A világ nem volt se jobb, se nyugodtabb hely a múlt század elején, az emberek is éppúgy szerettek szörnyűlködni más baján, mint manapság. Bizonyíték erre a Huszadikszazad.hu 1901-ből származó több tucatnyi bulvárhíre.
Csodakutya és a pipa
Mint például az angliai vidám történet egy “csodakutyáról”. A történet szerint egy előkelő úr utazott a vasúton egy nemdohányzó kocsiban. Az egyik állomáson beszállt mellé egy nő kis kutyájával. “Abban a pillanatban, a mikor a vonat az állomásról elindult, a kocsi fülkéjébe belépő nő jelenlétében a férfi elővette a csibukját és rágyujtott. – *Paraszt vagy* – kiáltá a belépő dáma. És kivevén a csibukot a férfi szájából, rövid uton kidobta a nyitott ablakon. A férfi fölocsudva első zavarából, fölkapta a kis kutyát és dühösen a pipa után dobta.”
“Elképzelhető a nő kétségbeesése. A mint a vonat legközelebbi állomáson megállott, a méltatlankodó asszony az állomásfőnökhöz fordult a panaszával. A férfi igazolta magát és eljárását, miközben a nő sulyos büntetést követelt. A csetepaténak az vetett véget, hogy a kutya ugyancsak lihegve, a pipával a szájában megérkezett a panasz szinhelyére. Szent lett a béke. A vasuti kocsi két ellenfele kezet nyujtott és elégedetten távozott.” A magunk részéről e hírt a bulvár azon megnyilvánulásának tartjuk a távoli Angliából, aminek legfeljebb nyomokban tartalmaz valósághű tényeket.
Megölték a papot
Egy 1901. szeptemberi, Magyarországról származó tragikus történet már inkább tűnik igaznak. “Csernisora községben egy fiatal oláh legény beleszeretett egy csinos leányba, a kit egyik barátja segítségével a mezőről elrabolt s egy erdei kunyhóba rejtett. Két nap mulva a legény a leánynyal a község gör. keleti lelkészéhez, Vujo Illéshez beállított és arra kérte, hogy a leánynyal azonnal eskesse össze.”
“Az öreg pap erre magyarázni kezdte, hogy előbb az anyakönyvvezető előtt kell egybekelniök, de hiába. A legény ugyanis a helyett, hogy a tanácsot elfogadta volna, a tanuul elhozott czimborájával az öreg papnak esett és azt agyonverte. A lelkész meghalt, a czinkosokat elfogták.”
Hatóságilag agyonlövették
Azt mondhatjuk, Szalay Imre volt országgyűlési képviselő megérdemelte, ami vele történt 1901 novemberében. A lellei földbirtokos “Évekkel ezelőtt afrikai vadászutjából egy majmot hozott magával. Két év óta élt a majom Lellén szűk ketreczbe zárva. A napokban valamiképen kiszabadult a ketreczéből, s a kutyák éktelen csaholással utána eredtek. A majom olyan vad lett, hogy senki sem mert hozzá közel menni. Végre Szalay Imre édesgette, hogy visszarakja a ketreczbe. A dühös majom azonban ráugrott s balkezén a kézcsuklót s az ütőeret átharapta”.
“A földbirtokos állapota sulyos, annál inkább, mivel amugy is beteges és folytonos gyógykezelés alatt van most is. Nagyon sok vért veszített. Szalaynál különben megjegyezzük, hogy nagyon szereti az állatvilágot. Elöszőr egy *Hansi* nevű kányát fogadott kegyeibe, később baglyot, mókust, rókát; egyszer pedig Herczegovinában vadászgatván egy eleven fia maczkót szállásolt el lellei kastélyában, bort és gyümölcsöt adott neki, saját ágyába fektette. Ezt a medvét késöbb hatóságilag agyonlövették.”