Ezek a felnőttek egy, a párizsi Pasteur Intézet által vizsgált 70 fős csoport tagjai, akik mindegyikénél már öt-tíz héttel a fertőzés után megkezdődött az antiretrovirális (ARV) kezelés, melyet a betegek átlagosan három éven át folytattak. Az említett 14 páciens jelenlegi állapota épp azért számít orvosi áttörésnek, mert az ARV abbahagyása általában egyet jelent a HIV-vírus ismételt felbukkanásával. Náluk azonban ez nem történt meg.
Kezelésük egyébként nagyon hasonlít ahhoz, amelyben az a mississippi csecsemő részesült, aki gyakorlatilag gyógyultnak számít – nála már a születés utáni harmincadik órában elkezdték a gyógyszerek adagolását.
A gyakorlatban mind a gyermeknél, mind a felnőtteknél a vírus még jelen van – ugyan jelentősen csökkentett mennyiségben –, tehát fertőzni is képes, azonban testük valamiért gyógyszeres segítség nélkül is képes már őket sakkban tartani.
Az orvosok egyelőre nem tudják, hogy „gyógyult” állapotuk meddig marad fenn, abban azonban biztosak, hogy ezzel a módszerrel csupán a betegek 5-15 százaléka kezelhető ilyen hatékonysággal. Bárhogy is legyen, az elért eredmények még így is látványosan jobbak, mint akár csak egy-két évtizede.
