Korábban már több alkalommal is írtunk olyan algoritmusokról, amik képesek zenét előállítani, vagy egy népszerű előadó stílusában új dalokat létrehozni. A Google már 2016-ban bemutatta Magenta nevű projektjét, amelynek keretében egy nyílt forráskódú gépi tanulási motor segítségével tanítják a mesterséges intelligenciát (MI) zeneszerzésre és a képzőművészeti alkotások készítésére. A „generatív zene” fogalma egyáltalán nem új, és lényegében mindig ugyanarról a működési elvről van szó: az MI begyűjti a lehető legtöbb zenét, ezeket alkotóelemeire és struktúrái bontja, majd a szerzett tudást feldolgozva újabb dalokat készít.
Pont ezt csinálja a két kutatót takaró Dadabots duó saját szoftvere, ami neurális hálózatokat mozgósít a metál műveléséhez. Az algoritmus adatbázisába korábban az Archspire nevű death metal zenekar dalait táplálták be, a zenekar munkásságában felfedezett mintázatok alapján pedig új számokat komponál a robot, „aki” Relentless Doppelganger előadónéven fut a YouTube-on (ezt a nevet akár egy random zenekarnév-generátor, egy másik robotcimbi is adhatta volna neki).
Az élő közvetítés gyakorlatilag egy vég nélküli dara, amit huzamosabb ideig hallgatva azért feltűnhet pár furcsaság: például a vokálok itt-ott random, indokolatlan helyekre kerülnek, néha pedig mintha elfáradna a „zenekar”, és megszakad a klimpírozás, de azért akadnak jó pillanatok is. A szoftver egyik készítője szerint az Archspire stílusából nyúlt gyors blast beatek azért valamennyire mindig összetartják a kompozíciókat.
És mi a közönség reakciója? A cikk írásának pillanatában éppen 200-an hallgatják a könyörtelen doppelgangert, olyan kommentárokat fűzve a performanszhoz, mint:
Ez tényleg a sátán zenéje!
Ez már teljesen mizantróp!
Majdnem egy napig ment!
Experimental, avantgárd és merész!
Olyan, mintha a Cryptopsy visszafele játszana.
Nem ez az első alkalom, hogy a Dadabots csapata mesterséges intelligencia segítségével állít elő zenét, 2018-ban egy egész albumnyi anyagot generáltattak programjukkal, akkor a Krallice dalait hívták segítségül.
Persze egy sor fontos kérdést felvet a dolog, például hogy kié ilyenkor a jogdíj? Ha a Dadabots árusítaná a zenéjét, akkor azoknak a zenekaroknak is fizetni kéne, akiknek a dalaiból tanult a robot? Ez a kérdés már tényleg a jövő zenéje, de izgalmas gondolatokat vet fel az MI ilyen típusú etikai dilemmáival kapcsolatban.
Kiemelt kép: FRANK RUMPENHORST / DPA / AFP
