszerek rövid idő alatt túlságosan leterheltek lesznek, és sok olyan ember is meghal, aki megmenthető lett volna.

A társadalmi távolságtartásnak viszont komoly gazdasági (és mentális) hatásai vannak, amit mindenki tud, aki az elmúlt pár hetet otthon töltötte. Pont ezért lehet az általános kijárási tilalmakat követő fázis a tömeges vagy reprezentatív tesztelések időszaka.

Hogy megértsük, miért érdemes tesztelni, először azt kell megvizsgálni: pontosan mi is az a teszt, amivel azonosítani tudják az új koronavírust? Két fő típus létezik jelenleg.

  • Az egyik ilyen kizárólag a megbetegedés után működik, és azt mutatja meg, hogy a koronavírusos fertőzött vérében létrejött-e a vírus elleni antitest.
  • A másikat akkor is lehet használni, ha a fertőzött még beteg, illetve ha nincsenek tünetei. Ez azért is hasznos, mert az új koronavírus akkor is fertőz, amikor a betegek nem produkálnak tüneteket, sőt az esetek nagy része ilyen.

A pontos teszt

Az a teszt, ami arra használható, hogy kimutassa, éppen koronavírusos-e egy beteg, nem vérrel, hanem leginkább nyállal működik. A teszthez egy hosszú, speciálisan erre kifejlesztett ecsettel vagy a garat mélyéről, vagy az orrból vesznek mintát. Itt meg lehet nézni, mennyire kellemetlenül mélyre nyúlnak a mintáért az ember orrába.

Azért épp a garatból és az orr mélyéről, mert ezeken a helyeken szaporodik leginkább a vírus. A mintavétel pillanatokig tart csak, a tesztet ezután szobahőmérsékleten egy laboratóriumba szállítják, ahol úgynevezett reverz transzkriptáz–polimeráz-láncreakciót végeznek rajta. Ezt RT-PCR-nek vagy rövidebben PCR-tesztnek hívják.

Ez a teszt az egyik alapvető eleme a labormunkáknak, és annyira fontos felfedezés volt az 1980-as években, hogy Kary Mullins Nobel-díjat kapott érte. A lényege, hogy a vírus genomjának DNS-ét hűtési és fűtési ciklusokkal, valamint centrifugákkal sokszorosítják. Vannak vírusok, amelyeknek nem DNS-e, hanem RNS-e van, ezt úgy kell elképzelni, mintha a DNS-spirálnak csak az egyik fele lenne meg. Az új koronavírus, a COVID-19-et okozó SARS-CoV-2 is ilyen.

Sokszorosított DNS

Az RT-PCR-folyamatban létrehozott nagy mennyiségű DNS már elegendő ahhoz, hogy tesztekhez használják. Ezt a DNS-t később DNS-primerekhez kapcsolják, amelyek a DNS egy apró alkotóelemét adják. Ha a szervezetben nincs jelen a vírus DNS-e, akkor nem is képes kapcsolódni a hozzáadott vírus-DNS-primerhez, tehát negatív lesz.

A probléma, hogy ez a teszt ugyan rövid idő alatt elvégezhető, de rendkívül laborigényes. Mivel szinte mindenhol használják, rengeteg szakember ért hozzá, de még így is csak akkreditált laborokban lehet elvégezni. Ez pedig a félórás tesztelési időt 24 órára tudja feltornázni. A laboroknak ugyanis adott kapacitása van. Arról nem is beszélve, hogy a teszthez szükséges felszerelések, mint a hosszú ecset és a speciális folyadékok mint a reagensek, amik a DNS szétválasztásához szükségesek, fogyóeszközzé váltak. Mivel az egész folyamat egy óriási biológiai copy-paste, érthető, hogy sok eszközre van szükség hozzá.

Ezekből az eszközökből pedig nagyon kevesen táraztak be. Az egyik ok, amiért Dél-Korea már a vírus terjedésének az elején gyorsan tudott elkezdeni nagy mennyiségben embereket tesztelni, pont az volt, hogy amikor a közel-keleti légúti koronavírus, a MERS 2015-ben megjelent az országban, óriási készleteket halmoztak fel a tesztelésekhez szükséges hozzávalókból.

A különbség

Alapvetően tehát az országokban elvégzett tesztek mechanizmusában nincs különbség, ezért ez nem is indokolja, hogy miért tudnak valahol napi tízezret végezni, míg máshol csak pár százat. Az egyetlen fontos különbség a tesztek között, hogy a vírus genetikai kódjának melyik apró részét adják hozzá a PRC-folyamatban sokszorosított DNS-hez. És itt jön a képbe az, amiről korábban Orbán Viktor is beszélt: hogy azért nem tesztelünk többet, mert a teszt rengeteg fals pozitív eredményt ad.

Korábban volt egy olyan tanulmány, amely ezt mutatta ki, de úgy tűnik, hogy a PCR-tesztek csak akkor mutatnak sok téves eredményt, ha a teszteléshez használt primerek nem elég egyediek. A vírus genetikai kódjából olyan részletet is ki lehet venni, ami majdnem minden DNS-hez kapcsolódik, és olyat is, ami alig valamihez. Ha az orrból levett mintában nincs jelen a használt primer, akkor hibásan fog negatív eredményt mutatni, ha viszont túl átlagos a primer, akkor mindenképp kapcsolódni fog valamihez, tehát hibásan lesz pozitív.

