Szlovákia elnöke akar lenni a cigányok ellen uszító neonáci politikus

2013-ban senki nem számított arra, hogy egy neonáci 55 százalékos támogatottsággal megnyerheti a besztercebányai helyi választásokat, ahogy arra se nagyon, hogy pártja három évvel később 14 helyet szerez a 150 fős szlovák parlamentben. Marian Kotleba pedig nem áll meg, márciusban indul az elnökválasztáson is.

Középiskolai tanárból vonulgató náci

A 78 ezer lakosú Besztercebánya igazi közép-európai miliőt sugárzó város, négy színházzal és egy országosan elismert egyetemmel – olvasható a Guardian minap megjelent helyszíni riportjában. Itt, pontosabban a Zólyomszászfalu nevű városrészben született Marian Kotleba 1977-ben. A panelházakkal teleépített környéken nem sok programlehetőség volt a fiatalok számára, így különféle bandákba szerveződtek.

Kotlebának legalább az egyik bátyja szélsőjobboldali szkinhedekkel járt össze, de kortársai szerint Marian inkább csendes, magának való gyerek volt.

Az érettségi megszerzése után a helyi egyetemen közgazdaságtant tanult, azt követően pedig informatikatanárként helyezkedett el egy besztercebányai középiskolában. Az egyik egykori tanárai szerint Kotleba szigorú, de jó tanár volt, aki néha a kedvenc tanítványaival együtt játszott az Unreal Tournament nevű videojátékkal.

Kotleba nem egyszer a saját kollégáiról nevezte el a karaktereket, majd örömmel lőtte szét a számítógépes alteregójukat.

2005-ben derült ki a tanítványai számára, hogy Kotleba életének van egy olyan része, amelyről eddig nem tudtak, miután egy csapat, égő fáklyákat tartó neonácit vezetett végig egy környező település utcáin. Fekete öltözéke szinte ugyanolyan volt, mint a Hlinka-gárdáé, amelyet a második világháború alatt a fasiszta szlovák állam rohamosztagosai alkottak.

Szintlépés

Kotleba hamarosan pártot csinált az akkor már létező Szlovák Testvériség nevű extrémista csoportból, amely azonban csúfosan leszerepelt a 2006-os választásokon, mindössze 0,16 százalékot szerzett. A bíróság még ugyanabban az évben feloszlatta a pártot, Kotleba pedig egy rövid időre kiszállt a politikából, bár ez az időszak sem volt botrányoktól mentes.

A férfi „KKK – angol divat” néven nyitott ruhaboltot,

és ugyan a három K betű a névben Marian szerint a három Kotleba fivért akarta szimbolizálni, őt ismerve nehéz elvonatkoztatni a Ku Klux Klantól. Főleg, hogy a boltban szélsőjobboldali szimbólumokkal díszített pólókat és pulcsikat árultak. Ezalatt Kotleba és társai továbbra is a betiltott Hlinka-gárda egyenruhájára hajazó öltözékekben parádéztak, és „szép, fehér napot” kívánva köszöntötték egymást.

2010-ben új pártjával, a Mi Szlovákiánk Néppárttal (ĽSNS) indult a választásokon, de se akkor, se 2012-ben nem sikerült 2 százalék feletti eredmény elérnie. Kotleba belátta, hogy

kicsit „finomítani” kell a neonáci üzenetet, ezért a fekete egyenruhákat lecserélték zöld, pártlogós ingekre.

Az antiszemita szólamok nem találtak táptalajra a szlovák választóknál, a romákkal szembeni fellépésre viszont sokkal fogékonyabbak voltak egy olyan országban, ahol a 400 ezer roma jelentős része szegény, nem részesült megfelelő oktatásban, nincs munkahelye, emiatt magas körükben a bűnözés, ami növeli a társadalmi feszültséget.

Nem lehet néhány év alatt helyrehozni egy olyan csoportot, amely több évtizede a peremre szorult. Ha pedig valaki nyíltan megpróbál segíteni a romáknak, politikai öngyilkosságot követ el

– magyarázta a Guardiannek Michal Vašecka szociológus.

Kotleba kemény, határozott hangnemet ütött meg, azt hangoztatva magáról, hogy kiáll a „tisztességes emberek”  érdekeiért, akiket nemcsak a „politikai maffia”, hanem a „cigány paraziták” is kihasználnak, ő azonban megvédi őket a gazdasági korrupciótól és a „cigánybűnözéstől” egyaránt.

Váratlan siker

Amikor 2013-ban új elnököt kellett választani a Besztercebányai kerület élére, mindenki azt hitte, hogy a regnáló elnök, Vladimír Maňka, a Smer politikusa simán győzni fog. Maňka azonban elszámolta magát. Nem fordított időt a kampányolásra, azt gondolta, hogy az elmúlt évek munkája, amelyet nemcsak a megye elnökeként, de európai parlamenti képviselőként is elvégzett, elegendő lesz a szavazók megnyerésére.

Az első választási fordulóban valóban így is tűnt, hiszen csak 600 szavazat hiányzott a biztos többséghez, és Kotleba 21 százalékkal le volt maradva. A szélsőjobboldali politikus viszont azt tette, amit előtte senki: elment a környékbeli falvakba, találkozott az emberekkel és arról beszélt nekik, hogy a tisztességes emberektől mindenki lop. A második fordulóban Kotleba elvitte a szavazatok 55 százalékát és legyőzte Maňkát.

Kotleba nem feledkezett meg a választási ígéreteiről. A zöld inges párttagok erőfitogtatásként különleges őrjáratokat indítottak a romák lakta településekre, hogy „megelőzzék a cigánybűnözést”, és ezekről az általuk hőstetteknek nevezett akciókról szórólapokon is megemlékeztek.

A választások előtt jó eséllyel szélsőséges őrültek tetteinek minősültek volna a megfélemlítések, most már azonban egy megválasztott elöljáró pártjának tagjairól volt szó.

Besztercebánya megye újonnan megválasztott első emberének egyik első dolga volt, hogy a hivatalának épületéről levetette az uniós zászlót, és a zöld inges embereit állíttatta a bejárathoz biztonsági őrnek.

Az iskoláknak azt javasolta, hogy az emberi jogokról és toleranciáról szóló programok helyett szervezzenek szépségversenyeket a lányoknak. Szerinte ugyanis ezzel a lányok megtanulják, hogyan viselkedjenek hölgyként, és hogy vannak, akik még értékelik a női méltóságot és lelki szépséget.

Egyes iskolák meg is fogadták az ajánlást.

A 2016-os parlamenti választásokon a felszínen puhább, de a valóságban durván rasszista üzenetek mellett új elemek is bekerültek a kampányba. Az ĽSNS például ifjúsági sportklubokat támogatott, az adomány összege pedig több esetben is 1488 euró volt. Ez a neonácik egyik kedvelt számkódja, amelyben az első tag „14 szóra”, a fehér felsőbbrendűséget hirdetők kedvelt jelszavára utal, 88 pedig a Heil Hitlerre. Időközben Közép-Európában változott a politikai retorika és egyre erősebbé váltak az iszlámellenes hangok, ez segített az ĽSNS-nek is, amely végül 8 százalékot szerzett a választásokon.

Ezek után joggal remélhette azt Kotleba, hogy 2017-ben újrázni tud a megyei választáson is, de tévedett. Kihívója Ján Lunter üzletember volt, akinek pozitív kampány ellensúlyozni tudta a szélsőjobboldali üzeneteket.

Lunter csapata a plakátokon és a beszédekben egyetlen szót sem ejtett arról, hogy Kotleba és pártja náci, inkább arra törekedtek, hogy alternatívát mutassanak az embereknek, és ez a taktika működött is.

Tünet, nem diagnózis

Kotlebát a besztercebányai vereség nem tántorította el a politikától, annyira nem, hogy idén márciusban elindul a szlovák elnöki címért. Annak ellenére, hogy a legtöbb közvélemény-kutatás szerint még kétszámjegyű támogatottságra sem számíthat.

A várható veresége azonban nem feltétlenül nyugtathatja meg azokat, akik a szlovák szélsőjobb visszaszorulására számítanak. Ahogy a Guardian fogalmaz, Kotleba nem a diagnózis, hanem a tünet. Jól mutatja ezt, hogy egy kutatás szerint nagy az átfedés a neonáci Kotleba és a tőle teljes mértékben elhatárolódó, progresszív liberális Andrej Kiska köztársasági elnök szimpatizánsai között.

A szavazóknál már nincs jobb vagy baloldal, egyszerűen csak olyan politikust akarnak, aki cselekszik.

És van még egy receptje a sikernek. A 2016-ban az ĽSNS-re szavazók között magas számban voltak fiatalok, a 18-21 éves korosztályban egyértelműen a szélsőséges párt nyert, ahogy az iskolákban eljátszott próbaválasztásokon is. Michal Vašecka szerint ebben nagy szerepe van a Facebooknak, amelyen keresztül könnyedén elérik akár a 10-12 éveseket is.

Hasonló problémát lát Michal Dzurko is, akit annak idején Kotleba még tanított. Dzurko maga is egy ideig szimpatizált a szélsőséges eszmékkel, de kiábrándult belőlük, és most egy civil szervezetnél dolgozva látogat el iskolákba, hogy ott a radikális fiatalokkal beszélgessen.

Senki nem tanítja meg a gyerekeknek az alapokat ahhoz, hogy hogyan legyenek állampolgárok. El tudják mutogatni latinul egy kibaszott juharlevél részeit, mert ezt tanulják az iskolában, de fogalmuk sincs a médiaműveltségről vagy arról, hogy hogyan működik a világ.

Bár a Guardian újságírója szeretett volna beszélni magával Marian Kotlebával is, de ő nem volt hajlandó erre. Helyette Milan Uhrík parlamenti képviselőt küldte, aki Besztercebányán a helyettese volt.

Uhrík többször is letagadta, hogy akár Kotleba, akár a pártja rasszista vagy fasiszta lenne, és az interjú kezdése után hét perccel már arról beszélt, hogy neki nincs baja a zsidókkal. Azt viszont nem felejtette el hozzátenni, hogy a diszkrimináció igazi áldozatai továbbra is a fehér szlovákok.

Kiemelt kép: VLADIMIR SIMICEK / AFP