Mindig is egy szőke nőre vágytam,
de a szerelem ugye nem számtan.
Nem törvényszerű, inkább véletlen,
hogy kivel futsz össze az életben.
Hogy épp egy vörös és fekete nővel
leszel egy életen át összenőve.
Shiraz, de Syrah a fedőneve,
van fegyvere, de nem lő vele,
elég, ha édesen egy kicsit ránk nevet,
s mi máris ott fekszünk véresen.
Származása nem tetszett annyira,
az ősök közt volt néhány francia.
Bár sokan azt hitték, s hiszik ma is,
e nézetet osztottuk mi is, hogy
szülőhelye a mesés Perzsia.
Mert van ott egy ősi város, Siráz,
turistacélpont, keleti irány,
síita állam, ijesztő Irán,
szikrázó fények, varázsos lények
de mesénket megtörik a tények.
Nem onnét indult a fekete lány,
kezében nem volt soha Korán,
se fején csador vagy burka,
baksisért nem nyúlt a marka,
nem volt tiltott számára a hurka,
vagy épp húsvét ünnepén a barka.
Nem, ő tényleg egy francia vagány
madmazel, s egyben megfontolt madám
aki még véletlen sem kel korán.
délelőtt tízkor még ágyban hever,
ha van neki heverni kivel.
Nem perzsa, hanem echte francia,
bár van benne ezeregy éjszaka,
hogy honnan ki hozta, vitte hova,
nem tudjuk meg valóban soha.
Honnét kapta színeit,
arca és teste íveit.
Honnét való szájának
gyümölcsös íze, zamata,
hogy vele fénylő világ
az éjsötét kazamata.
Én úgy ismertem meg,
hogy közben magyar lett,
otthona a kisharsányi szőlőhegy.
Épp arra kószáltam kedvetlenül,
utánam szólt, rossz neked egyedül?
Belém karolt, veled megyek.
szájon csókolt, tied leszek.
Vagy nem is, én kapaszkodtam belé,
hogy legyél örökre az enyém.
Szerelem első kortyolásra,
ki tudna ezek után gondolni másra.
Az arcom fényes lett, a szemem ragyog,
alattunk ördögök, fölöttünk angyalok,
csak mi kóborolunk dalolva
a hegyoldalon gyalog.
Syrah, Shiraz,
nélküled üres a világ,
üres a nappalom,
üres az éjszakám,
száraz az ebédem,
hideg a vacsorám.
Syrah, Shiraz,
tetőtől talpig
elönt a láz,
a szemem, a szívem,
izzó parázs,
egy különös érzés
erősen ráz,
ez az a bor, ami
az ágyból kiráz.
Szerelem ez,
vagy valami más?
Syrah, Shiraz,
fekete lány,
ha királynő leszel,
leszek a király.
Ízt adsz az ételnek,
erőt az életnek,
Nem tudom, nélküled
eddig hogy élhettem.
Azt mondod, tennem kell,
ha végül felkeltem,
valami fontosat,
vagy épp bolondosat.
Te vagy, aki kell,
más nem érdekel,
nincs világ nélküled,
nincs világ, csak veled.
A szívem a ház,
hogy soha ne fázz,
ha tél van és hideg,
a testem testmeleg.
Legyél mindig velem.
Háy János: SYRAH, a gondűző borocska
Kiemelt kép: Philippe Fournier / Only France /AFP
