Csütörtök este megnéztem az M1 híradóját. Figyelemreméltónak találtam és gratulálok a szerkesztőknek, mert a 16. percig egy pillanatra sem unatkoztam, de aztán valahogy ellaposodott az egész, lelassult, elfogyott a lendület, megtört az ív, unalomba fordult az adás. A szerkesztők jó érzékkel nyúltak Simon Gábor ügyéhez, de véleményem szerint nem hozták ki belőle a maximumot, csak 16 percre futotta, pedig hát ott volt még 14 perc, amit nyugodtan fel lehetett volna használni. Mielőtt azonban rátérnék a hiányosságokra, hogy ne legyünk igazságtalanok, muszáj kiemelnem ennek a tizenhat percnek a legerősebb részeit. Tíz perccel múlt fél 8, és kapcsolnak két kollégát. Az egyik Simon Gábor háza, a másik az ügyészség épülete előtt áll. Simon Gábor kerítése körül minden csendes, sehol egy Simon Gábor, de majd biztosan jön, vagy már alszik. Az ügyészség épületénél is minden békésnek tűnik, csak az ablakokról vetődik vissza az úttesten elszáguldó autók fénye. Odabent, a falakon túl Simon Gábor ügyével foglalkoznak, igen, ez az épület nem más, mint az a hely, ahol Simon Gábor ügyével foglalkoznak. Idáig rendben van, ideáig minden nagyon erős és kifejező, de kérdem én, miért kell itt megállni? Ekkora ziccereket kihagyni! Mindössze 16 perc egy ilyen fontos ügyre a félórás híradóból! Ki a felelős ezért, uraim? Itt fejek fognak hullani!
Nem készültek interjúk Simon Gábor általános iskolai tanáraival, ahol elmondták volna, hogy a kis Gabika már negyedikben lopott, már akkor látható volt rajta, hogy semmi más nem érdekli csak a lopás, sem a szomszédjaikkal, akik elmesélték volna, hogy az egész büdös kommunista család velejéig romlott és erkölcstelen, és, hogy ők már akkor tudták, hogy Gabika a börtönben végzi, már azon a napon, amikor az édesanyja megjött a nőgyógyásztól a pozitív eredménnyel. Mondtuk is a mamával, nyilatkozta volna az öreg szomszéd úr, hogy na tessék, megfogant a koszos tolvaj fattya!
Nem kapcsoltak kollégát sem a bíróság, sem a fegyintézet, sem az ausztriai bank elől, ahol Simon Gábor a pénzét altatta. Nem keresték fel azokat az éttermeket, ahová Simon Gábor vacsorázni járt, nem vizsgálták meg sem a cipőjét, sem az óráját, nem számoltak be a karibi útjain koktélokra és ráksalátákra elköltött milliókról.
Egy szóval sem említették, hogy ha 240 millió forintnak megfelelő tízezrest egymás után fektetünk akkor hányszor kerülhetnénk meg a Holdat, illetve arról sem tájékoztatták a nézőket, hogy a 240 millió forintból hány luxusautót és hány üveg sört vásárolhatnánk.
És még mindig maradt volna legalább 10 percük.
Tíz perc!
Kimondani is szörnyű.
