A lengyel történelem tele van magyar népmeséket idéző furcsa mesékkel. Ezek közül néhányat korábban már mi is bemutattunk – így a krakkói sárkány és a cipész történetét –, egyikük sem hasonlít azonban annyira egy Disney-mesére, mint Mieszko herceg kővé válásának története.
A Varsót Mazóvia központjává, és ezáltal nagyvárossá tevő fejedelem, I. János (I. Janusz) emlékei behálózzák a várost: ő építette újjá a várat, a városházát, sőt, új falakat is emelt az alig ötezer fős településből hirtelen óriássá vált város köré. A hercegséget fél évszázadon át vezető, sikert sikerre halmozó János élete azonban nem volt teljes, hiszen fogadott fia
Na de lapozzunk vissza a történet elejére: Janusz egy vadászaton hű szolgáival együtt behatolt egy barlangba, remélve, hogy onnan legalább egy medvebőrrel távozik majd. Legnagyobb meglepetésére azonban nem ez történt: az üreg mélyén ugyanis egy, a medvebocsok életét saját testével védelmező kisfiúra bukkant, akinek meghajolt a bátorsága előtt, majd hazavitte, és saját gyermekeként nevelte tovább.
A fiatal Mieszko herceg mindenből a legjobbat kapta, és megtanulta az udvari élet szabályait, az erdőtől azonban később sem tudott teljesen eltávolodni, sőt, vad természete miatt a körülötte lévőkkel megállás nélkül gorombán viselkedett. A bánásmód alól a nők sem képeztek kivételt – egészen addig, míg nem talált rá a szerelem.
Az angyalarcú Jadwizka is ugyanígy érzett, a fiú pedig úgy döntött:
A pár már az esküvőt tervezgette, mikor a férfivé vált fiút szólította a harc, így néhány hónapra el kellett hagynia a várost. Visszatérésekor azonnal egy jó helyet kezdett keresni az esküvőhöz – így jutott el az Óváros közepén álló jezsuita templomhoz, melynek kapuján belépve egy esküvői szertartás közepébe csöppent.
Mieszko herceg szíve ezt látva kis híján megállt, tudva, hogy a lány sosem lehet az övé. Legnagyobb szerencséjére – vagy épp szerencsétlenségére – a nyitott templomajtó előtt épp egy boszorkány sétált el, aki villámgyorsan kő medveboccsá változtatta a fiút, akit csak igaz szerelmének csókja ébreszthet fel az álmából.
A bocs ma is a – második világháborúban földig rombolt, a következő harminc évben azonban lassan újjáépített – templom kapujánál áll, türelmesen várva megmentőjét.
A mese mögötti tények
A reneszánszt a barokkal összekötő manierizmus egyik legszebb lengyelországi emléke, a varsói jezsuita templom 1609-1626 között épült, nem állt tehát az 1429-ben elhunyt, minden gyermekét túlélő I. János uralkodása alatt.
Ennek fényében nem meglepő, hogy az 1944-ben elpusztult épület lépcsője melletti, cikkünkben emlegetett medve sem a XV. században, hanem háromszáz évvel később született, előbb a piaristák közeli templomában állították fel. A mű végül a XIX. század folyamán került jelenlegi helyére, és nem is igazán medvét, hanem a Lengyel-Litván Unió és a Lengyel Királyság ideje alatt használt, a lengyel nemesi családok által használt címer (Prawdzic) oroszlánját ábrázolja:
