Nagy Zsolt az RTL Klub Fókusz című műsorában beszélt arról, hogy gyerekkorában édesapja bántalmazta őt és édesanyját.
Tisztán emlékszem rá, hogy eltörték az asztalt és ott feküdt az anyám alul, apám meg fölül volt, megfogta a kezét és egy piros nyelű kés volt az ő kezében. Valahogy kicsavarta anyám az apám kezéből, és én el tudtam venni. Ez temészetes velejárója volt a létezésnek, ott vidéken, nélunk, hogy alapvetően az asszony verve jó, a gyereket, ha nem figyel oda vagy hülye, azt nyakon kell verni
– nyilatkozta a színész.
Nagy Zsolt szerint apja minden tulajdonságát örökölte.
A lobbanékonyságot, azt, hogy részegen kicsit erősebbnek érzi magát az ember, pontosan ugyanazok megvannak bennem is, mint benne és elő is jönnek. Csak hát ez az, hogy én megéltem, utána segítettek a barátaim ezt feldolgozni, meg a mai napig is ezen dolgozom, hogy megpróbáljam helyén kezelni, sőt a helyén kezelem. Dolgozok rajta, és a gyerekeim már úgy nevelem, hogy nekik ne ez jusson a eszükbe. De van, amikor én is úgy szólok oda, és akkor persze meg kell állni […] átbeszéljük az egészet, hogy ne legyen görcs
– mondta.
A színész szerint azt volt a legnehezebb elfogadni, hogy ugyanolyan, mint az apja. Onnantól kezdve, amint ezt elfogadta, nem hibáztatta őt, mert ami történt, nem azért történt, mert az apja gonosz ember, hanem mert nem volt más eszköze.
Nagy Zsolt sokáig úgy gondolta, nem fog megházasodni és gyerekei sem lesznek,
Azon gondolkodtam, hogy ha én majd felnőtt leszek, akkor biztos, hogy nem fogok kiabálni a gyerekemmel, nem fogom megütni, vagy nem fogom megverni a feleségemet… megpróbálok emberként viselkedni.
Az interjúban szó esett arról is, hogy a színész 18 éves kora óta minden nap iszik, de azt mondja, ezen is dolgozik egy ideje.
Ezt a traumát valahogy fel akarom dolgozni, és ki akarom lőni az agyamat minden este. […] Megnyugtat, relaxál. Viszont valójában csak félünk attól a dologtól, hogy mi jön. És én erre jöttem rá, hogy mi a következő lépés. És én mindig akkor nyúlok alkohol után, amikor nem tudom, hogy mi a következő lépés és elkezdek rettegni […] Nem is az a lényeg, hogy berúgjak, hogy szétüssem az agyamat, hanem az, hogy azt a pillanatot elérjem, amikor el tudom fogadni magam olyannak, amilyen vagyok. És akkor nincs kritika, semmi
– mondta.
Kiemelt kép: Mónus Márton / MTI