Ennek ellenére a PCR-tesztet alapvetően szenzitívnek és specifikusnak tartják, ami azt jelenti, hogy nagy valószínűséggel nem fog sem fals negatívokat, sem fals pozitívokat mutatni. Nem feltétlenül igaz ez viszont a másik fontos teszttípusra.

A gyors verzió

Mostanában sokat emlegetjük a koronavírus-fertőzés kimutatására használt gyorsteszteket. A legtöbb nem állami tesztet ezekkel az eszközökkel végzik, és ilyenekből vásároltak be nagy mennyiségben az önkormányzatok is. Ezek máshogy működnek, mint a fent említett PCR.

A gyorstesztek vérből mutatják ki a koronavírus-fertőzést. Egészen pontosan azt mutatják meg, hogy a szervezetben jelen van-e két nagy antitest-csoport közül valamelyik. Ezek az antitestek alapvetően proteinek, amelyek a vírus hatására ellenreakcióként alakulnak ki a szervezetünkben. A tesztek apró lapocskák, amelyekre vért és reágenst csepegtetve megmutatják, hogy két nagy immunoglobin-, vagyis antitest-izotípus, az IgM vagy az IgG közül valamelyikhez kapcsolódnak-e a szervezetben található antitestek.

A teszt leginkább egy terhességi tesztre hasonlít. A vér és a reágens hozzáadása után a lapon megjelenik egy kontaktcsík, és ha a vérminta tartalmaz antianyagot, akkor egy másik csík is, valamelyik izotípusnál.

Pontatlan

A probléma az, hogy ezek a tesztek nem túl pontosak, főleg a PCR-tesztekhez képest. Ráadásul ha pontosak is, akkor sem mutatják ki a fertőzést a megjelenése utáni első hétben, mert ekkor még nem biztos, hogy a szervezet termelt ellenanyagokat. Hatalmas előny viszont, hogy ezek akár otthon is elvégezhető tesztek, és alig negyed óra alatt kimutatják, átesett-e már a fertőzésen a tesztelt alany.

Ugyanakkor gondot okoz, hogy a döbbenetes kereslet megteremtette a saját kínálatát, és iszonyatos mennyiségben áramolnak be az ismeretlen gyorstesztek a gazdaságba. Jelenleg még a gyorstesztgyártás vadnyugati fázisában vagyunk, kevésbé szabályozott, és ismeretlen pontosságú teszteket gyártanak a legtöbben. Valószínű, hogy később ezek a tesztek pontosabbak is lesznek majd, de egyelőre azon van a hangsúly, hogy minél olcsóbban és nagyobb mennyiségben lehessen őket előállítani.

Ráadásul a pontatlanságuk alkalmatlanná teszi őket arra, amire mindenki használni szeretné őket. Az Egészségügyi Világszervezet és a legtöbb orvosi szervezet azt mondja, hogy nem érdemes koronavírus-útleveleket adni a fertőzésen átesetteknek, mert a megbízhatatlan tesztek miatt eleve sok téves eredmény lesz. Arról nem is beszélve, hogy valójában még mindig nem tudjuk, mennyire hosszú ideig ad védettséget az, ha valaki átesik a fertőzésen.

Magyar válasz

Arra hamarosan magyar választ is kaphatunk, hogy mennyire pontosak a nálunk megjelent gyorstesztek. A kormány nemrég jelentette be, hogy az orvosi egyetem részvételével 17 ezer embert kíván tesztelni a koronavírusra, hogy átfogó képet kapjon az ország átfertőzöttségéről. Az utóbbi időszakban egyébként a kezdetekkel ellentétben Magyarországon sem végeznek már kiemelkedően kevés tesztet, és a már elvégzett majdnem hetvenezer hivatalos laborteszthez képest a 17 ezer nem is tűnik olyan soknak.

17 ezer magyar embert tesztel koronavírusra a négy orvosi egyetem
Május elsejével indulnak a tesztek, a hónap végére már lehetnek eredmények.

Ugyanakkor az az Innovációs és Technológiai Minisztérium és a négy hazai orvosegyetem közös tesztje mégis túlmutat az eddigieken. Nem a fertőzésgyanús eseteket vagy a veszélyeztetett csoportokhoz tartozókat keresik, hanem reprezentatív mintán tesztelnek, mintha közvélemény-kutatást készítenének. A 17 ezer tesztalanyt ugyanis úgy választották ki, hogy az ország lakosságát reprezentálják, és ebből nemcsak arról tudnak majd következtetéseket levonni, hogy mely társadalmi csoportok a legfertőzöttebbek, hanem arról is, hogy valójában milyen mély a fertőzöttség, hány lappangó eset lehet. A mintavétel kétféle módszerrel történik majd: a PCR tesztekhez orr- és garatmintát vesznek, és lesz vérvétel is, ami arra ad lehetőséget, hogy a későbbiekben vérsavóból méréseket végezzenek az antitestek és az immunitás kimutatására, vagyis így alighanem a két teszttípus eredményei is összevethetők lesznek.

A kormány bevallottan fel szeretné használni ahhoz a reprezentatív tesztelés eredményét, hogy ebből vonja le, milyen szabályok segítségével lehetne újranyitni a gazdaságot. Így elérkeztünk a társadalmi távolságtartás fázisából a tömeges tesztelésekébe.

Kiemelt kép: Waltraud Grubitzsch/dpa-Zentralbild/ZB/AFP

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik